Codename: Escape Navigator

Szép kilátás!

Szép kilátás!

Sötétben minden sziklataréj egyforma

2012. június 24. - 10czi

Eltévedtünk. Se hold, se csillagok. A fejlámpák gyér fényében botorkáltunk az 500-600 méteres szakadékok felett, a sziklafal 20 centis kiugróján. A vállam a falat súrolta, jobb oldalon viszont csak a szakadék sötét csendje, ami még a lámpafényt is rögtön elnyelte.

Több helyen jártam már Olaszországban és Európa hegyein is, de az egyik legrokonszenvesebb vidék, ahová bármikor szívesen visszamegyek – Erdély és a Tátra mellett –, az Észak-Olaszország, és azon belül is a Dolomitok. A környék városkáiban ötvöződik – helyszellemben és emberben is – a jókedvű mediterrán és a tüchtig osztrák. A hegyi túrák gyönyörűek, de mégsem izomszaggatóan nehezek, ragyog a nap, derül az arc, egyszóval minden a legnagyobb rendben van. (Aztán persze kiderülhet, hogy nem egészen így van.)

panojo1.jpg

Az első utam itt, 2009-ben a Monte Schiara (2562 m) és a Monte Civetta (3219 m) csúcsaira és via ferrátáira vezetett. Kezdésnek tökéletes, hiszen itt húzódik a Zacchi útvonal, ami Luigi Zacchi ezredesről kapta a nevét. Ő építette ki embereivel azt a via ferratát, amit a II. világháborúban a katonák használtak a meredélyek közötti mozgásban, majd a háború után elsőként nyitottak meg a civil túrázók előtt. (A via ferrata, németül klettersteig sziklába rögzített biztosító drótkötelek mentén haladó hegyi utakat jelent, gyakran függőleges falakon vagy több száz méteres szakadék fölé kihajolva.)

A körülbelül 750 kilométer hosszú, 7-8 órás autóutat követően a kocsit letettük a Case Bortot di Marchese Gianna vendéglőnél, ami a Bellunótól 7 kilométerre van észak felé. Innen három óra menetelés a hátizsákokkal a Settimo Alpini (1502 m) menedékház, ahol megszálltunk.


Dolomitok nagyobb térképen való megjelenítése

Másnap korán reggel indultunk. Elég összetett út állt előttünk, három via ferratával és egy 700 méterrel magasabban fekvõ csúccsal. Körülbelül egy óra alatt odaértünk a Zacchi ferrata aljához, ahol "beszálltunk". (Ez a gyönyörű mászóműszó azt takarja, hogy felöltöttük biztonsági felszerelésünket, a klettersteig-szettet, és karabinereinkkel ráakaszkodtunk az útvonal mellett húzódó fix drótkötélre.)

P7290627-01.jpg


Szikrázott a nap, úgy tűnt, hogy jó időnk lesz végig. A távolban a Schiara hegyes kőfogazata vigyorgott.

P7300637-02.jpg

Folyamatosan másztunk felfelé, a nap tűzött, a szikla melegített, mint a kandalló.

P7300655-06.jpg

Feljebb érve megváltozott az idő, felhők érkeztek. Hol belemásztunk egybe, hol kimásztunk belőle.

P7300667-07.jpg


Azaz, más szemszögből, hol rátette a seggét egy felhő a csúcsra, ahol hangyamód iparkodtunk felfelé, hol odébb vonszolta magát.

P7300671.JPG


A Zacchi végén felértünk a fal tetejére. Itt már könnyebb volt, inkább vízszintesen lépdeltünk a biztosítódrótba kapaszkodva. Tibor örül ennek.

P7300676-08.jpg


Mintegy három óra kényelmes mászást követően feltűnt a 2361 méteren meredező nevezetes Gusela del Vescova (Püspöktű) szikla is, aljában a Bernardina fémbivakkal (menedékkel). Megmásztam volna szívesen a 40 méter magas monolit oszlopot, de ferrata nem visz fel, csak klasszikus mászóút, ahhoz meg sajnos béna vagyok.

