Szép kilátás!

Hegycsúcsközvetítő Kaptatási Iroda - Egy amatőr túrázó töketlenkedései

Kedélyes sárdagasztás a Szekszárdi-dombságban

2018. január 24. 14:48 - 10czi

Napfény, sár, dimbes-dombos jókedv - ilyen volt az idei Bartina Maraton Szekszárd mellett.

img_6537.JPG

Jó pár éve már, hogy nagyon divatba jöttek a teljesítménytúrák. Ha végignézem a TTT naptárát, januárban is rögtön találok minden hétvégére legalább hatot-nyolcat belőlük. Évek óta szeretnék elindulni ezek közül a leghíresebben, a Téli Mátrán, de valahogy mindig közbejött valami. Idén is terveztem, de sajnos pont belelógott egy szlovákiai utam.

Éppen ezért kapva kaptam Péter ajánlatán, aki a szekszárdi Bartina Maratont ajánlgatja már azóta, hogy visszatértünk egy közös chilei magashegyi túrából. A Bartina egy héttel megelőzi a Téli Mátrát, tehát időben pont jó volt, és mi tagadás, arra számítottam, hogy bár az útvonal 4 kilométerrel hosszabb, a szekszárdi domborulatok 950 méteres szintkülönbsége nem fogja annyira meggyötörni a lábam, mint amennyire a Mátra tenné.

 

Múlt hét pénteken munka után a kocsiba pattantam, és lehajtottam Szekszárdra, ahol egy jó tésztavacsorával készültünk rá a másnap reggel fél hetes rajtra. Kicsit aggasztott ugyan, hogy azon a héten rendesen esett és olvadt hó is, eső is, ami szombatra nyilván sok helyen komoly dágvánnyá alakult, de hát a január az ilyen.

Reggel fél hétkor felvettük az itinereket, és belecsaptunk a túrába. Mínusz egy-két fok lehetett, ezért a túranadrág alá még egy aláöltözetet is vettem. A hidegnek azért is örültem, mert az első sáros részeket még darás-kásás állapotban letudtuk.

img_6524.JPG

Aztán ahogy jött föl a nap, melegedett az idő, olvadt a jég, flattyant a sár. Bizonytalan lett a lépés, ragadt a bakancs. Egy ideig még törődtem vele, hogy ne sarazzam össze magam nagyon, de aztán ez elmúlt, és hernyótalpas üzemmódra váltottam (egyenesen mindenen át).

img_6526.JPG

A nap viszont egyre jobban kisütött, és a barátságos szekszárdi dombok látványa elfelejttette a túrázókkal sár cuppogását. Számomra teljesen ismeretlen nevű, de feltűnően takaros kistelepüléseken siettünk át, Péter és felesége, Ági erős tempót diktált. Ági eleve futószerkóban jött, Péter is bele-bele futott, ezért kénytelen voltam velük csattogni Hanwag bakancsomban.

img_6527.JPG

Így nem nagyon maradt idő körülnézni sem Szálkán, sem Grábócon, pedig mindkettő rendkívül vonzó falu. Az egyik portán épp az utolsót sikította a disznó, a másikon egy öreg nézett értetlenül az átrohanó túrázókra. Azért a dombok között előkaptam a fényképezőt.

img_6532.JPG

Menet közben Péter ismertette a helyiek által használt földrajzi neveket: Félalma-dűlő, Ittmegduglak-halom (ha jól emlékszem), mindegyikhez fűzve egy szaftos történetet, amelyek elmesélésétől most inkább eltekintek.

A felduzzasztott Rák-patak után, Ladomány környékén léptük át a harmincadik kilométert, ott kezdtem el érezni a lábam. Nem fáradtam el, inkább azt mondanám, hogy addig könnyű volt a lépésem, onnantól viszont már nem annyira.

img_6535.JPG

Viszont az idő kárpótolt, mert szerencsére nem esett. Az utak így is sárosak voltak, a sötét horhosokban jobban, a napon kevésbé, de ha még kaptunk volna egy kis esőt is a nyakunkba, az nagyon megnehezítette volna a dolgunkat.

img_6538.JPG

Útközben egy paksi túratárssal jól elbeszélgettünk arról többek között, hogy az atomerőmű-bővítéshez érkező oroszok jól felbolygatták a város életét, az ingatlanárak a magasban, már saját tévéadást is indítottak nekik.

Szekszárd fölött a Bati-kereszt kilátónál már túl voltunk az összes emelkedőn, tudtam, hogy az utolsó hat kilométeren, már csak egy hosszú, szintben nem emelkedő gerinc, és egy nagyobb lejtő visz majd be a célba.

img_6539.JPG

Éppen ezért fel is másztam a kilátó tetejére, ha már ott vagyok, hogy jól körülnézzek.

img_6540.JPG

Az utolsó szakasz ugyan nem emelkedett, de kellemetlenül köves volt, ami aztán betonozott szőlészeti útba, majd aszfaltba ment át. Ezen a részen elő is bújt a lábujjamon egy vízhólyag, de már nem törődtem nagyon vele.

img_6542.JPG

A célba beérve átvettük az oklevelet, jelvényt, hagymás-zsíros kenyeret, meg a bögre teát, és végre egy kicsit lepihenhettünk. A 45 kilométeres utat behúztuk 8 óra 44 perc alatt, ami a saras viszonyokat tekintve nem is volt olyan rossz. A szervezők öniróniáját dicséri, hogy az oklevélen 19. Bartina Maraton, Sár- és teljesítménytúra felirat szerepelt.

img_6541.JPG

A Bartina Maratonról az a benyomásom maradt, hogy egy jól szervezett, kedélyes túra, nem túl megerőltető szintkülönbséggel, de azért nem kis távolsággal. Évkezdetnek kitűnő, csak ajánlani tudom. A sarat meg meg lehet szokni.

Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! blog Facebook-oldalán is, sőt lájkold a blogot, ha még nem tetted!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://szepkilatas.blog.hu/api/trackback/id/tr5313596157

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zord íjász · http://zordidok.blog.hu 2018.01.25. 15:06:19

Egészségetekre!
A magyar táj gyönyörű, és a fotók ezt vissza is adják.