Codename: Escape Navigator

Szép kilátás!

Színek harca a sziklaváros kapujánál

2012. június 01. - 10czi

Amikor a felfelé vezető szerpentin egyik kanyarja után megpillantottuk a csúcs mellé, a Pravčická kapu közelébe épített Sólyomfészek hegyi vendégházat, már konkrétan egy túlszínezett mesefilmben kezdtem érezni magamat.

2009 őszén sógoromnál vendégeskedtünk Prágában a két nagyobbik fiúval (akkor 7 és 11 évesek voltak), és azt találtam kérni tőle, hogy nézzünk valami jó, egy nap alatt bejárható könnyed kirándulást a környéken.

PA301186.JPG

A Cseh-Svájcot ajánlotta, amiről életemben először hallottam, pedig már négyszer-ötször megjártam már Prágát. Gondoltam, Svájcban még úgysem voltam, nézzük hát a cseh verzióját.

Az úticél a Prágától 110 kilométerre északra, az Elba és a Kamenice folyó találkozásánál fekvő kis városka, Hřensko volt (pontos elhelyezkedése ide kattintva). Reggel indultunk, két óra alatt kényelmesen oda is értünk. Hřenskóban letettük a kocsit (fizetős parkolók vannak vagy horror büntetések), és gyalog vágtunk neki a Cseh-Svájc (České Švýcarsko, avagy Bohemian Switzerland) legnépszerűbb látványosságának, a Pravčická Brána-nak (magyarul Pravčická kapunak).
 
pb.jpg
 
Az út elején a műutat tapostuk (a térképen piros színnel) a Dlouhá Bělá, azaz a Hosszú-Fehér-patak árnyas völgyében, egészen a Kobylka csúcsáig, ahol balra letértünk végre az aszfaltról. (A Dlouhá Bělá mellékvize, a Sucha Bělá neve már ismerős lehet a Szlovák paradicsomból, úgy látszik errefelé gyakoriak a száraz medrű, fehér köves patakok.)
Az már az ösvény elején látszott, hogy az őszi cseh erdő káprázatos színeket fog produkálni, az érett okkersárgától a bronzvörösön keresztül a friss örökzöldig, de a színkavalkád igazán csak a sziklatetőn fajult színorgiává. A felfelé kanyargó úton már bele-bele ütköztünk érdekes sziklafalakba is, ami szintén sejttette, hogy odafent nagy látványban lesz részünk.
 
felfele.JPG
 
Az utolsó, kaptatós-szerpentines szakaszon egyre látványosabbá vált maga az útvonal is, kőkapuk, hidacskák követték egymást. Az emelkedő nem volt vészes, egy lendületes nagymama egy harapásra megette volna a kb 300 méteres szintet (Hřensko 116 méteren van, a Pravčická kapu pedig 441 méter magasan).
 
firstsight.JPG
 
Amikor az egyik kanyar után megpillantottuk a csúcs mellé, a Pravčická kapu közelébe épített Sokolí hnízdo, azaz Sólyomfészek hegyi vendégházat, már konkrétan egy túlszínezett mesefilmben kezdtem érezni magamat. (Később kiderült, hogy nem is álltam messze az igazságtól, hiszen ezen a helyszínen forgatták a Narnia krónikáinak első részét.)
 
PA301179.JPG
 
A Sólyomfészket egyébként Edmund of Clary-Aldringen herceg építtette 1881-ben maga és vendégei számára. Az épület később erdei hotel lett, ma viszont már csak egy vendéglő és információs központ kap helyet benne. 
A piros turistaút egyenesen bevisz a Sólyomfészek teraszára, de aki tovább akar menni a Pravčická kapu kőboltozata alá, és mögé, a kilátóponthoz, annak perkálnia kell. (A felnőtt belépő 3, a gyerek 1 euro.) A rossz hírre természetesen gyorsan legurítottam egy korsó Staroprament, a fiúk meg egy-egy csésze teát.
 
PA301195.JPG
 
Amíg ezt kortyolgatjuk, vegyük át, hogy is került ide ez a gigantikus, mesebeli homokkő-kapu, ami Európában a legnagyobb a maga nemében a 26 méteres hosszával és 16 méteres magasságával. 
A fellelhető információk szerint ezen a helyen 90 millió évvel ezelőtt még tenger hullámzott, alján egy egy kilométer vastag homokos üledékkel. A visszavonuló tenger ezt a bazaltos vulkáni kőzettel át-áttört lemezt szépen megmunkálta, így születtek meg azok a tornyokat, falakat, szorosokat tartalmazó sziklavárosok, amik néhány kilométerrel keletebbre (például a Cseh paradicsomban, mert ilyen is van ám), kialakultak. Ennek a sziklavárosnak őrzi a bejáratát a Pravčická kapu.
 
