Szép kilátás!

Hegycsúcsközvetítő Kaptatási Iroda - Egy amatőr túrázó töketlenkedései

Flúgos futam parázsló talpakkal

2012. május 23. 15:47 - 10czi

Mire 65 km után odaértünk a Pusztamarótra, én is úgy éreztem magam, mint akin átgázolt a török sereg. Sötét volt már és hideg. Lerogytam egy fapadra. Szinte éreztem, ahogyan sejtjeim fuldokolva tátognak táplálék után. Próbáltam kolbászt enni, de majdnem kihánytam. És még hátra volt 36 kilométer. Lesz-e erőm hozzá?

csík.jpg
 
A Kinizsi Százasról egy sörözésen hallottam először részletesebben. Nagy Zoli kollégám mesélte el élményeit (amit itt egyébként írásban is meg lehet találni), és egyből megfogott a túra, de annyira, hogy rögtön szervezkedni is kezdtem az idei májusira. Az indulás napjáig számosan jelezték, hogy velem tartanak, de ahogy közeledett a dátum, úgy fogytak az emberek. Végül ketten maradtunk Fiantok Danival, akivel már korábban is elkövettünk egy meredekebb videós túrát az ausztriai Königsjodleren.
 
Szombat reggel indultunk Békásmegyerről, a Veres Péter gimnáziumtól reggel 6 óra 45-kor. A nevezésnél iszonyú sor állt, a résztávosokkal (Kinizsi 25, Kinizsi 40) együtt összesen nagyjából 1500-an indultak neki az útvonal első hegyének, a Kevélynek. 
 


Kinizsi Százas nagyobb térképen való megjelenítése

Az útvonal ismerős volt, az előző hetekben végigjártam két ütemben: először a 36 kilométeres pilisi szakaszt Békástól Dorogig, majd belerángattam szegény barátnőmet a Dorog-Tata közötti 65 kilométeres második szakaszba. Végigmentünk, de ennek az lett a végeredménye, hogy közölte: ő többet egy métert sem tesz meg velem hegyen vagy erdőben. (Lenti kép: Békásmegyer és a Duna csíkja a Kevély-gerincről.)
 
kevély-back.JPG
 
A Kinizsin minden más volt, mint a korábbi bejáráson. A Kevélyre (534 m) egy megszakítatlan emberfolyam kígyózott fel, jó erős tempóban. Úgy sodort a lendület és a széles jókedvvel hömpölygő tömeg, hogy észre sem vettem, hogy már a Kevélyről lefelé tartunk.
 

1. Napos oldal - a derűs rész

 
Már az elején megfigyelhető volt a széles szakadék a hightech szerkóban, gépkocsi kísérettel (szakszóval depózással) induló, és az ortodox - viszem az egész motyóm a hátizsákban - túrázók között. Mi az utóbbiak közé tartoztunk, igaz biztonsági okok miatt húztam a térdemre egy térdvédőt és túrabotot is vittem magammal. (Lenti fotó: Pilisborosjenő és a Hármashatár-hegy a Kevélyről.) 
 
borosjenő.JPG
 
Az út elején találkoztunk 70 év felettiekkel is, akik szerint az első, 1981-es Kinizsi Százas még teljesen más volt. Akkoriban kevesebben mentek, ráérősen, féltávon bevárták egymást az ebédnél, ma viszont már meghatározóbb a teljesítmény.
 
Egészen fura stratégiákkal futottunk össze. A legbizarrabb egy öltönyös-sportcipős idős bácsi volt, aki szaladt a lejtőkön lefelé, két kezét maga mellett lógatva, kézfejével lepkeszerűen verdesve, mondván, így piheni ki az emelkedőket. Egy másik résztvevő három pihenőt tervezett a 100 kilométerre, mindháromszor tízperces alvással. (Lent: lefelé a Kevélyről, távolban a Pilis-tető.)
 
kevély-le.JPG
 
Volt, aki már korán elkezdett sörözni az úton, hiszen a sör tele van tápláló anyaggal. Ez nem is vitás, csakhogy amikor 12 óra múlva a 72. kilométernél találkoztam vele a teaosztásnál, szomorúan közölte, hogy nagy jókedvében elszaladt az egyik ellenőrzőpont mellett, ezért kimaradt egy pecsétje, cseszheti a teljesítést. (De azért végigment.)
 
hosszú-hegy.JPG
 
A Kevély után a 485 méter magas Hosszú-hegy következett, a fenti képen éppen visszatekintünk a Kevély felé. Itt volt az első ellenőrző pont is (14,5 kilométer táv után). Sajnos a tömeg miatt nagyon összetorlódtunk, negyed órát kellett sorban állni, mire megkaptuk a pecsétet. (A blogban a bejárás képeit teszem ki, a túra hangulatáról a videó tudósít híven.)
 
hosszuhegy.JPG
 
A felfelé kaptatás már a Kevélynél is megizzasztotta az embereket, de a Hosszú-hegy utáni, Pilis-tetőre vezető turista-szerpentin is eredményezett vörös fejeket a nagy napsütésben. A hegy tetejére nem visz turistaút (lévén katonai terep), így a Kinizsi is lejjebb haladt száz méterrel, a hegy nyugati oldalában. Mielőtt azonban az ösvény ráfordult az utolsó hajtűkanyarra, a Pilis legszebb kilátása tárult elénk (távolban a Nagy-Kevély, előtte a Hosszú-hegy):
 
pilis-tető.JPG
 
Mindig érdekelt, hogy egy hegy honnan kapja a nevét. A Pilis-tető (756 m), sőt maga a Pilis állítólag a szláv ples szóból ered, ami kopaszt jelent, ez magyarosodott először Pelessé, majd Pilissé. (A Szemcsey-kódexben a pilises fejek = tonzúrás papok.) Most már azért nem olyan kopasz, biztos valahogy Bánfi hajszesz került az esőfelhőbe. A hegy oldalában szaladó turistaúton szinte mindig frissítő szél fúj, ezúttal is nagyon jó volt a kaptató után, a hosszú, enyhe lejtőn pedig jót lehetett pihenni. (A lenti képen a Pilis-tető a Kétágú-hegyről, a távolban a Hármashatár-hegy.)
 
kétágú-back.JPG
 
A következő ellenőrző pont a Pilis-nyeregben olyan volt mint egy zsibvásár, látszik, hogy a Kinizsi Százasban egyre inkább látják megcsillanni az üzleti lehetőséget. Volt itt minden, étel-ital, túrafelszerelés különböző kitelepült pultokon, szinte elveszett közöttük a pecsételőhely. Itt a táv negyedénél tartottunk már, több mint 26 kilométer volt a hátunk mögött, de az emberhullám lendülete kitartott. Én is elégedetten gondoltam arra, hogy a negyedén túl vagyok, és abszolút jól érzem magam.
 
kétágú-előre.JPG
 
Ebben a hangulatban baktattunk fel a Kétágú-hegyre, ahonnan már látszott Dorog, és a fölötte tornyosuló Nagy-Gete (fenti kép). A Kétágúról lefelé átvágtunk Kesztölcön, benyomtunk egy kólát a Hársfa sörözőnél. Erősen szemeztem egy korsó sörrel, de elvetettem az ötletet, arra gondolva, hogy majd akkor iszom meg, amikor megérdemlem, azaz a végállomáson. Meg tartottam is attól, hogy esetleg rossz hatással lesz rám, amikor kimegy belőlem. Jó döntés volt.
 
