Szép kilátás!

Hegycsúcsközvetítő Kaptatási Iroda - Egy amatőr túrázó töketlenkedései

Medvegulyás az Isztria csúcsánál

2017. október 13. 21:15 - 10czi

1400 méter magasból, a Vojak-toronyból nyílik Horvátország egyik legszebb körpanorámája.

img_5916_1.JPG

Könnyed, pihenős, őszi hosszú hétvégének indult Isztrián Gabival és anyámmal, aztán csak kerekedett belőle egy túra is.

Évekkel ezelőtt voltam búvárkodni az isztriai Sveta Marina búvárkempingjében. Odafelé autóztunk át a tengerparti Lovran városkán, aminek egyik monarchia kori üdülőjén, a Villa Belvederén már akkor megakadt a szemem. De úgy voltam vele, mint a gyerek József Attila a kuglerrel meg a cukorkával: legfeljebb álmodozhatok róla.

Néhány hete, amikor a booking.com-ot bújtuk Gabival isztriai szállást keresve, akkor pillantottam meg újra. Méghozzá egész vállalható utószezoni áron: 25 euróért (per fő, per éj). Hoppá, le is csaptunk rá.

img_5841.JPG

Nem akarom itt hosszan ecsetelni, a helyszínen volt kis kavar a szobákkal, az árakkal, meg a lefolyóval. Kicsit horvátosan, de végül minden összeállt, és megvolt, amit akartunk: tengerparti ház, tengerre nyíló ablakokkal, kényelmes szobával.

Szóval sokat nem írnék Lovranról az alapján, amit az autóablakból láttunk. De mi bementünk a monarchiabeli üdülővároska miniatűr középkori óvárosába (stari grad), és egyszerűen lehidaltam. A legszebb toszkánai kisvárosokat idéző kis utcák, vállszélességű sikátorok, árkádok, teraszok egy négyzetkilométerre zsúfolva, de csurig élettel.

img_5802.JPG

Több vendéglőben is megfordultunk. Étlap ugyan van mindenhol, de a menüt élőben hozzák ki egy nagy tálcán: abból lehet választani, amit reggel frissen hoztak a halászok, és ott tátog-fickándozik-mászik az orrod előtt. Olyan is minden tengeri étel: friss és ropogós.

Még egy nagy találmány van a városkában: a Lungomare sétány, a közvetlenül a tengeri sziklák felett kőből-betonból kialakított promenád, amin el lehet sétálni egészen Opatijáig, azaz nálunk ismertebb olasz nevén Abbáziáig, Isztria Siófokjáig.

img_5891.JPG

A nap is sütött, aránylag meleg volt, a 23 fokos tengerben pedig jót lehetett fürdeni. Ennek ellenére olyan gyakran nézegettem fel a város melletti Učka hegység csúcsára, hogy utolsó előtti nap anyámék azt mondták: másnap menjünk fel rá. Nem kellett kétszer mondani.

A kagylóvacsoránál megkérdeztük a vendéglőst, hogy lehet az Učka csúcsára, az 1396 méter magas Vojakra felmenni. Kiderült, hogy egész közel lehet autózni, és mintegy 5 kilométerre a Dopolavore menedékháznál letéve a kocsit fel lehet sétálni a csúcson álló adótoronyig kanyargó aszfaltúton. Persze van normális, sziklás turistaút, de anyám lába miatt inkább aszfaltoztunk.

 

Az út szinte végig az erdőben kanyarog, csak a tetőn bukkan ki a fák közül. Azért sokkal másabb mint egy magyarországi erdei menet. Először is az illat: bár mediterrán, sőt szubmediterrén térségben járunk, az uralkodő fafajta a bükk végig az út mentén, amihez fenyőfák, ciprusok keverednek. Az itthoni bükkös hegytetőkről ismerős hűvös erdei illat kiegészül a gyantaillattal, egyfajta nagyon kellemes keveréket előidézve. Másodszor: a tér. Hiába megyünk az erdőben, a fák közül néha előcsillan a tenger, érezni a hegy melletti hatalmas teret.

img_5901.JPG

Először a csúcs melletti adótornyot lehet megpillantani az útról, aztán elmegyünk az adóállomás kerítése mellett, és már fent is vagyunk a Vojak kilátótoronynál. Kicsit becsapós, hogy a vojak más szláv nyelveken katonát jelent, a horvátban, megnéztem, a jelentése ennyi: lakás. A tornyot 1911-ben építették az Osztrák Turista Klub tagjai (akkoriban Isztria még az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott). Az utána eltelt időben a tornynak mindenféle, például katonai funkciója volt. Az ezredfordulóra alaposan leromlott az állaga, ezért 2004-ben felújították. Ekkor vált az épület az Učka Természeti Park jelképévé.

img_5898.JPG

A torony tetején állva 1401 méteres magasságban vagyunk, tökéletes körpanorámával a tengerre, azaz a Kvarner-öbölre a szigetekkel, és az Isztriai-félsziget belsejére. A kilátásról nem is nagyon áradozok, a fotók beszélnek helyettem.

img_5907.JPG

Nehéz elindulni lefelé a Vojakról, de végül csak rászántuk magunkat. A parkolónál ugyan zárva volt a Dopolavore turistaház, de néhány kilométerrel arrébb a műúton, a Poklon-hágónál láttunk egy másikat, ahova visszafelé menet behajtottunk. Az egykori olasz vámőr barakk alapjain épült Učka vendéglő most panzió, azaz inkább turistaház is egyben, bent az erdő közepén. Belső étteremrésze a menedékházak hangulatos ebédlőjének és egy elegáns vadászház-vendéglő étkezőjének keveréke.

img_5915.JPG

Menü itt sem volt, a reggeli friss erdei áruból válogathattunk. Mikor a felszolgáló a vaddisznó, a nyúl és a marhasült mellett a bear goulasht említette, először azt hittem, rosszul hallok. Rákérdeztem, és megerősítette, bizony, van medve az Učka-hegységben, sőt amúgy még dögkeselyű is. Utóbbi ugyan nem nagyon érdekelt, de rendeltünk két medvepörköltet (a gulyás külföldön nem leves, inkább a pörköltnek felel meg), és egy friss vargányából készült gombalevest. Első osztályú volt.

Mivel felébredt a kíváncsiságom az Učka-hegység iránt, itthon utána olvastam, és kiderült, hogy a kilátó mellett számos érdekességet, túraútvonalat rejt még a hegy körüli nemzati park. Nem tudom, mikor jutok vissza az Isztriára, de valószínűleg jobban bejárom majd ezt a környéket.

További képek a galériában:

Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! blog Facebook-oldalán is, sőt lájkold a blogot, ha még nem tetted!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://szepkilatas.blog.hu/api/trackback/id/tr712966721

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.