P7300683-10.JPG


Innen indult a Berti ferrata jobbra. Az út szintben nem volt vészes, nem függőlegesen, inkább enyhe emelkedővel haladtunk a szaggatott sziklacsúcsok oldalában. Némelyik egy sztegoszaurusz tüskés hátára emlékeztetett.

_MA05035-12_1.jpg


Körülbelül egy óra felhőbújócskás mászás után felértünk a Schiara csúcsára.

P7300696-13.JPG


A csúcson a csapat kidőlt, csakúgy, mint az egykori fémrácsos csúcskereszt, aminek ma már csak a csonkja látszik. A pihenő után Konyi, az egyik túravezetőnk egy régi (bár lehet, hogy csak általa kitalált) hagyományt elevenített fel.

P7300687-11.JPG

A csúcsot elérő lányok választhattak egy helyszínen kitalált csúfondáros gúnynév felvétele vagy az elfenekelés között. Így lett Anikóból Atomfaros Cseknő, Flórából Varangyka, Juditból viszont elfenekelt túratárs.

P7300693-13.JPG

A keresztelő után alaposan körbenéztünk a csúcsról.

P7300698-15.JPG


A távolban látszott kiindulópontunk, Belluno városa is, a Piave folyóval.

P7300700-16.jpg


A talpunk alatt gyülekező fellegek azonban indulásra ösztökéltek.

P7300703-17.jpg


Via ferrátán mászva ugyanis kerülni kell a vihart. A villámok ugyanis hamar megtalálják a biztosítódrótokat, ami megrázó élmény lehet a rácsatlakozott mászónak.

A kezdő hegymászó 5. törvénye: viharban ne kapaszkodj a fémdrótba, ha nem akarsz szénné sülni.

A csúcsról visszafordultunk a Berti ferrátán, de a nem a Zacchin, hanem tovább tartva dél-nyugatnak a gerincen, a Sperti ferrátán folytattuk.

IMG_2175.JPG


A Zacchinál hosszabb Sperti ferrátán lefelé ereszkedve velünk volt a szerencse, nem esett, nem villámlott, nem sültünk szénné.

P7300717-18.JPG


Erre szükségünk is volt, mert a helyiek szerint a Sperti egy elég veszélyes ferrata.

P7300719-19.JPG


Lassan ereszkedik lefelé, de sokszor a függőleges sziklafal kis kiugróin lépdelve kell haladni.

IMG_2204.JPG


A vattacukorszerű felhők csak gyűltek alattunk, néha olyan érzésem volt, akár rá is léphetnék egyre.

P7310724-20.JPG


A hosszú ereszkedés után eléggé megörültünk, amikor a távolból megpillantottuk a II. világháború után itt gyakorlatozó 7. Hegyivadász ezredről elnevezett Settimo Alpini rifugio-t, azaz menedékházat. Este kilenc óra körül értünk szálláshelyünkre, ahol hűs Birra Morettivel öblítettük le az izgalmakat.

terkep.jpg

A túra körülbelül kilenc órás volt. Mindenki kellemesen elfáradt, de az útvonal nem okozott igazi nehézséget az élete elsõ ferrátáját teljesítő Gyuri túratársnak sem. Voltek térképén a 2-es a Zacchi ferrata, a 4-es a csúcsra vezető Berti ferrata, az 1-es pedig a Sperti ferrata, amin lefelé jöttünk egészen a nagy körrel jelölt Settimo Alpini menedékházig (a 3-as és az 5-ös a mi szempontunkból nem érdekes).