PA301182.JPG
 
Időközben az elfogyasztott sör engem is jobb kedvűbbé tett, így mosolyogva leszurkoltam a belőpőket. Átmentünk a kapu alatt, a fiúk kedvéért többször is, majd kimentünk mellette az orra alá elhelyezett kilátópontig. A kilátóból észak-nyugat felé megszemlélhettük Cseh-Svájc testvérét, a határ német oldalán elterülő Szász-Svájcot a kanyargó Elbával, de sajnos a nap alattomosan beletűzött a fényképezőgépembe, ezért erre nem tudtam fotózni. Észak és nyugat felé annál inkább.
 
PA301185.JPG
 
Itt egy pillanatra tennék még egy kerülőt, hogy megválaszoljam azt nyilván sokakban felmerülő kérdést, hogy mi a fenét keres itt Cseh-Svájc, meg Szász-Svájc, amikor a svájci határ még majdnem 500 kilométernyire van innen. A rejtély kulcsa két svájci művész Adrian Zingg és Anton Graff, akik otthonuk és drezdai akadémiai munkahelyük között ingázva gyakran megfordultak erre. Mivel a táj erősen emlékeztette őket hazájukra, ők adták a Szász-Svájc nevet, amit nemsokkal ezután követett az egyébként tájegységben hozzá tartozó Cseh-Svájc elnevezése is. (Én ugyan inkább Cseh-Coloradónak neveztem volna el, de a XIX. századi svájci művészektől ez nyilván nem várható el.)
 
PA301183.JPG
 
A Pravčická kapu kilátója után átmentünk a nyugat felé szomszédos sziklafalon levő kettes számú kilátóponthoz (a fenti képen), ahonnan magát a kaput is nagyon jól lehetett látni. Erről a pontról élvezhettük leginkább a fentebb említett őszi cseh-svájci színorgiát.
 
PA301204.JPG
 
A kilátópont előtt egy óriási kőszál meredezett.
 
PA301198.JPG
 
A völgy túloldalán álló sziklafal egy bölcs parasztember mindent tudó repedezett-ráncos ábrázatával nézett vissza ránk.
 
PA301200.JPG
 
Mindez persze a fiúkat kevésbé érdekelte, az első hú-k és há-k után azon fáradoztak, hogy a szakadékok szélére helyezett korlátokon tornázva hogyan tudnának legkényelmesebben leesni a völgybe.
 
PA301217.JPG
 
Mielőtt igyekezetüket siker koronázta volna, úgy gondoltam jó lesz elindulni visszafelé.
 
PA301189.JPG
 
Már itthon jöttem rá, hogy a környéken van még érdekes hely, amit kihagytunk, de ha arra megyünk legközelebb, akkor biztos megnézünk. Ilyen a Kamenice-völgye (a fenti térképen sárga vonallal jelölve), ami leginkább a korábban már megénekelt Hernád-áttöréshez hasonlítható. Vagy a kissé keletebbre fekvő Cseh paradicsom hihetetlen sziklalakzatai. A néhány helyen csak csónakkal járható völgyről itt, a Cseh paradicsom szikláiról pedig itt közöl útleírást az utazások blog, fotókkal bőven illusztrálva.
 
PA301214.JPG
 
Konklúzió: a Pravčická kapuba teljesen véletlenül botlottam bele egy olyan országban, ahova addig inkább a sör élvezete miatt jártam, de most már másért is fogok. Ugyan az útvonalak az én ízlésemnek egy kicsit túlzottan is ki vannak építve - valószínűleg gondoltak a félcipős és a magassarkú turistákra is -, de a látvány kárpótol. Magyarországról külön úticélnak nem biztos, hogy érdemes megjelölni Cseh-Svájcot, de ha valaki Prágában jár, akkor tökéletes terep az előző esti sör kiszellőztetéséhez.

A bejegyzés trackback címe:

https://szepkilatas.blog.hu/api/trackback/id/tr504559485

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Globetrotter2014 2012.06.03. 12:00:10

Ez gyönyörű.
Jó a poszt gratula!

dr. pretender 2012.06.03. 14:36:40

csatlakozom, csak nemrég fedeztem fel a blogod, de figyelni fogom, nagyon tetszik!

szalay3 2012.11.04. 22:16:01

Nagyon irigyellek azért, mert ősszel tudtál ellátogatni ide, a színek csodálatosak (meg persze a hely is). Egyedül azzal nem értek egyet, hogy nem érdemes úti célként megjelölni Cseh-Svájcot. Mi egy komplett hetet töltöttünk itt (persze átlátogatva a Szász-Svájc részre is), de a végén azon sajnálkoztunk, hogy egy csomó dolog kimaradt így is. Én is írtam erről egy blogot, itt lehet elérni:

utazasok-svajc.blogspot.hu/2010/11/szasz-svajc-cseh-svajc-sachsische.html

A vissza a főoldalra kattintva el lehet jutni a katalógusomhoz, ahonnan egy egy kattintással minden olyan helyre el lehet jutni, ahol a digitális korszakban eljutottam.

Üdvözlettel

Gábor