Szép kilátás!

Hegycsúcsközvetítő Kaptatási Iroda - Egy amatőr túrázó töketlenkedései

Hajnali droidmenet a Mont Blanc-ra

2012. augusztus 06. 13:33 - 10czi

A libasorokban topogó, lihegő mászókat gyulladt, véres-tojássárgás szemmel nézte a Hold a ritkás, hideg levegőben. 4000 méteren voltunk, hajnali 3-kor. Minden erősebb emelkedőnél kapkodtam a levegőt. Átkapcsoltam droid üzemmódra, magam elé nézve lépegettem, mint egy robot. Reméltem, elérem a csúcsot.

head_1.jpg

A Mont Blanc mindig távoli cél volt nekem, míg idén úgy nem alakult, hogy a tetemes útiköltség jelentős részét könnyen elő tudom teremteni. A lehetőség elúszott, én meg bennragadtam az előleggel. Nem volt mit tenni, össze kellett kaparni a maradék pénzt, és menni.

Az előjelek nem voltak biztatóak: indulásunk előtt két héttel kilencen haltak meg a Mont Maudit-nál, a Mont Blanc harmadik legmagasabb csúcsánál a lezúduló lavina miatt, három napra rá pedig ketten megfagytak a csúcs felé egy hóviharban. Azzal bátorítottam magam, hogy a lavina nem a mi útvonalunkon volt, a megfagyást pedig ki lehet védeni, ha tuti jó időben indulunk a csúcsra. Legfeljebb nem megyünk fel.

 


Gran Paradiso nagyobb térképen való megjelenítése

Ahhoz, hogy a 4810 méteres csúcsot sikerrel megmásszuk, akklimatizálódnunk kellett a hegyi betegség elkerülésére. (A hegyi betegségről ebben a kitűnő tanulmányban olvashat, aki ide kattint.) Ezért a túra útvonalát a vezetők úgy tervezték meg, hogy a Mont Blanc-tól kb 50 kilométerre, Olaszország legmagasabb hegyén, a 4061 méteres Gran Paradisón kezdünk. (Útvonal a fenti térképen.) 11 órás autózás után érkeztünk meg a Gran Paradiso kempingbe, ahonnan másnap indultunk felfelé az első állomásra, a 2735 méteren fekvő II. Viktor Emánuel menedékházba (Rifugio Vittorio Emanuele II).

1.jpg

A kanyargó hegyi ösvényen felfelé tűzött a nap, félmeztelenül baktattam, de még így is dőlt rólam a víz. A fene se gondolta volna, hogy másnap hóvihar kerget le minket a hegyről.

2.jpg
830 méter szint, és 3 óra múltán feltűnt a menedékház.

3.jpg
A ház melletti kristálytiszta kis tónál többen strandoltak.

4.jpg
Felmásztam a ház tetejére, hogy beférjen a képbe a tó és a háttérben meredező Monte Ciarforon (3642 m).

5.jpg
Itt felkeltették a figyelmem a hegy tetejéről dőlő hólé csobogói, amit gyorsan közelebbről is szemügyre vettem.

6.jpg
A bokáig érő patakok az egykor itt araszoló gleccserek által lecsiszolt sziklákon szaladgáltak lefelé. Este korrekt vacsora után, kényelmes, négy ágyas szobában dőltünk le, hogy felszívjuk magunkat a másnapi csúcstámadásra. (Ilyen luxusban a Mont Blanc-on már nem volt részünk.) A csúcstámadás napjára változékony időjárást jeleztek előre.

7.jpg

Hamar elértük a 3000 méteres hóhatárt, és eljegesedett hólejtőkön topogtunk felfelé a bakancsunkra húzott hágóvasakon. Hol sütött a nap, hol esett az eső/hó/havas eső.