Vettünk egy másfél literes vizet a kocsmánál, de fölösleges kiadás volt. 50-60 méterrel odébb egy jótét lélek helyi ember kidugta a slagját a kerítésen, a túrázók pedig ingyen frissülhettek, töltekezhettek a vízzel. Lehet így is, nem muszáj a hasznot lesni.
 
Dorogra beérve az első kocsmában megittunk egy Fantát, a nap ugyanis egyre erősebben sütött. A boltok nyitva voltak, számos helyen vehettünk volna ételt is, de mi a hátizsákban cipeltük a kajánkat már a rajttól kezdve. (Ilyen többet nem lesz.) Kiérve Dorogról ráfordultunk a Nagy-Getére vezető útra. Nosztalgiával gondoltam két héttel azelőttre, amikor a hajnali hűvösben vágtunk neki a Dorog-Tata szakasznak, most ugyanis a kora délutáni nap égette az arcomat. (A lenti képen Csolnok a hajnali párában a Getéről, a korábbi túráról.)
 
getéről.JPG
 
A nap és az emelkedő jócskán megizzasztott, csorgott az izzadság mindenhova. Még a lábam is csatakos lett a bakancsban, ami nem túl jó előjel a vízhólyagok szempontjából. Itt még mindig inkább mosolyogtak az emberek, a sor azonban már nem volt olyan tömött, egyre inkább szétszakadozott. Találkozunk bizakodó angollal és vigyori némettel is. (Alant szintén egy korábbi látkép a Getéről: a hajnali ködben derengő esztergomi Bazilika.)
 
esztergom.JPG
 
Gondoltam, hogy kinézek majd a csúcs alatti kiskereszthez, mert ott jó hűs van, de aztán továbbmentem, hogy mielőbb felérjek a Nagy-Gete tetején (457 m) levő ellenőrző ponthoz. Csak közbevetőleg, hátha valakit érdekel: a Nagy-Gete nevének őse állítólag egy, a középkorban magyarok által is használt német személynév, a Gethe. Egyes vélemények szerint ebből a névből eredt később német vonalon a nagy költő, Goethe neve is.
 
gete.JPG
 
A Nagy-Getén éreztem először, hogy ez a túra nem lesz fáklyásmenet. Megizzadt talpamot megjelentek az első hólyagszerű fájások, a jobb lábamon a legkisebb lábujjam égni kezdett valamitől. Inkább bele sem gondoltam, hogy még 57 kilométer van előttem.
 
Tudtam, hogy a Hegyeskőn túl, 6 kilométerre vár a Tokodi pincesor, amit az egyik öreg kinizsis a legkritikusabb pontként jellemzett, mert ott mindig nagy a trakta a helyiek jóvoltából. Engem ez inkább vonzott. Jó tempóban átvágtunk a völgyön, majd a Hegyeskőn, és bő másfél óra múlva a pincesoron voltunk. (A lenti képen jobbra vannak a pincék, a Hegyeskőről nézve, távolban az Öreg-kő és a Gerecse.)
 
hegyeskő.JPG
 
Tényleg volt trakta, ha nem is nagy, volt zsíros kenyér és víz bögrébe. Elmajszoltam kolbászom második negyedét egy zsömlével és egy paprikával, és teleittam magam vízzel. Viszont le kellett zöttyennem egy padra, mert úgy éreztem, hogy itt az ideje az átizzadt zoknim lecserélésének. Akkor már legalább öt helyen izzottak kis parazsak a talpamon.
 
Megnéztem őket, nem vízhólyagok voltak, egyszerűen ledörzsölődött a felső bőrréteg több helyen, az alatta levő érzékenyebb réteg pedig egyszerűen nem szerette a külvilágot. Kicsit csalódott voltam, mert pont ezért szereztem be drága izzadságszívó túra zoknit, hogy ne forduljon elő ilyen. Sebaj, megszárítottam a talpam és felhúztam a magammal hozott másik pár zoknit. Egész tűrhető volt.
 
Ebben a jobb hangulatban vágtam neki a következő állomásnak, a 3 kilométerre levő Mogyorósbányának, ahol utcai nyomós kút várt, bolttal és a Kakukk vendéglővel. Hamarosan be is futottunk, pecsételtünk, és én ismét ettem egy negyed pár gyulait paprikával, zsömlével. Azért szeretem ezt a felállást, mert a kolbászt a zsömlét és a paprikát az ujjaim közé fogva egy kézzel tudok enni menet közben kényelmesen. (Lent: közeledik a Gerecse.)
 
bányahegy.JPG
 
Gondoltam, hogy a kolbász-zsömle-paprika trió utolsó részdarabjait a 14 kilométerre levő pusztamaróti tisztáson fogyasztom majd el, utána rátérek a cerbonákra, csokikra, egyéb energiabombákra, amiket szépen pakoltam korábban a zsákomba.
 
Tudtam, hogy az út odáig nem lesz nehéz, sőt Péliföldszentkeresztnél (56,6 km) van egy bő vízű forrás, ahol feltölthetem a kulacsomat is. Nagyon jó ütemben haladtunk tovább, de Pusztamarót előtt éreztem, hogy kevés volt a táplálék, kezdek éhezni. Egy jó csapattal haladtunk libasorban, nem akartam kiállni belőle, gondoltam, hogy kibírom a maróti tisztásig.
 
pusztamarót.JPG
 
Itt kell elmondanom, és nem minden célzatosság nélkül, hogy Pusztamarót arról nevezetes, hogy 1526-ban, a mohácsi csatát követően itt semmisült meg teljesen a magyar sereg. A második Mohácsként is emlegetett maróti csata magyar áldozatainak száma elérhette a 25 ezret. Nekik állítottak itt emlékművet. (Lent nappali fényben.)
 
