Szép kilátás!

Hegycsúcsközvetítő Kaptatási Iroda - Egy amatőr túrázó töketlenkedései

Izland legszebb túrája: a Laugavegur

2016. szeptember 16. 19:17 - 10czi

Mordor, írták rá ismeretlen kezek az izlandi Laugavegur túraútvonal egyik, hegyekbe mutató táblájára, és nem véletlenül. Gőzölgő szurdokok, hobbit völgyek, sivatag és vulkánhágó: 80 kilométer fantasy élőben.

img_1976.JPG

A National Geographic egyik cikkében olvastam a világ TOP10 legszebb túrája között az izlandi Laugavegurról tavaly valamikor. A képek alapján annyira megtetszett, hogy Gabival elhatároztuk, hogy ez lesz az idei nagy túránk.

A Laugavegur Izland egyik legnépszerűbb túraútvonala. 57 km hosszú, a sziget belsejéből, a száraz Izlandi-fennsíkról, Landmannalaugar táborhelytől indul dél felé, a tenderpart felé, de attól mintegy 25 km-re, Þórsmörknél, egy szintén egy néhány barakkos táborhelynél megáll. Persze lehet folytatni a tenger felé az úgynevezett Fimmvörðuháls (Öt kőhalom ösvény) úton, ami a másik legnépszerűbb izlandi túraútvonal. A 22 km hosszú folytatás azonban egy ezer méteres szintkülönbséggel indít, és egy magashegyi jellegű hágón visz át két működő gleccser vulkán, a Myrdarsjökull és a hírhedt, 2010-ben fél Európát füstbe borító Eyjafjallajökull között, a néhány éves, megkövült, havas-jeges lávamezőkön keresztül, át egészen a tengerparti Skógar faluig. A kettő kombinálva 4-6 nap a leírások szerint. Nekünk öt napunk volt rá.

Némi gyűjtögetés után, tavaly év végén megvettük a nem épp olcsó repjegyet (visszbiztosítással, mindennel 140 rugó), és vártunk egészen július végéig. Gabi kinézte a statisztikailag legszárazabb hetet, arra időzítettünk. Egy ismerős pár jött volna velünk, de miután azt olvasták, hogy Izlandon minimum 50% az esős, hideg napok aránya nyáron is, elment a kedvük. Az alap az volt, hogy miután Izlandon hírhedten drága az élet, sátrat, kaját viszünk, nem fogunk költeni semmire, csak a buszra, ami kiszállít a startra és hazavisz a célból. Ez persze nem jött össze, mert a sátorhelyért is fizetni kell, de nagyjából sikerült tartani magunkat az elhatározáshoz.

A túrát mindkét irányból el lehet kezdeni, de mivel nem tudtam, hogy bírjuk (pláne, ha végig szakad az eső), több verziós útvonalat találtam ki. Arra az esetre, ha minden összejön, ránk szakad az ég, a nehéz talaj és a nehéz felszerelés (nekem kb 20 kilós volt a zsákom, Gabié 17), azt terveztem, hogy Landmannalaugarból indulva Thorsmörknél végzünk, 5 nap alatt 57 km-t le kell tudni nyomnunk. Ha jobb a helyzet, akkor 3 nap alatt érünk Thorsmörkbe és nekivághatunk az 1000 méteres szintkülönbségű hágó 22 km-ének, amit 2 nap alatt akkor is le kell zavarnunk, ha Thor kalapácsa zuhog a fejünkre az égből.

Különleges előkészületek: ha valamire, az esőre nagyon felkészültünk: túranadrág fölé plusz esőnadrág, esődzseki és hátizsákot borító esőzsák fölé plusz esőponcsó, tehát abszolút dupla vízvédelem, nagyon jó, vízbiztos túrabakancsokkal. Valamint vettünk expedíciós porított kaját 7 napra (egy reggeli egy vacsora), egyrészt, mert a drága Izlandon nem akartunk költeni, másrészt meg a túraútvonalon nem is nagyon tudtunk volna venni semmit. Jó sátor (háromszemélyes, hogy egész napos eső esetén főzni is tudjunk benne), mínuszos hálózsák, dupla derékalj a hideg, köves talajra.

img_2278.JPG

Gépünk 1 óra körül landolt keflavíki reptéren, onnan bebuszoztunk Reykjavíkba a városi kempingbe (50 km), és háromkor már a sátorban szuszogtunk, hogy a délután háromkor induló belföldi buszra már kialudtan, jó erőben szálljunk fel. (Jó, ha az ember előre foglal jegyet mind a reptéri, mind a belföldi buszokra, ezen a linken lehet.) Langmannalaugarba terepbuszok visznek ki, az út jó 3,5 óra, a második fele elhagyatott fennsíkon, terepen húzódik.