561290_10150981156022807_1700523572_n.jpg
3800 méter körül felértünk egy aránylag sík platóra, ahol egy baromi nagy havas szélvihar tört ránk. Egy darabig tanakodtunk, hogy tovább menjünk-e, de a kérdést eldöntötte, hogy az a pár ember, aki megelőzött minket korábban, sorban jött visszafelé. Cinó, a túra vezetője végül úgy döntött, hogy visszafordulunk mi is, úgyis ott van még előttünk a Mont Blanc.
Egyhuzamban gyalogoltunk le a kempingig, ami eléggé megviselte a térdemet. Nem túl jó hangulatban keltünk át a Mont Blanc alatti 10 kilométeres közúti alagúton a francia oldalra, Chamonix-ba: fájt a lábam, kudarcos volt a Grand Paradiso, az idő pedig még szarabb lett.

8.jpg
Szottyos szürke felhők csüngtek az égről, eltakarva a hegyet. A csúcsot egy szerencsés pillanatban sikerült lekapnom a főtéri szobor mögül, amikor a felhők egy kis részen függönyszerűen szétnyíltak. Az emlékmű azt a percet ábrázolja, amikor J. Balmat, a Mont Blanc első megmászója Saussure természettudósnak mutatja a Mont Blanc tetejét.

Horace-Benedict de Saussere természettudós finanszírozásával 1760-tól indultak az első kíséleti utak a Mont Blanc meghódítására. A kísérleti utak 26 éven keresztül követték egymást, de soha nem közelítették meg a csúcsot. 1786-ban az egyik legkitartóbb helyi lakos, Jacques Balmat zergevadász 4000 méterig jutott, ahol egy szörnyű éjszakát töltött a hidegben. Két hónap múlva Michel-Gabriel Paccard helyi orvossal közösen egy megszállással meghódítottak a nagy Fehér Hegyet. Balmat megkapta a pénzt, Paccard pedig bezsebelte a dicsőséget. (Francois Damilano, Claude Gardien - Hegyek)

Következő nap kényelmes gyaloglás várt ránk, miután az 1000 méteres tengerszint feletti Chamonix-ból függővasúton és fogaskerekűn feljutottunk a 2000 méteren levő utolsó állomásig.

 


Mont Blanc, Gouter út nagyobb térképen való megjelenítése

 

Az idő borús volt még mindig, félve gondoltam arra, hogy alsógatyáig ázva érünk fel első állomásunkra, a Tete-Rousse menedékházhoz. Az ég megkönyörült, tulajdonképpen a lehető legideálisabb időben lépkedtünk felfelé a kősivatagos marsbéli tájon.
9.jpg
Nem volt hőség, azaz nem izzadtunk le nagyon, nem sütött a nap, azaz nem égett le az arcunk, de nem volt hideg, így nem is fáztunk.

 

10.jpg
Nemsokára feltűnt a Tete-Rousse (Vörös fej menedékház, 3167 m).

 

11.jpg
De előtte még át kell kelni hozzá egy csúszós, jeges hólejtőn. A házban nem voltak sokan. A délután hátralevő részét kártyázással és vízszerzéssel töltöttük. A ház mögötti kisebb-nagyobb hólépatakok szélték át a hólejtőt, az egyik pont egy érdekes alakú kőre csobbanva bukdácsolt egyet, 20 centire feldobva a vizet. Ott nagyon könnyű volt megtölteni a kulacsot.
A hólevet azonban még fel kellett forralnunk, és teát kellett belefőznünk, hogy egészségesen ihatóvá tegyük. A mosogatókonyhát neveztük ki forralóhelyiségnek, itt főztük a rengeteg teát. (A házban 4 eurót kellett volna fizetni egy csésze teáért, egy másfél literes víz pedig 6 euróba került.) A gázfőzőtől a kis helyiségben hamarosan igen szúrós szag lett, amit egyre többen használtunk ki egy stikában eleresztett fingásra. (Ilyen magasságban állítólag jóval erősebb a gyomorban a gázképződés, mint normál esetben.) A dolog úgy nézett ki: valaki benézett a helyiségbe, megkérdezte, hogy na, hogy áll a tea?, lépett néhányat ide-oda, durrantott egyet, majd elégedetten távozott vissza az étkezőbe.