P5053840.JPG
 
Mire odaértünk az emlékműhöz (65,6 km), én is úgy éreztem magam, mint akin átgázolt a török sereg.
 

2. Sötét oldal - a horror rész

 
Sötét volt már, és hideg, lerogytam egy fapadra. Éhes voltam, és végletekig kimerült. Komolyan, szinte éreztem, ahogyan sejtjeim fuldokolva tátognak táplálék után. Próbáltam letömni a kolbászt és a zsömlét, de alig bírtam lenyelni, majdnem kihánytam. Döntöttem magamba a vizet.
 
A kimerültségtől rázott a hideg, hiába húztam fel polárpulóvert. Fel kellett vennem a kabátomat is. Legyűrtem a kolbász után némi cerbonát. Körülbelül húsz percet tököltünk el a padon, mire el tudtunk indulni.
 
A húsz perc alatt a hidegben teljesen beálltak fáradt izmaim, úgy totyogtam a botjaimra támaszkodva, mint egy picsán rúgott C-3PO. Nagyon nehezen váltottam feljebb sebességet, de a Gerecse enyhe, de jó köves emelkedője aránylag hamar visszamelegítette az izmaimat. A következő 6 kilométer úgy esett ki az emlékezetemből, mintha elraboltak volna közben az ufók. (Lent: a Gerecse oldalában, nappal.)
 
gerecsebenn.JPG
 
Bányahegynél (72 km) tértem magamhoz. Az ellenőrző ponton nagy volt a sürgés-forgás, meleg teát mértek, aki akart ehetett levest is. Én a teánál maradtam. Megittam két bögrényit, cukros volt, mint a fene, de nagyon jól esett. Elrágcsáltam még egy cerbonát, Dani is megkínált egy darabka energiaszelettel. Nem ültem le, nem akartam elkövetni azt a hibát, mint Pusztamaróton. Elég hamar tovább indultunk.
 
Arra gondoltam, hogy 28 km van előttem, ezt felosztom négy etapra. Mindig csak arra koncentrálok, hogy a következőt elérjem. A cukros tea és az energiaszelet úgy felélénkített, hogy teljes sebességre tudtam kapcsolni. A talpamról elfelejtkeztem, a többi fájdalomra (a derekamat sebesre dörzsölte a hátizsák, a vállizmom fájt már a pántjától, a vádlijaim görcsközeli állapotban voltak, a combizmaim helyén két nyers halat éreztem) nem figyeltem.
 
lampa.jpg
 
A következő 11 km volt a túra legjobb része. Lassan hajnalodott, a madarak csicseregtek, az ég tiszta volt, a csillagok ragyogtak. A fejlámpa fénye a lábunk előtt táncolt, jót dumáltunk menet közben. Ahogy haladtunk, mögénk gyűlt egy csomó ember, mi vittük a prímet. Ekkor még az is megfordult bennem, hogy a pusztamaróti összeesés ellenére beérhetünk 24 óra alatt. Ha ez a tempó maradt volna, akkor valóban, bőven odaértünk volna. Csakhogy.
 
Az utolsó előtti ellenőrző ponthoz, Koldusszálláshoz (83,7 km) egy köves lejtő vezetett. Elég gyorsan mentünk rajta lefelé, amikor a jobb nagylábujjamnál lévő sebbel (mint később kiderült, egy 5 forintos nagyságú vízhólyag volt) ráléptem egy hegyes kavicsra. A fájdalom olyan éles volt, hogy visszahozta minden kínomat. Hiába a pecsételőhelynél elfogyasztott újabb tea és húsleves, a hátralevő 17 kilométerre tagjaim feladták.
 
A jobb térdem beállt, úgy éreztem, mintha egy kétszer négy centiméteres fémlemezt szegecseltek volna a térdkalácsomra, csak sántikálni voltam képes. A jobb lábfejemen a két legkisebb ujj körömnél teljesen bevérzett. A bakancsomba valamilyen hasadékon bejutott por ráspolyként dörzsölte talpam több pontján is a lekopott bőr alatti réteget.
 
dani.jpg
 
Mondtam Daninak (fenti képen látszik, hogy ő is lemerült kicsit), hogy innentől csak alapjáraton pöfögök, és örülök, ha kihúzom a célig, az idő már nem érdekel. 4 óránk lett volna arra, hogy beérjünk időben. A 17 kilométerhez azonban 5 óra kellett. Nem is fájdalom volt a baj - ahhoz hozzá lehetett szokni, akármilyen furcsa -, hanem az, hogy egyszerűen nem tudtam gyorsítani a térdem miatt.
 
Már leértünk a hegyről Bajra, az utolsó településre Tata előtt, amikor egy ott billegő, a túrát feladó résztvevőtől megtudtuk, hogy 8-kor zár a tatai végállomás pecsételőhelye, és ha addig sem érünk oda, nemhogy nem teljesítjük a 24 órás szintidőt, hanem zárópecsétet sem kapunk.
 
Az utolsó 3 kilométerre volt 43 percünk, azaz bele kellett húznunk. Fel kellett gyorsítani, pedig én fejben már rég rendbe raktam, hogy szép lassan fogok bebicegni a célba. Fogösszeszorítás, tekintet a látóhatárra, és nekiiramodtunk. Dani sem volt túl jól, neki a dereka fájdult meg. A két vonagló zombi végül 7 perccel zárás előtt esett be a célba. 25 óra és 10 perc. Ez van.
 
Barátnőm a tatai végállomáson várt minket kocsival és két doboz hideg sörrel. Az igazi angyal. A sörből viszont 4-5 kortyot tudtam inni összesen. Hazafelé a kocsiba bevettünk még egy budai srácot, akinek akkora vérhólyag nőtt a lábán, hogy alig bírt talpra állni. Ő még mesélt egy-két történetet nevezetesebb rosszullétekről, amivel inkább nem horrorizálnám tovább a hangulatot.
 
kinizsi.jpg
 
A tény: kb 1200-an indultak a 2012-es Kinizsi Százason, és kb 800-an teljesítették, 400-an feladták. A szintidőn túl befutók csoportja, ahová mi tartoztunk, általában igen kicsi, mert sokan akkor vesztik el az erejüket és a motivációjukat, amikor látják, hogy nem érnek be 24 óra alatt. Ilyenkor van mód kiszállni útközben és segítséget kérni a hazajutáshoz.
 
Konklúzió: a Kinizsi Százas teljesítése szerintem felkészüléssel, megfelelő felszereléssel és elszántsággal egy hétköznapi ember számára is elérhető cél. Ez a jó benne: még éppen hogy nem csak a profik számára teljesíthető túra, de már sokkal több egy egyszerű erőfelmérésnél. A kitartás, az akaraterő igazi próbája, aki végigmegy rajta, megismeri a határait.
 