img_1827.JPG

Megérkeztünkkor erős szél fújt, mindenki alaposan fel volt öltözve. Elég sokan voltak célturisták a hely termálvizes tavának köszönhetően, 50-60 bérelt terepjáró is ott kavarta a port, ezért úgy döntöttünk Gabival, hogy gyorsan otthagyjuk ezt a kellemetlen nyüzsgést, és a hegyekbe felfelé útnak indulva keresünk megfelelő szálláshelyet.

img_1837.JPG

Olyan gyorsan tűnt el mögöttünk a tömeg, mint amikor a Szalajka völgyének végéből hasít fel a túrázó az Istállós-kőre, egy óra menetelés után már csak miénk volt a táj. És nem akármilyen, szinte félóránként változó táj.

img_1859.JPG

Zöld lapály felett tornyosuló kopasz hegyek.

img_1840.JPG

Zúzmószerű réteggel borított hatalmas, szabdalt lávakőlepények.

img_1845.JPG

Csillogó, fekete obszidián kövekkel borított mezők.

img_1872.JPG

Záptojásszagú, kénes-savas gőzöket kipárolgó kőmedencék.

_mg_8398.JPG

Barna-sárga-vörös-zöld-kék színekben pompázó buckák, amit még az Alderan bolygó lakói is megirigyelhetnének.

img_1904.JPG

Hófoltokkal tarkított dimb-dombok jelezték, hogy azért emelkedünk felfelé.

img_1908.JPG

A gejzírvölgynél már azt mondtam, hogy elég, nem akarok ma már több természeti szépséget látni, mert a végén még túlcsordul bennem. Lementünk az egyik minigejzírhez, aminek környékén tucatnyi kis lyukból süvített a gőz. Infernális érzés volt a gőzfuvolák (fumarolák) közepén állni, ahogy közben egy habzó pokoli száj köpködte rám a forró vizet.

 

Észre se vettük, amikor négy órányi ámuldozás, 12 kilométer (és 700 méternyi szintemelkedés) után este 10-kor megérkeztünk az 1027 méteren fekvő Hrafntinnusker (jelentése: Obszidián szirt) táborhoz. Mivel Izland északon helyezkedik el, közel a sarkkörhöz, még igencsak világos volt.

img_1918.JPG

A hőmérséklet nagyot csökkent, 1-2 Celsius fok lehetett, a szél is rendesen fújt, ezért gyorsan sátorhelyet kerestünk. Persze elvileg a tábor menedékházában is lehetett volna aludni, csak ahhoz fél évvel előre foglalni kellett volna, és több mint 17000 forintnyi izlandi koronát ki kellett volna csengetni érte (/fő!), ami még egy hotelszobáért is sok, nemhogy egy fapriccsért. Sátrunk viszont nagyon jól funkcionált, hamar beleheltük, és a jó meleg hálózsákban jó nagyot aludtunk. Persze a sátorhely sem volt ingyen: 1800 koronát, azaz 4000 forintot fizettünk érte fejenként. Fél 11-kor azért még lőttem egy naplementés fotót a rend kedvéért:

_mg_8403.JPG

Jó nagy alvás után, napsütésre ébredtünk. Ami nagy mázli, tekintve, hogy éjszaka többször is esett, és esőben sátrat csomagolni nem kellemes. A nap nagyjából meg is szárította délelőtt a sátrat, amíg megfőztük expedíciós reggelinket (valami müzlis kása), és elfogyasztottuk a jó meleg teával.

img_1921-pano.jpg

A jó idő megmaradt egész nap. Lefelé a hegyről először hófoltos köves talajon gyalogoltunk, havas csúcsok alatt.

img_1925.JPG

Lejjebb, a megolvadt hó patakjai mellett barátságosan kizöldült a táj.

img_1939.JPG

Aztán egyszer csak kitágult a világ, és megláttuk lent az izlandi fennsík széles medencéjét az Alftatvatn tó felszínével, és a körülötte meredező hegykúpokkal.

img_1945.JPG

A látvány ellenére még jó hosszú ereszkedés várt ránk a lenti lapályig.

img_1950.JPG

Végül odaértünk a tó mellé, aminél békésebb, nyugodtabb környéket még nagyon keveset láttam életemben. Legszívesebben sátort vertünk volna, de még alig jöttünk 12 kilométert, és a bizonytalan további szakaszok miatt jó időben el akartam jutni félútig, az emstruri táborig, ami a tótól még 15 kilométerre volt.

