Szép kilátás!

Hegycsúcsközvetítő Kaptatási Iroda - Egy amatőr túrázó töketlenkedései

Csüngő csajgyümölcs és kóbornagyi

2012. március 18. 00:28 - 10czi

Kecske-hegy (384 m), Oroszlán-szikla, Árpád-kilátó

A síelést és a balatoni korcsolyázást letudva, már február közepén elkezdtem nézegetni, hova is lehetne majd kirándulni a legkisebb fiammal egy jót a közelben Budapesten. Úgy jött ki a lépés, hogy barátnőmmel volt egy szabad délutánunk, és kopottas budai turistatérképemen kiszúrtam az Oroszlán-sziklát.

A kőtömbnek már a neve elégnek tűnt arra, hogy felkeltse hatéves fiam érdeklődését, de örömmel fedeztem fel mellette a vicces nevű Kecske-hegyet, sőt az Árpád-kilátó neve is ott virított, ezért felvetettem, túráznánk-e egy könnyedet arrafelé.

P2263526.JPG

Barátnőm egyből belement, sőt csatlakozott hozzánk az ő barátnője, Szilvi is. Kocsival negyed óra alatt ott voltunk a Törökvész út érintésével a Vereckei útnál, ahol leparkoltunk. A térkép nem túl jól mutatta a kb 200 méterre levő kilátóhoz vezető utat, legalábbis többet is jónak mutatott, így eléggé meg voltunk rökönyödve, amikor az egyiken felkapaszkodva egy kerítés állta az utunkat.

Sebaj, átmásztunk rajta, és a kilátó mellé estünk be. (Visszafelé kiderült, hogy csak egy út járható a kilátóhoz, a Google-térképen a Vereckei lépcső nevű, a többi mind magánkertekbe visz.)


Kecske-hegy nagyobb térképen való megjelenítése
 
Az Árpád-kilátóról nem hallottam eddig, eléggé meglepett, hogy egy takaros - egyes források szerint „székely-stílusú” - teraszos-tornyos kőépület üldögél a Látó-hegy déli oldalán. A kilátóról annyit lehet tudni, hogy 1929-ben épült, Glück Frigyes szállodatulajdonos és városatya támogatásával.
 
Szintén részben Glück Frigyesnek köszönhetjük az 1910-ben épült János-hegyi Erzsébet-kilátót, ebbéli munkásságát később utcanévvel hálálta meg az utókor, igaz ez az utca inkább erdei sétány, és hol máshol is húzódhatna, mint a Kecske-hegy mellett.
 
A kilátást ekkor még nem igazán élvezhettük ki, köd ülte meg a várost. A terv szerint a Kecske-hegyet észak-kelet felől támadtuk. Az igazán adekvát Kecske-hegyi út felől (ami persze szintén inkább erdei turistaút, mint városi út) tértünk érzés szerint egy jelöletlen kis ösvényre, ami valóban a fakereszttel és tonzúraszerű kis réttel ellátott csúcsra vitt. (A fenti Google-térképen az egy héttel későbbi út vonalát jelöltem be.)
 
P2193508.JPG
 
A Kecske-hegy tetejéről annyira nem jó a kilátás, de napos és meleg időben kényelmesen el lehet heverészni a kereszt tövében. Ez nekünk nem adatott meg. Egyébként is hó volt. Itt láttam viszont az első idei téli gyümölcsöt csüngeni a fán: csizmában volt, mosolygott és Szilvinek hívták.
 
P2193504.JPG
 
Miután kicsüngte magát, továbbsétáltunk a Kecske-hegyi úton, hogy annak a végére érve visszafordulhassunk a Glück Frigyes úton, és megpillanthassuk párszáz méter után az Oroszlán-sziklát, amire annyira kíváncsi voltam.
 
A szikla nem okozott csalódást, tényleg ülő oroszlán formájú. Amit össze tudtam gereblyézni róla, aszerint a kő egy két méter magas dolomittömb, amit meg is faragtak, hogy jobban hasonlítson az oroszlánra.
 
P2193516.JPG
 
A II. világháborúban megsérült, de olvastam valahol azt is - vigyázat, érzékeny lelkületűek ugorjanak egy sort! -, hogy 1946-ban egyszerűen lerobbantották a fejét. Azt ne kérdezze senki, hogy miért, próbáltam eredeti formájáról képet fellelni, de nem sikerült.
 
Frissítés:
maszogep1974 elküldte az Oroszlán-szikla lerobbantatlan fejű, 1941-es fényképét, íme:
 
oroszlan_szikla_1941.jpeg
 
Tényleg tisztára egy oroszlán, kösz a fotót.
 