Konklúzió 2.: A 36 km-es Békásmegyer-Dorog szakaszt érdemes külön, egyénileg is végigjárni. A nagyrészt a zöld jelzésen haladó út a Pilis legszebb részein megy keresztül és 9 óra alatt nagyon kényelmesen megjárható. A második szakasz (Dorog-Tata) már combos, nem is annyira látványos. Ha én errefelé megyek, mondjuk a gyerekekkel, akkor csak a Gerecse csúcsán és környékén túrázok. És a videó:
 

Az első Kinizsi 1981. szeptemberében 191 túrázóval indult. 80-nak sikerült a távot szintidőn belül teljesítenie. Azóta a túrát több mint 8000 túrázó teljesítette, van, aki 31-szer. A profik 13-14 óra alatt lefutják a száz kilométert. A legmenőbb eddig Fridrich László volt 2009-ben, aki a Kinizsi Százast megelőző nap a célból elindulva előbb visszafelé, majd a Százas reggelén benevezve odafelé is teljesítette a távot, 29 óra 37 perc alatt. (Wikipedia)
52 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szepkilatas.blog.hu/api/trackback/id/tr444539946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr_utcai_arcos 2012.05.28. 11:18:23

Hm.Konklúzió 1:legalább 10-15, 20-40 kilométeres túra felkészülésnek.Konklúzió kettő:felejtsd el az olyan szarokat mint szupernedvszívó zokni és társai. Pamutzokni,edzőcipő. (Ja, a bakancs is felejtős.)3x-os harcos ;).

Mylady 2012.05.28. 11:22:11

Ez nagyon szép teljesítmény, minden tiszteletet megérdemel. Akkor is, ha 25 óra.
Egyszer majd én is, addigis -felkészültség hiányában- csak az élménybeszámolók olvasása marad.

Mylady 2012.05.28. 11:22:48

@Dr_utcai_arcos: Mi a baj a bakanccsal? Komolyan.

prettyinpink 2012.05.28. 11:28:22

@Mylady: A bakancs tényleg nem (teljesen) jó. A terep nem olyan borzalmas, hogy ne legyen elég egy edzőcipő. Én személy szerint a futócipőt ajánlom.

100 km-en már igen sokat fog számítani az a mínusz 1-2 kg a végére, habár volt, hogy voltam 50 feletti túrákon bakancsban és nem volt *annyira* borzalmas, de mégis..

Ishiseven 2012.05.28. 11:30:43

Először is gratulálok, elindulni, végigmenni, és közben még dolgozni is... le a kalappal! :)
A videóhoz is írtam, de eltűnt, úgyhogy most ide is megpróbálom, nem vagyok feladós fajta. Szóval, sajnos nagyon hiányolom a túra szellemi erőfeszítésének bemutatását. A Kinizsi valóban az átlagos fizikai állapotú ember számára teljesíthető. Nehéz, nagyon nehéz, és fáj, nagyon fáj, de teljesíthető. Sajnos a végén már csak botorkáltatok ami egyrészt lassú másrészt nagyon aláássa a túrázó motivációs szintjét, vagyis egyre jobban szenvedsz, tehát egyre lassabban haladsz. Baji templom rom utáni sziklás gyökeres patakmeder ereszkedésen látható egy katonaruhás srác aki szinte szalad, neki is fájt, ő is fáradt volt, de tudta fanatizálni magát. A kimerült test becsapja a agyad, legalábbis megpróbálja. Ezt kell tudatosan, elszántságból legyűrni. Ez kell a K100 teljesítéséhez. A "nem érdekel, megyek, majd jövő héten kipihenem magam,és megtanulok járni" feeling muszáj hozzá. Ezt a túrát, ha nem vagy pl. Németh Csaba akkor fejben kell megoldani :)
A másik, ehhez kapcsolódó dolog az evés kérdése. Gyaloglás közben nem érzel éhséget mert kb. a gyomor nem ér a hasfalhoz, és nem alakul ki éhségérzet. A napközbeni meleg pedig amúgy is elveszi az enni vágyást. Azonban szükséges enni, mert különben nemcsak a szervezeted merül le, hanem az agy is, és nem leszek képes motiválni magad. Erre nagyon kell figyelni. Nagyjából azt lehet mondani, hogy mihelyt valami nem pozitív dologra gondolsz enni kell. Pár perc múlva visszatér a lekierőd :) Minden túrán találkozom olyannal aki úgy gondolja, neki annyira fáj, hogy nem mehet tovább mert örökre sánta marad. Amikor mondom nekik, hogy egyenek és elmúlik akkor persze megsértődnek, hogy ők jobban tudják, és ők érzik mennyire rossz nekik. :D mintha nekem jó lenne, vagy könnyű :D Szóval aki eszik az erőre kap és megy tovább, aki nem az eléhezik és mentséget talál miért nem ér be időre, vagy miért adja fel.
A leírásodból kitűnik, hogy többször is eléhezés közeli állapotba jutottál, és ez aláásta a lelkesedésed. A Koldusszállás előtti hegyes kőre lépés jó példa erre. Nem volt annyi szellemi energiád, hogy legyőzd a fájdalmat. Sajnos. Ilyen estben én pl. "mantrázni" szoktam, egy-két, egy-két, és ha csak erre figyelek csillapodik annyira a fájdalom, hogy felvegyem a tempót. Egészen biztos vagyok benne, hogy beérhettél volna időben, ha ezekre jobban figyelsz, vagy valaki felhívja rá a figyelmed. Persze mondhatod, hogy aznap ez volt a maximum és mindent kiadtál magadból, de az ember 50x annyit kibír mint gondolná. :) Voltam már jópárszor a Kinizsin, volt, hogy megcsináltam, volt néhányszor, hogy föladtam, az elmúlt években pedig azzal töltöm az utat, hogy ugyanezeket elmondjam a túrázóknak, szóval tényleg nem bántásból mondtam a fentieket, szép napot

Ui.: nekem 10 évbe telt mire rávettem magam, hogy elővegyem a fényképezőt a túrán annyira nem volt rá energiám, szóval gratulálok

Mylady 2012.05.28. 11:37:10

@prettyinpink: De annak nem túl vékony a talpa? Minden kavicsot érez az ember benne. Meg a bokát sem tartja.