img_1953.JPG

A kis menedékház falára kiírták, hogy egy kimondhatatlan nevű folyó a közelben megáradt, és csípőig érő vizében veszélyes az átkelés. Vissza nem akartunk fordulni, így hát vállat vontunk, és mentünk tovább, bízva a jó szerencsénkben.

img_1956.JPG

A folyó csakhamar elénk kanyarodott.

img_1957.JPG

Ám az átkeléshez csak a bakancsot kellett szandálra váltani és a nadrág szárát feltűrni. Jókedvűen mosolyogtunk az izlandiak túlzott félelmén. Derékig érő hullámok, mi? Haha!

img_1959_1.JPG

A völgy egyre zöldebb lett. Sokszor egyenesen a hobbitok földjét juttatta eszembe a Gyűrűk urából.

img_1960.JPG

Még a hegyek is kizöldültek a Laugavegur végállomása, Thorsmörk felé vezető úton.

img_1962.JPG

Az egyre nagyobb árral ömlő folyó fölött híd vezetett át. Nem is gondoltuk, hogy ezeken a hömpölygő hullámokon máshogy is át kell majd kelni. Márpedig egyszer csak elérkezett az igazság pillanata, és ott álltunk a kimondhatatlan nevű folyó, a tábláról most már lebetűzhető Bláfjallakvist dzsipes gázlójánál, ami legalább egy méter mélynek, és vadul-sárosan kavargónak tűnt.

img_1965.JPG

Híd sehol. Nyilvánvaló volt, hogy át kell gázolnunk, és erre az átkelőre írták, hogy igen veszélyes. Már éppen fürdőruhára kezdtünk vetkőzni, amikor éles fékcsikorgás hallatszott mögölünk, és a porfelhőben megállt mellettünk egy nagyon magas építésű platós pickup, és a sofőr mellett ülő srác mutogatni kezdte, hogy másszunk fel hátul a platóra. Juhéjj! - örültünk meg a lehetőségnek. Nem mindennapi szerencsénk volt, a menedékházba gázt szállító kisteherautóval. Az átkeléssel még a kocsi is megküzdött, a méter magas platóra is befolyt a víz. De mi volt ez ahhoz képest, amit gyalog kaptunk volna a habokban!

img_1976_1.JPG

Nagyon szépen megköszöntük a révjáratot a túloldalon. A hegyi folyó után hosszú, legalább tíz kilométeres sivatagi szakasz következett, zöld mohaszerű növénnyel borított hegykúpok között.

img_1998.JPG

Látszott, hogy a széles völgybe nem jut elég víz se a hegytetőkről, se a felhőkből. A sivár, durva, köves homok porzott a lépteink nyomán.

img_1987.JPG

Nagyon fura látvány volt, hogy míg a síkságon legfeljebb néhány sivatagi virág nőtt, a hegyek zöldbe burkolóztak.

img_2002.JPG

Már ment le a nap (ez ugye már este fél 11-et jelentett), amikor végre megérkeztünk Emstrur táborába. A tábor dugig volt sajnos, két nagy csapat, egy amerikai és egy másik teljesen megszállta. Alig találtunk sátorhelyet, de végül sikerült. Igaz, jó messze a barakktól. Legalább csendes volt, és megint sikerült egy jó nagyot aludnunk. Azzal a tudattal aludtunk el, hogy másfél nap alatt megtettük az 4-6 nap hosszú táv felét, most már nagy baj nem lehet. Tudtuk, ha ez így folytatódik, akkor ez az út életünk egyik legjobb túrája lesz. Az igazi Mordor azonban még előttünk volt.

Még rengeteg jó kép van a galériában, itt lehet lapozgatni:

Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! blog Facebook-oldalán is, sőt lájkold a blogot, ha még nem tetted!

14 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://szepkilatas.blog.hu/api/trackback/id/tr4310429150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

hsprod 2016.09.17. 09:38:26

olyan sokszor megtetszett már ez a hely/ország, hogy lassan úgy érzem "hív az út" ...

urielz29 2016.09.17. 10:41:34

Nagyon is étvágygerjesztő írás, a fotóanyag csak hab a tortán, ergo a kirándulás tervbe véve :-) !

ikke i drift 2016.09.17. 14:38:47

hát ez valami tömör gyönyör :)

pccentrum 2016.09.17. 14:57:56

Izland a szívem csücske. Kétszer is jártam a gyönyörű országban. Landmannalaugar az egész csúcspontja. Szép túra volt. Várom a második részt!

kvadrillio 2016.09.17. 22:00:54

CSODÁLATOS FELVÉTELEK........