Éjszakai botorkálás a Civetta sziklafalán

Következő nap az alleghe-i tó partjánál fekvő kempingben töltöttünk egy regeneráló délutánt-estét, ahova kocsival mentünk át. A kemping melletti vendéglőben megettem életem egyik legjobb pizzáját, amit sörrel és grappával öblítettem le. A grappáért, azaz az olasz szőlőpálinkáért sosem voltam oda, itt azonban sokkoló választék állt rendelkezésünkre mindenféle ízesített verzióval. A mogyorós és az erdeigyümölcsös változat "fantastico" (ahogy a helyi turista mondaná).

P8010744-1.JPG


Másnapi - de nem másnapos - célunk a 3219 méter magas Monte Civetta, azaz a Bagoly-hegy. (Az a magas, ott a távolban.)

P8020776-1-1.JPG


A csúcs felé haladva a völgyben gyakran találkoztunk békésen legelésző tehenekkel. (Később, a függőleges falon küzdve és izzadva nagyon jól hallani majd nyugodt és közömbös kolompolásukat. Ilyenkor iszonyatos irigység fog el: bárcsak én is ott bóklászhatnék odalent félálomban velük a harmatos füvön!)

P8010745-2.JPG


A 2132 méteren fekvő Rifugio Coldai-t 1-2 óra gyaloglás után értük el.

P8010747-3.JPG


Innen még bő egy órát meneteltünk felfelé a hegyi ösvényen. Visszanézve a völgyben Alleghe házai lustálkodtak, szemben pedig a Monte Pelmo óriás tömbje figyelt.

_MA05078-4jo.jpg


Lassan, de biztosan magunk mögött hagytuk a 2420 méteres Schienal del Bec kúpját is.

IMG_2321-5.JPG


Az örömteli pillanat egy költőibb beállításból, háttérben a már említett Monte Pelmo.

P8010764-5.JPG


A mászás neheze a Punta Civetta tövében kezdődött, ahol bekötöttünk a ferratába (Aminek a teljes neve Via Ferrata Degli Alleghesi).

IMG_2322-6.JPG


A már ismert felállás ismétlődött hamarosan: a hegy tetejét felhők szállták meg olykor-olykor, ilyenkor másztunk bele a semmibe.

IMG_2328jo.jpg


A mászás valahogy nem ment túl gyorsan, már itt éreztem, hogy kifutunk az időből.

P8010766-6.JPG


A 2920 méteres Punta Civetta tetejéről szétnéztünk újra, és láttuk starthelyünket, Alleghét a tóval.

P8010771-csúcs.JPG


A csúcskereszthez késő délután értünk fel, még virágos hangulatban.

mtpelmo.JPG


A közelgő alkony már rózsaszínbe vonta az utunkat végig figyelemmel kísérő Monte Pelmót.

Elindultunk lefelé a Tivan úton. Ez az út sem volt egyszerű promenád: elég gyakran csak drótkötél segítségével tudtunk haladni. A többiek is lassan fáradni kezdtek. Három órányi ereszkedés után még félúton sem voltunk visszafelé.

Időközben jól besötétedett. A felhők eltakarták a holdat és a csillagokat, az orrunkig alig láttunk. A fejlámpák gyér fényében botorkáltunk az 500-600 méteres szakadékok felett, a sziklafal 20 centis kiugróján. A vállam a falat súrolta, jobb oldalon viszont csak a mélysötét csend, ami a lámpafényt is szinte rögtön elnyelte. Olyan érzés volt, mint amikor tenger színén úszva belegondol az ember, hogy micsoda űr van alatta, de mégsem lát semmit belőle.

Sajnos a sötét miatt le-letértünk a kijelölt útról, ami nem növelte a csapat harci morálját. Az egyik ismeretlen szakaszon rátévedtünk egy több száz méter széles, megkeményedett, jeges hófoltra, ami nyugtalanítóan lejtett, az alja pedig a sötétbe veszett.