Ishiseven 2012.05.28. 11:37:54

A bakancshoz szokni kell. Máshogy kell benne lépni mint a sportcipőben, mert merev a talpa. Aki nem gyakorolta annak kisebesíti az achillesét például. 10Km nél ezt nem érzed, de 80nál már nagyon tud fájni. Egy régi Kinizsi füzetben volt egy számítás arról, hogy aki bakancsban megy az kb. 60x felemel egy trabantot, annyira jön ki a sportcipő és a bakancs súlykülönbsége :D szerinte, mert én nem számoltam utána :D
És Prettypinknek igaza van a terep sem követeli meg

Ishiseven 2012.05.28. 11:40:57

@Mylady: majdnem mindegy milyen a talpa, fájni fog :DDD
Ha nem vagy gyakorlott futó akkor inkább valami kényelmes, nem szűk sportcipő ajánlott. Orr rész erősítéssel, hogy a kőbe rúgást (ami szintén nem elkerülhető :D) enyhítse

Mylady 2012.05.28. 11:46:12

@Ishiseven: Futócipővel el vagyok látva rendesen :)

Sose gondoltam volna, hogy jobb a sportcipő.
Én leginkább azért vettem bakancsot, hogy tartsa a bokámat, mert elég könnyen kifordul és az egyenetlen talajon ez fokozottan veszélyes. De azt tényleg érzem, hogy az achillesnél dörzsöl.

Canis Lupus (accordhecsi.blog.hu) 2012.05.28. 11:48:16

Ha jól emlékszem 89-90 ben teljesítettem 16-17 évesen 23,5 óra alatt. Soha nem gondoltam volna, hogy lehet gyaloglás közben aludni a társam vállát fogva. A teljesítés sikeréhez tartozik, hogy életem első "márkás" Adidas cipőjét sikerült a szüleimtől kikönyörögni, egy dorkóban képtelenség végigcsinálni. A megfakult emléklap a mai napig kint az irodám falán.

roqfort 2012.05.28. 11:50:15

Nagyon motiválóa cikk és a videó is, gratula a teljesítményért. Tudom, hétköznapi ember is képes rá, de a készülési időszak alatt 100x kell legyőzni a restséget. Ez a különbség a végigmenő és a többiek között:-).

10czi 2012.05.28. 11:50:59

@Ishiseven: kösz. igazad van, sok mindenre én is rájöttem menet közben. jövőre cél a 24 óra alatti idő, az biztos, hogy folyamatosan fogok enni. könnyebb lesz, mert a videó sok időt elvett, meg most már lesz tapasztalat is. azt néztem, hogy sokan depóztak, egyedül ez az egy kérdés maradt, hogy csatlakozzak-e hozzájuk, vagy sem, mert nehéz volt a hátizsák.

Ishiseven 2012.05.28. 11:58:31

@Mylady: tapasztalatom szerint a boka kifordulása nem annyira jellemző, inkább a térdre panaszkodnak. Úgy tűnik, mintha a bokára jobban lehetne figyelni :)
Hosszú túra alatt megdagad a láb ezért mindenképpen legalább fél számmal nagyobb cipőbe érdemes menni. Vannak olyan "félmagas szárú" sportcipők amik támasztják a boka alját. Ennek további előnye még, hogy az hegy tetején a lejtő előtt a fölső részét fájóan szorosra tudod kötni (kb mint a korcsolyát) így az ereszkedés közben kevésbé csúszik előre a lábad, és nem gyűrődnek össze a lábujjaid. Legalábbis nem annyira :DDD persze aztán ne felejtsd el kilazítani kicsit
Az ami dörzsöl reggel az estére konkrétan nagyon fáj, és akkor hol van még a hajnal :)))

prettyinpink 2012.05.28. 12:01:05

@Mylady: A boka, ami egyedül necc, főleg a köves talajon lefele, de még mindig jobb a futócipő, mint a bakancs. Amúgy a futócipő talpa majdnem olyan vastag, mint egy bakancsé szerintem.

@10czi: A depó jó is, meg nem is. Kicsit elveszi az "egyedül végigmentem" érzést és ami még rosszabb, ott az esély, hogy kiszállhatsz, mert hazavisznek kocsival. Ha nincs, akkor tudod, hogy VÉGIG KELL MENNI! Persze nagy segítség, ha sok a cuccod, de mondjuk az ember általában túl sok felesleges cumót hord magánál :)

Ishiseven 2012.05.28. 12:08:20

@10czi:
Szerintem ne depózz, mert elvesz a dicsőségből :DDDD
Amennyiben komolyan gondolod tudok küldeni egy pontokba szedett leírást arról, hogy hogy lehet teljesíteni rendszeres túrázási gyakorlat nélkül. Mert azért aki heti szinten választ a www.ttt.tr.hu -ról sétát annak könnyen megy :DDDDD
Ja,és előre szólok, hogy a 2. általában nehezebb az elsőnél :D Valahogy úgy van ez, hogy másodszorra mikor odakerülsz óhatatlanul az lesz benned, hogy "ó, csak ki kell javítani a tavalyi hibákat, és menni fog" :DDDD a szenvedést meg addigra elfelejted. Persze ez majd csak jövőre lesz így, addig kísérteni fog :)))

Bánatos Exkavátor 2012.05.28. 12:09:32

Futócipőt nem javaslom, nem erre találták ki. Edzőcipő már jó lehet, de jó minőségű kell belőle. A bakancs meg nehéz és nem igényli ez a terep. Nekem a max. félmagas szárú túracipők jöttek be, abból is olyan ami be van járatva (fél-egy éves és/vagy van benne 500 Km. legalább). Márka van sok, az árszínvonalat tekintve 15-20e az alsó határ. A videón láttam szandált... aki azzal megcsinálja az előtt leborulok. A vízhólyagok ellen sok trükk van, hintőpor, szarvasfaggyú, két vékony zokni. Nekem a kétzokins megoldás jött be. Az étkezés szintén fontos. Nálam ezen a túrán 4-5 előre elkészített szendvics, pár banán, valami sós keksz (figyelni kell a sóháztartásra is a fokozott folyadékbevitel miatt) és szőlőcukor volt a felszerelésem. A legfontosabb mint felett pedig a lelkierő. Tudni előre és a túra alatt is: fájni fog, nem úszod meg, de le lehet és kell győzni! Mert megéri :)

Ishiseven 2012.05.28. 12:11:04

@prettyinpink:
ez pont így van :DDD
mondjuk láttam én már vékony talpú futócipőt, szóval legyen akkor terepfutócipő :D
Én idén montrail-t választottam :) és "ő" ténylg jobban is bírta :DDDD