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2016.09.20. 01:52:10

Csoda, baxxa meg, mese, el se hiszem, fotósoppot kiáltok! :D

Itt felénk volt egy időben egy idióta reklám, fószer a gejzír lukába beledobta a gyorsrizst zacskóstul, majd pár másodperc után a forró víz által kilökött kész, megfőtt rizst elkapta a tányérjával, és betolta.
Tik nem próbáltatok valami ilyesmi, költséghatékony főzőcskét?
:-)))))))))

2 forint az izlandi korona?Hmm, nem valami vastag árfolyam.Persze ettől még lehet q drága...

Átkelés a folyón: hát bakker, szeretnék egyszer én is ilyen mázlit... :D

Az a baj, hogy a gyaloglás nagyon lassú, ehhez képest fárasztó.Én inkább bringával nyomnám végig, ha mindenütt lenne olyanm jó kis szikkadt, kemény talaj...Vagy mondjuk motorral, és a hegyek tövénél kis lokális túrákat fel a csúcshoz...
De besz@rás kategória persze így is...
Áááhh, menni kell, minél hamarabb, nekünk is.

Asidotus 2016.09.22. 00:27:00

Valamikor a táj nagy része erdő volt, csak a vikingek kiirtották. Kellett a hely a szántóknak és a legelőknek.
Csakhogy Izland talaja fiatal, laza vulkáni hamu, ami nem tudott visszaerdősülni, ellentétben a kemény, kötött skandináv talajjal, ez téveszthette meg a régieket.
Ma Izland vért izzadva próbál fákat telepíteni

gabor2 2017.05.31. 16:40:36

Mi most megyünk nyáron, de visszafelé tervezzük. Az mennyire nehéz?
Ti miért a Landmannalaugar -> Skogar útvonalon mentetek miért nem visszafelé?

10czi 2017.05.31. 17:07:45

@gabor2: "mivel nem tudtam, hogy bírjuk (pláne, ha végig szakad az eső), több verziós útvonalat találtam ki. Arra az esetre, ha minden összejön, ránk szakad az ég, a nehéz talaj és a nehéz felszerelés, azt terveztem, hogy Landmannalaugarból indulva Thorsmörknél végzünk, 5 nap alatt 57 km-t le kell tudni nyomnunk. Ha jobb a helyzet, akkor 3 nap alatt érünk Thorsmörkbe és nekivághatunk az 1000 méteres szintkülönbségű hágó 22 km-ének, amit 2 nap alatt akkor is le kell zavarnunk, ha Thor kalapácsa zuhog a fejünkre az égből."
ha skogar felől indultunk volna, nem lett volna ilyen jó korrigálási lehetőség, valamint elsősorban a laugavegurt akartuk megcsinálni, másodsorban a fimmvörduhalst.

gabor2 2017.06.03. 15:15:46

@10czi: Köszi. Mi is megfontoljuk ezt.
Júli végén megyünk remélem hasonlóan kellemes lesz az időjárás mint nektek volt.

gabor2 2017.06.03. 16:15:42

Van valami B terv a Bláfjallakvisten való átkelésre ha nagyon meg lenne áradva és nincs a közelben egy autó?

Pl. Várni amíg leapad vagy 10 Km-en belül van egy híd vagy sekélyebb gázló?

Találtam egy remek HowWo videót az átkelésről : www.youtube.com/watch?v=Dk3zgZRcsgk :)

10czi 2017.06.10. 17:29:48

@gabor2: a videó tényleg jó, de ennél azért kicsit erősebb sodrású a Bláfjallakvist :)
azt hiszem talán a folyón felfelé pár száz méterre van egy sekélyebb gázló, mintha olvastam volna róla

gabor2 2017.06.22. 23:00:47

@10czi: Köszi a választ. Az megnyugtató ha van valami másik megoldás is. Ez a folyóuátgázolás nem szimpatikus nekem.

Még egy kérdés. Milyen főzőt használtatok? Gáz, benzin, egyéb? Kint vettétek vagy vittétek magatokkal az energiahordozót?

10czi 2017.06.23. 10:38:36

@gabor2: primus főzőt, a gázt a reykjavíki kempingben vettük, mert repülőn nem lehet szállítani.
tanács: mielőtt megveszitek, nézzetek körül a kemping konyhájában, van ott egy polc, amin azok a gázpalackok/evőeszközök/stb vannak, amiket otthagytak, mert nem volt már rájuk szükség, ott tuti lesz 4-5 napra elég, félig tele palack