 

13.jpg
Ennél a háznál tudtam a legtöbbet fotózni. A terasszal szemben a Bionassey csúcsa meredezett. A csúcs havát és jegét a Bionassey gleccser szállította alacsonyabb magasságba.

 

15.jpg
A ritkább levegő itt már éreztette hatását, a színek is sokkal határozottabbak voltak.

 

14.jpg
A Bionassey alkonyatkor a szemünk láttára lett fehérből rózsaszín, majd izzó narancssárga. Az alvás nem volt túl sikeres a matraclágerben (15-15 priccs egymás mellett alul-felül), horkolás, pöfögés nehezítette az elszenderülést.

 

16.jpg
Kábé 2-3 órát alhattam, de reggel gyönyörű tiszta időre ébredtünk. Kezdtem bizakodni a csúcs elérését illetően.
Az útnak a középső szakasza, a 3800 méter magasan álldogáló Gouter-házig egy bő 600 méternyi könnyű sziklamászás volt. Kötelet egyáltalán nem kellett használni, viszont sok helyen beépített drótkötél (via ferrata) segítette a mászást. Ha nem kellett volna korán reggel kelni, azt mondanám, hogy ez volt az út legélvezetesebb része.

 

17.jpg
A korán kelésre azért volt szükség, mert az úton nagy eséllyel potyogott a mászó fejére kő. Reggel még a jég biztosan fogja a törmeléket, ami dél körül viszont már kiolvad. Az úgynevezett Nagy Kuloár kőomlásai már több embert betemettek. Ezért ezen a szakaszon különösen gyorsan kellett átrohanni, és fohászkodni közben, nehogy elinduljon a kőlavina.

 

18.jpg
A szakasz tetején több helyütt le volt fagyva az szikla is. Hogy ez milyen veszélyes lehet, arra keresztek figyelmeztettek.

 

19.jpg
11-kor felértünk a Gouter-házba, ami, mivel a gouter szó nem tízórait, hanem uzsonnát jelent franciául, kissé korainak tűnt (a képen a ház terasza, és a felfelé mászók). Álmos voltam, de terveim szerint a 6 órás vacsoráig ki akartam húzni, hogy álomba szédülve aludni tudjak a hajnali kettes indulásig.
Az idő agyonütésében egy pakli solo (uno) kártya segített. A játékba folyamatosan bekapcsolódott a szomszéd spanyol asztal is. Az étkező asztalai az idő előrehaladtával megteltek a további érkezőkkel. Néhányan bóbiskoltak volna, de a magyar-spanyol asztal üvöltve röhögős játéka ezt nemigen tette lehetővé. (A lenti képen a nemzetközi asztaltársaság, háttérben a megrökönyödött oroszok.)

 

asztal.jpg
Még vacsora előtt bedobáltam a maradék hidegkaját a zsákomból, ami a beleimet gyors reakcióra késztette. A külső budi minden elképzelésemet alulmúlta. Egy sziklára volt rögzítve, a szélben nyikorogva ingott ide-oda. Kapaszkodós-félguggolós helyzetben kellett betalálni egy 30 cm átmérőjű lyukba, ahonnan hideg szél fújt fel. (Állítólag nagy viharban a szél visszahordja a potyadék egy részét, ezt én szerencsére nem tapasztaltam meg.)
Végre eljött a vacsora, akkor már a kapacitás kétszeresén üzemelt az étkező, az egyetlen helyiség, ahol el lehetett lenni. Ilyen étkeztetést utoljára a hadseregben láttam, a két turnust olyan hadrendben zavarták le a háziak, hogy csak ámultam. A vacsora végén kiadtak minden asztalra egy szivacsot, hogy takarítsuk le magunk után. Kiderült, azért vagyunk annyian, mert az ágyas vendégek mellett sokan az étkezőben akarták kivárni a hajnali indulást. (A szállás teljes áráért, 35 euróért meg is tehették, asztalon, padon vagy éppen a földön elpihenve.)