_MA05131-uccso.jpg


Kikerülni nem tudtuk, ezért nagyon bizonytalan érzésekkel, de átvágtunk rajta. Mindenkiben benne volt, hogy itt nem lehet megcsúszni, mert nem állunk meg az aljáig, márpedig az ilyen hólejtők sziklafalban szoktak végződni, ezt fentebb is láttuk.
Sikerült átkecmeregni, a hófoltot csak egy fokkal jobb törmeléklejtő követte. Aztán megint jött egy hófolt. Aztán még egy. Az utolsónál már nem is érdekelt igazán semmi. Éjfél körül értünk vissza a menedékházba. A fogadóst úgy kellett kiverni az ágyából. Szegény már úgy begrappázott, hogy azt se tudta, mit akarunk. Végre megértette, hogy sört és ágyat.
Ám az egyik sem volt neki egyszerű: a konyhában elejtett egy üveg sört, és miközben kiadta a többit, álomkórosként gázolt át mezítláb újra meg újra a cserepeken. Ágy sem volt már szabad: végül megnyitotta nekünk a téli bivakszállást, ahova a sör elfogyasztása után sorban bedőltünk, mint a kivágott fák.

térkép2.jpg


Reggel azonban már csak nevettünk az egészen. Ráérősen lesétáltunk a kocsikig, és két csúccsal a zsebünkben szépen hazagurultunk. Voltek térképén Via Ferrata Degli Alleghesi teljes útvonala berajzolva.


Konklúzió: A Schiara és a Civetta kőtüskéi és sziklatarajai rendkívül látványosak, ferratái nem túl nehezek, de az út rajtuk igencsak elhúzódhat, ezzel számolni kell. Jó kondiban levő kezdők is bevállalhatják, ha jó túravezetővel és kis csapattal vannak. A Dolomitok a Tátrához képest kétszer olyan messze van, és az árak is sajnos legalább ennyivel magasabbak. (A fotókat Molnár Anikó, Várkonyi Bea és a szerző késztette.)

A bejegyzés trackback címe:

https://szepkilatas.blog.hu/api/trackback/id/tr774601322

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MDavid89 · http://hetnapeden.blog.hu/ 2012.06.25. 13:03:01

Kerülget a tériszony. Gratula, szép teljesítmény.

Ékszíj 2012.06.25. 14:44:10

Nagyon szép helyek irigykedek :D!

Első mohikán 2012.06.26. 01:47:38

Én eddig "csak" a Tátra útvonalait jártam be az utóbbi tizenöt évben és már régóta barátkozok a gondolattal, hogy végezve a Tátrával a Dolomitokra lépek tovább, de nagyon erős tériszonyom van. (Nem vicc.) Csupán a via ferratás képeket nézegetve is borsódzik a hátam. Meg lehet a magasságot, kitettséget szokni? Eddig a Tátra láncos szakaszain, hágóin, csúcsain nem sikerült. Nagyon hívogatnak ezek a képek, de baromira félek a Dolomitoktól...mi lesz, ha bepánikolok az egyirányú via ferratán?

Elstron 2012.06.26. 08:50:30

Azért a drótkötélbe csimpaszkodást ne nevezzük már falmászásnak. Kösz.

10czi 2012.06.26. 12:59:17

@taxi33: vannak könnyebb ferraták a Dolomitokban, meg ferrata nélkül a csúcsra vezető utak. megkérdezek egy szakértőt, mit ajánlana kezdésnek. amúgy láttam már ferratán bepánikolt embert hüppögni. elmúlt neki, és simán felmászott végül.

AttiM 2012.06.27. 18:39:27

@Elstron: bizonyára falmászókirály vagy, ezért a szerénységet és a sporttársak iránti tiszteletet tükröző hozzászólásod, de vakuljak meg, ha a postban akár csak egyszer is előfordul a "falmászás" szó... honnan vetted?

Én a magam részéről gratulálok és mélységesen irigykedek. Na, talán majd egyszer én is... :-|

Elstron 2012.06.27. 22:57:45

@AttiM: Az index főoldalán volt így aposztrofálva.
süti beállítások módosítása