Ishiseven 2012.05.28. 12:13:03

@Bánatos Exkavátor:
szívemből szóltál
két zokni, hintőpor rulez :DDD

merjünknagyotálmodni 2012.05.28. 12:37:20

hülyeség az egész, értelme NULLA

Dr_utcai_arcos 2012.05.28. 12:44:19

Na, elég sokan elmondták a bakancs vs trailer cipő közötti különbségeket :). A Tízgrammthlonban vannak elég jó cipők, olyan 15 ezres árban, nagyon jó talppal, stabil oldaltartással. De azokat is be kell járatni!!Igen, enni akkor is kell, ha az ember nem éhes, de vannak nagyon jó cuccok a testépítő boltokban, mind a Bio-ban, mind a Sci-ben kaphatóak nagyon durva szénhidráttartalmúak, a második 50-en -amikor a gyomor már egyébként sem kívánja- azt tudom javasolni (és persze Bányahegyen KÖTELEZŐ a levest elfogyasztani, olyan revitalizáló hatású, hogy bármilyen csodaszer eltörpül mellette!), én tavaly Carbox-ot áztattam Nitrox-al.Kesztölcön sört KELL inni :).A boka kifordulástól annyira nem kell félni, a talaj 90%-ban nagyon jó, persze este minden sokkal veszélyesebb. Én a véletlen kőbe/gyökérbe rúgásokra az ordas káromkodást javaslom, tényleg működik egy : hogy jó k...anyádba v... a r... f... :)).A két zoknis módszert rengeteg helyen javasolják, még nem mertem kipróbálni :).Hónaljra, combtőbe vastag vazelin. Nekem gyenge pontom a combtő, biciklisgatyát használok sima gatya helyett.És ha az ember érzi, hogy "forró", akkor meg kell állni és megigazítani, mert nem,nem fog magától megjavulni.A depó vs zsák az egy örök vita, a Kinizsi fórumon mindig anyázásba torkollik :). Lehet nagyon jó zsákot találni, én egy Ervises Iceberget használok, aminek hajlított a háta és nem izzad "közé" az ember. Elfér benne 2 0,75-ös palack -annyi pont elég ponttól pontig, 2 szendvics ijesztgetéshez, valamint szőlőcukor, egy szintén Dekás könnyű filléres polár, egy összegyűrhető széldzseki és egy 100 forintos esővédő. Mást mindent meg lehet venni út közben. Hanyagolni kell a túrabotokat, a második 50-en már csak nyűg lesz, inkább keresni kell egy kézbeillő faágat, amit bármikor el lehet dobni.A pihenőket szerintem érdemes egyforma etapokra osztani, de nem túlzásokba esni, Pilis-nyereg 20-25 perc, Mogyorósbánya 40-45 perc, Bányahegy 20-25 perc (ott érdemes a tábortűznél kicsit megszáradni,száraz ruhában szinte kicserélve megy az ember tovább). A mentális rákészülés meg talán fontosabb,mint a testi. Az emberek 50-60 százaléka, ha nem tesped el teljesen, képes lenne végigmenni, de a távolság elképzelése hamar megtöri a gyenge akaratot. Nem kell belegondolni, hogy mennyit kell menni, főleg úgy nem, hogy jó ég ez Budapest-Füzesabony gyalog meg ilyenek.testileg rendben vagyok?Igen. Agyban rendben vagyok?Igen. felkészültem?Igen!Akkor semmi gond nem lehet. Lesz.Az okos ember tudja mikor kell feladni.(1999-19ó07p a 2. teljesítésre, 4 órával gyorsabban mint az elsőn ;) ).Ja, és az emberek bolondnak fognak tartani, szokd meg :).

Mylady 2012.05.28. 12:49:42

Kösz mindenkinek a bakancs vs edzőcipő infot.

pannonfunk 2012.05.28. 12:58:49

@Dr_utcai_arcos: A nagyon durva szénhidrát tartalmú cuccoknál az is fontos, hogy milyen a glikémiás indexe. Ha túl gyorsan felszívódik és megdobja a vércukrot, visszaüthet. Hirtelen nagyon nagy energiát érzel magadban, aztán ahogy jön, megy is, és meg lehet tőle borulni. Legalábbis futás közben, nem tudom, hogy túrázás közben hogy van ez. Nekem a müzliszeletek jönnek be, nem terheli meg a gyomrot, van benne cukor is, ami gyorsan szívódik fel, meg összetett szénhidrát is, ami meg lassabban.

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2012.05.28. 12:59:49

Hadd nosztalgiázzak...

Anno több mint húsz éve, harmadikos középiskolás koromban mentem végig rajta először.

Osztálytársnőm, Móni hallott róla, és felvetette nekünk, csináljuk meg.

Miért ne! felkiáltással belevágtunk.

22 óra alatt volt meg az első. Igaz végén már csak az mozgatott, csessze meg, 90 km megvolt 18 óra alatt, most már valahogy bevonszolom magam...
Utolsó tíz kilométer: 4 óra..

igaz minden cucc rajtunk volt...:)

Hogy elmondjam régen minden jobb volt:), sikerült anno könnyű katonai bakancsot szereznünk, abban teljesítettük, minden különösebb felkészülés nélkül. (Utólag is köszönet az akkori honvédségi raktárosnak a cuccokért)
/Gondolom az utána jelentkező, napokig tartó botmerev láb + izomláz kombináció sokaknak lesz ismerős./
Visszaérve: suli ezer lépcsővel, közlekedés érdekes volt, fölfele még csak-csak, de ha lefele indultam meg, akkor csak dübörögtem, mint a magyar gazdaság, és mindig akadt egy jótét osztálytárs aki segített. Azaz a lépcső tetején meglökött...

Szóval, én a begyöpösödött alak azóta is vallom a bakancs, dupla zokni kombinációt..
Esőisten is ott van, és figyel ugye.

Gratulálok mindenkinek, aki végigment. A többieknek pedig hajrá, csak nem feladni.

"Visszavonulni? Egy fenét, csak most értünk ide!"

Yoda szavaival:

Meg tudod csinálni!

Biztos mondott ilyet is:)

irdesmond 2012.05.28. 13:01:49

Ez a bakancs/futócipő szinte minden oldalon előjön.
Én bakancs párti vagyok, ezt szoktam meg. Hozzá kell tegyem, hogy a szavasfaggyú, meg a túrazokni feltétlen kell hozzá. Sőt nem árt ha holyag elleni tapasz is kéznél van (nem volt még szükségem rá), na meg szines kinezi tapasz, na nem a rózsaszin, a térdre.
Esténként szoktam járni egy kicsit, de elő kellett vennem a bakancsom, mert nem elég a futócipő, már ha nem akarok minden kis fenyőtobozt és pocsolyát kerülgetni, a bakanccsal mint egy tank gázol át ilyesemiken az ember.