Az Oroszlán-szikla mellett felnézve a Kecske-hegyre, feltűnően sziklás, legkisebb fiam által imádott „mászókás” emelkedőt láttam, el is határoztam, hogy amikor vele jövök, akkor ott felmegyünk.
 
Erre egy hét múlva került sor, a hatéves fiú mellé csatlakozott a nagymama is. Ő persze csak sétálni akart, és mint az Árpád-kilátónál kifejtette, ismeri ezt a környéket, itt már volt egyszer tíz éve, amikor kikísérte öcsémet futni. Erősen vakarni kezdtem a fejem, ahogy hozzátette azt is, hogy akkor eltévedt, lebolyongott valami villamosig, és úgy ment haza Pesterzsébetre.
 
P2263539.JPG
 
Az idő napos volt, az Árpád-kilátóból most valóban élvezni lehetett a blogcímbeli, térképeken feltüntetett "Szép kilátás!"-t. Most nem mentünk körbe a Kecske-hegyi úton, egy hatéves gyerek türelmét nem szabad próbára tenni, ezért egyből a Glück Frigyes út felé vettük az irányt és 20 perc múlva ott is voltunk az Oroszlán-sziklánál.
 
Fiam egy gyors pillantással felmérte, majd megkérdezte, hogy mikor mászunk végre hegyet? Jó, hát az oroszlán ennyit ért, nekivágunk a sziklás meredélynek. Egy rövid szakaszon belül több felvezető ösvény is van, nagyon jól és könnyen mászható utak, az egyiken fel is kapaszkodtunk, körülbelül 15-20 perc alatt. A kereszthez érve Vilmos egy kicsit elfáradt.
 
P2263529.JPG
 
A csúcscsokit elmajszolva azonban feléledt, és ugyanazon az úton leereszkedve csatlakoztunk az oroszlánhoz és a nagymamához. Visszafelé sétálva örültem, hogy minden ilyen egyszerűen ment, megálltunk fényképezkedni egy kis faháznál az utolsó métereken, amikor elhűlve vettem észre, hogy a fotózás egy-két perce alatt a nagyi kámforrá vált.
 
Biztos a kilátónál vár minket, gondoltam, és gyorsan odasiettünk. Helyette azonban egy csapat 7-8 éves, fakardozó gyereket találtunk, akik a nagy rohangálásban beszippantották Vilit is, és egyszercsak nem volt meg már ő sem.
 
Nem mondom, hogy abban a pillanatban nem voltam megrökönyödve a dolgok ilyetén fordulatán, de túltettem magam rajta, kivágtam a gyerekgombolyagból Vilit, és elindultunk visszafelé, nagymamakeresőbe.
 
P2263523.JPG
 
Körülbelül fél órát kóvályogtunk a kilátó mögötti, kicsit tényleg zavaros ösvényrendszeren, riadóztattam öcsémet, megkérdeztünk számos embert, nem látott-e véletlenül egy lila sapkás nagymamát, egy srác még körbe is futotta a másik irányból a hegyet, amikor a nagyi felderengett az alkonyati homályban az egyik ösvényen.
 
Mint kiderült, úgy gondolta, hogy elsétál a kilátóig, míg mi fényképezkedünk, hiszen jól ismerte a terepet, de sajnos a jel, amit kiválasztott magának, nem arra vezette őt, amerre kellett volna. Nem baj, legalább sétált egy jót, mondta.
 
Így tehát Dr. Bubó módjára újabb hegymászó igazságot nyugtázhattam az epizód végén:
A kezdő mászó 3-as számú törvénye: Ha helyesen választod meg útitársaidat, a legkönnyebb túra is izgalmas lehet!
 A túra hossza: oda-vissza kb 3 km, a szintemelkedés 50 m, az ideje tempótól függően 1-1,5 óra.
3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szepkilatas.blog.hu/api/trackback/id/tr194323060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

10czi 2013.02.12. 17:14:21

@maszogep1974: kösz szépen, be is illesztettem.

maszogep1974 (törölt) · www.maszogep.hu 2013.02.12. 17:17:22

Öregebb turisták nekem azt mesélték, hogy az oroszok robbantották le a fejét, hogy a járművek elférjenek tőle.
Jó volt olvasni a helyről, a Kutya-hegy (Nagykovácsi), a Kaán Károly-kilátó és a solymári Alsó-Jegenye-völgy mellett ez volt az a hely, ahol hihetetlen sokat bivakoltam, fent a Kecskén a kereszt mellett. 2006-ban elköltöztem Pestről (a Bakonyba), azóta nem is voltam arrafelé...