Gartula a poszt irójának, ma este legalább már tudom hogy miért megyek: remélem jövőre találkozunk.

adware 2012.05.28. 13:04:50

Sztem a legjobb taktika,h nem kell megállni. Esetleg egyszer,levesezni. Kajálni lehet menet közben is.
Plusz,a résztvevők többsége eszméletlen sok cuccal indul neki,láttam 50 literes zsákos embert is...felesleges cipelni minden szart. Persze,ki kell tapasztalni,h mi kell egy ilyen túrához,ehhez pedig túrázni kell,mégpedig ttúrán.Ebből következik,h a legjobb felkészülés a ttúrázás. Sokan a Gerecse 50-et,és a Sárga 70et csinálják meg előtte. G50 azért,mert sok a közös szakasz a Kinizsivel,Sárga 70en pedig lehet gyakorolni a hosszabb távot,és az éjjeli menetelést(péntek este indul a túra).
Amúgy a teljesítménytúrázás a világ legjobb dolga,szóval hajrá :)
Van élet a Kinizsi után is,minden hétvégén 5-6 szuper túra,tessék néha elmenni :)

Dr_utcai_arcos 2012.05.28. 13:15:45

@pannonfunk: Naná!Nem is a Kinizsin kell őket először "be"próbálni :).

irdesmond 2012.05.28. 13:17:43

@Ishiseven: én hálát adok annak, hogy az eladóra hallgattam és a 40-es lábamra 42-es bakancsot vettem.(persze kacerkodtam vele, hogy majd a 40,5 -es columbiámat is viszem, de szerencsére letettem róla). A láb dagadásával ugyanis nem számoltam. Igaz, igy is lejött 1 körmöm, de az legalább nem fájt - utána.

Ishiseven 2012.05.28. 13:21:21

@Dr_utcai_arcos: +1

1999 :D Aki sportember ugye.... :)
Az egész éveben irodista kocatúrázók, azért nem szoktak másodikra 4 órát javítani :)
A nagyon brutál "power csokikat" lenyomni a torkodon komoly kihívás, akkor már inkább a sör Kesztölcön :D
Szerintem minden hátizsák izzad :))
Frengi:
naná, hogy jó a bakancs, aki megszokta :) de pl. engem sem visz rá a lélek, hogy több túrán begyakoroljam a használatát míg megszokom. :D
Hajrá jövőre is!

Ishiseven 2012.05.28. 13:24:25

@Frengi: ez velem is pont így volt :DDD

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2012.05.28. 13:35:12

@pannonfunk: energiaétel, ital:

Gombóc Artúr effekt eddig bejött:

"szögletes csokoládé, gömbölyű csokoládé....

ugye a képlet szerint az energiaegyenlőmszercénégyzet:)
szőlőcukor.
Ruhák: Részemről kitartok a Nato BDU szabású terepnadrág mellett, nem dörzsöl, izzadtság távozik. zsebekbe elfér a könnyű kieg cucc.
Pamutpóló, pamutzokni,/2/ pamutalsó. /boxer/ Pólóból zokniból tartalék.
Felső opcionális, jó időben marad a póló, úgyis ronggyá izzadom magam. Éjjel/ rondább idő egy könnyű Gore-Tex dzseki. Kaptam egy angol sivatagit, szuper.

Csodacuccok lehet hogy segítenek /tudatalatt biztos!/ de ha valaki olyan mint én, épp csak a fülén nem izzad, akkor megeheti a szuperlélegző, izzadságszívó akármiket. Fürdőszivacs is csak X mennyiségű vizet szív fel.

Ja igen bakancs: nekem az jött be, ami olyasmi mint a sivatagi vagy a dzungelbakancs. /Haig/ Erős, rugalmas talp, bőr/textil felsőrész.

Ebbe érdemes befeccölni egy komolyabb összeget. és használni civilben is amíg kényelmesen kitaposott nem lesz.

Ennyi.
Nekem ez jött be, másnak gondolom más

ja igen! És egy svájcibicska is alap ! :)))

Ishiseven 2012.05.28. 14:43:41

@lalitta: ja, és meg lehet oldani 10 órán belül is :D de itt amatőrök vannak, neki egyelőre a túlélés is nehezen megy :)
Aki évente egyszer felkerekedik, annak ez nem sokat segít :)
Jelezem a kolbász evést senki sem kifogásolta, pedig igazán nem mondható szokványosnak :DDDDD

irdesmond 2012.05.28. 15:12:51

@lalitta: Talán a walking cipőket tudnám elképzelni erre a célra, mivel itt nincs nagy súlya a hátizsáknak így nem feltétlen szükséges a boka feletti magasság.

Ishiseven 2012.05.28. 15:34:37

Ej, de soká lesz jövő május, azt hiszem ki is nézek egy jó túrát jövő hétvégére :D

Joxy · http://gvk-egyesulet.hu/ 2012.05.28. 15:41:42

2006-ban is tornacipőben mentetek?

:)

Ishiseven 2012.05.28. 15:43:51

@Joxy: 2006-ban kihagytam, akkor született a fiam :-) mázlista vagyok-e? :D

940910 (törölt) 2012.05.28. 18:21:24

Cipő kérdéséhez.
Az első Kinizsim előtt 1 nappal vettem 1.500 FT-ért egy kínai sportcipőt, amivel aztán 6 Kinizsi, 1 Iszinik, és még rengeteg 50-es túra sikeredett. Az utolsó időben már nagyon szakadt volt, de még mindig jobban bíztam benne, mint új cipőben, hiszen bevált. A sarokrész miatt és a pénztelenség miatt esett erre a választásom, nem mondom, hogy nem volt bennem félsz, de bejött.
Fejben dől el minden. Nem a túrafelszerelésen. Szerintem.

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.05.28. 18:39:58

Gratulálok, szép teljesítmény!
Mi évek óta cipőben futjuk a TT-kat, nincsen panaszom a futócipőkre. Eddig terepfutó cipőm volt. A leírás alapján ez is olyan látogatott verseny lett, mint a Téli Mátra. A zoknit illetően a pamut nem javasolt, mert nedvesedik, felázik benne a talp bőre és könnyebben vízhólyagosodik. A jól szellőző futócipő és futózokni minden ilyen problémát megelőz.

sdani 2012.05.28. 20:20:04

@Joxy: Nekem 2006 volt az első olyan Kinizsim, amin futócipőben mentem, de mivel akkriban még nagyon amatőr módon toltam a futást, a "futócipő" egy párezer forintos gagyit jelentett, aminek a talpán NULLA rece se volt!

Nagyon viccesen néztem ki, ahogy a kevély lejtőjén estem-keltem. :-D De végül sikerült. A tornacipős dolgot azzal is súlyosbítottuk, hogy esőkabát helyett esernyővel mentünk. Viszont SOHA többet nem mentem bakancsban. Szerintem a túrán az egyetlen rázós rész, aminél a boka veszélyben lehet az a Bányahegy és a vértestolnai műút közti köves, rosszul látható szakasz... az a trükk, hogy világosba kell odajutni.

Dzsikule · www.aprolepesek.blog.hu 2012.05.28. 22:54:26

Gratulálok minden teljesítőnek!
Futócipő! Ha szűkítjük terepfutó cipő! Azóta nem ismerem a vízhólyagot.
Kidörzsölést megelőzendő nálam a neogrannormon a nyerő. Ahol tudom, hogy a hátizsák kikezd, ott előre leragasztom.
Ha kipihentétek a Kinizsit, gyertek hétvégén a Mátra 115-re! :)

pannonfunk 2012.05.28. 23:04:38

@Dzsikule: Kidörzsölés ellen neoranormon? Én utána kenem be, amikor már kidörzsölődtem... Sajnos 30 km feletti futásoknál előjön... Azt mondod, hogy előtte kenjem be? Hónaljban vagyok hajlamos kidörzsölődni, csúnya a futómozgásom, pedig igyekszem javítani rajta...

zsolti_ 2012.05.29. 00:13:55

Grat. Én egy éve álltam neki túrázni, de a Kinizsi 100 még nagyon messze van, de talán jövőre jöhet.
Cipőtéma. Én egy félmagas túracipőbe tolom. Nekem a necces pont a lábujjaim, mert az előző sima túracipő kinyírta őket. Pont jó volt mikor vettem, de nem számítottam rá, hogy 20-30 km után egyszerűen kicsi lesz a cipő és szétcseszi a lábujjaimat és még nem tudtam rendesen rendbe hozni, mert most is bassza őket minden vmi. Ilyen pukliszarok vannak rajta amik fájnak. Vkinek ötlet?

pasman 2012.05.29. 00:46:38

Volt egy srác, aki strandpapucsban csinálta végig (életében először). Ennyit a bakancs vs. sportcipő vitáról... :)

LORAno1 2012.05.29. 09:18:36

Gratula az Index csapatának videóhoz, bloghoz, teljesítményhez! … és naná mindenkinek, aki végigcsinálta!
Ahogy olvasom a blogokat, a kinizsi szlengben én „első bálozó” voltam :D Megtetszett, jöttem, mentem :D és beértem… igaz 25 óra alatt. Életem egyik legnagyobb élménye volt, szokásomhoz híven ezt is megcifráztam :D Az utolsó 10 km-en meghúzódott a bokám, el kezdtem motyogni, hogy elmúlik, és tekintetemet a talajra szegezve, hátha találok sima felületet a lépéseimhez elmotyogtam a sárga jelzés mellett, így megmásztam plusz egy hegyet :D aminek a tetején elém rohant egy vaddisznócsalád :D (akkor nem röhögtem ennyire), s miután szemügyre vettük egymást, egy pumát megszégyenítő halktalan léptekkel hátráltam le a hegyről, utána megdöntöttem a 400as futórekordomat is simán, de legalább ráfutottam a helyes útra. Mivel dolgozott bennem az adrenalin, végigrohantam az erdei úton is, persze a kanyart nem vettem be, így kirohantam a mezőre, azt bebarangoltam, majd visszatérve a helyes útra folytattam sétámat. Így visszatekintve jókat nevetek magamon, szerencsére a humorérzékemet végig megőriztem 
Köszönöm a segítséget, bátorítást és a jó beszélgetéseket útitársaimnak  Nagyon igaz, nem a fizikai teljesítőképesség a lényeg, hanem fejben, lelkileg h győzöd le a saját határaidat, fájdalmaiddal együtt.
Technikailag a 2 zoknis módszert választottam hintővel, lábaim mégis kirojtolódtak a végére, vízhólyag és vérhólyag hegyek :P és az is lehet elhagytam az egyik körmömet, de még nem mertem megnézni :D (pénteken azért már tűsarkúban prezentáltam és hétvégén lenyomtam 2 túrát) Bár meglehet a vadiúj túrabakancsom okozta, mert a futócipőmet nem találtam erre a célra megfelelőnek.
Tanácsokat várok cipő ügyben, mert még mindig reménykedek, h meg lehet úszni hólyagok nélkül is :D kerestem a neogranormonos tanácsot, de nem találom… terepfutócipőt milyennek találjátok? Féltem a bokámat… persze a legnagyobb hibát a kajával csináltam, nehezemre esett enni, ismerős nekem is a majdnem kihányom, inkább lemerülök és vacogok, amin ugye még egy pulcsi nem segít.
Indulok dolgozni, mindenkinek szép napot!  és várom a jó tanácsokat, mert jövőre 24 órán belül akarok célba érni  !!

Ishiseven 2012.05.29. 11:58:53

@LORAno1:

- enni
- jó cipőt jól megkötni( vízhólyag lesz, azt inkább sűrű túrázással lehet elkerülni)
- rengeteg lelkierő, hogy szenvedés közben tartsd a tempót

papicsek 2012.05.29. 19:53:25

A cipő témához
Az idei volt a második kinizsim amit ugyanabban a terepfutó cipőben mentem végig. Az időm nem fergeteges, de tavaly 21:40, az idén 22:25 alatt.
Azért írtam időket, hogy látszódjon, gyalogolok, és nem futok. Tavaly 0 hólyag, az idén egyet beszedtem, de nem a talpamon, hanem az ujjam felső oldalán, szóval a járásban nem akadályozott.
Zoknicsere nélkül. Minimális cuccal, kb 4 kilónyi motyóval indultam, depó nélkül.
Amúgy szerintem is fejben dől el a dolog elsősorban.

fairlane 2012.06.07. 10:34:18

Kidörzsölődés ellen ajánlom a BodyGlide krémet. Erre a cèlra fejlesztették ki. Nekem évek óta kiválóan bevált.

Mikrobi 2013.04.12. 23:41:23

@10czi: idén én is megyek:-)

10czi 2013.04.16. 10:28:51

@Mikrobi: hajrá! most én is megpróbálom hozni a 24 órás szintidőt. de előtte egy kis gerecse (50)

horimisi 2014.04.23. 10:03:08

szia !

Engem nagyon érdekelne,egy leírás,ami alapján meg tudom csinálni a 2014 Kinizsi 100-at,nagyon kevés tapasztalattal !
Lehet privátban :
horimisi@gmail.com

Köszi !!!