 

20.jpg
Az új, sokkal nagyobb Gouter-ház már majdnem felépült a régitől nem messze, de űrhajószerű épületét még nem adták át, amikor ott voltunk.
Hiába volt ágyam a matraclágerben, az alvás nekem sem volt kényelmes. Portugál ágyszomszédom folyamatos horkolását egy-egy fingás, vagy egy alattam (az alsó ágysorban) fekvő ideges férfi alvás közbeni fogcsikorgatása tarkította. Bevallom, izgultam is, főleg az idő miatt. Azt tudtam, ha jó idő lesz, akkor akár hason is felkúszok a csúcsra, de viharban túl sokan haltak meg ahhoz, hogy nekivágjak. Végül sikerült kábé egy órát aludni.
Hajnali kettőkor óriási zűrzavarra ébredtem. Az a száz ember, aki a házban aludt, mind egyszerre próbálta összeszedni több helyre szétszórt holmiját. (Külön kell tárolni a szúrós végű dolgokat, botot, jégcsákányt, külön a bakancsot, nekem egy dobozban voltak még azok a dolgok, amiket a csúcsra nem akartam felvinni, és külön a hátizsák.) Az egyik házi ember, egy tömzsi, rekedtes hangú nő üvöltözve hányta ki az étkezőben alvókat és zsákjaikat, hogy a reggelizőknek legyen hely.
Reggelire két szelet vékony nutellás kenyeret tudtam leerőltetni egy teával. Közben húztam magamra a ruharétegeket. A bakancsomba két vastag túrazokni jutott, közöttük egy párafogó nejlonszatyorral (teszkós vapor barrier, mondaná Konyi). Az aláöltöző nadrágra a vászongatya, arra pedig a szél és vízálló külső került a kamáslival. Erre jött még kint a hágóvas. A felsőruhák rétegein egy szélálló kabát feküdt, mert nagy szélre lehetett számítani. Zsebeiben három sapka, maszk, kétféle kesztyű. Semmit sem akartam a véletlenre bízni.

 

226097_2034879198336_1380321_n.jpg
Nyolcan voltunk összesen a túrán, magyarok. Két partiba szerveződtünk, azaz 4-4 ember fűzte rá magát libasorban a biztosító kötélre. A mi hármasunkat Cinó vezette. Kicsit sokat tököltünk, mire el tudtunk indulni, a többiek elhúztak. Mínusz 4-5 fok lehetett, sötét volt, de ragyogtak fenn a csillagok.

 

249287_2034879318339_7462714_n.jpg
Lihegve felnéztem arról a kis sápadt körről, amit a fejlámpám a hóra vetített. A ritkás levegőben alacsonyan lebegett a Hold, hihetetlen, véres-tojássárgás színben. Mintha egy életunt, gyulladt szem nézett volna minket reménytelenül.

 

184141_2034880998381_4416323_n.jpg
Elindult a menet, betagozódtunk a partik közé. Minden erősebb emelkedőnél kapkodtam a levegőt. Átkapcsoltam droid módra, magam elé nézve lépegettem, mint egy robot. Elég rendesen haladtunk, több partit is megelőztünk. A Dom du Gouter 4304 méteres csúcsa előtt elég meredeken emelkedtünk a hóban az elhagyott Vallot házig.
Ez a ház régebben meteorológiai megfigyelésekre szolgált, ma már csak mászókkal van tele rossz időben, no meg szeméttel. Mi be se néztünk, ami hiba volt, mert mint kiderült, a másik csapatunk fázott, és ott táborozott le az érkeztünkig. Nem vették észre, hogy elmentünk mellettük, egy óra fagyoskodás után pedig inkább visszafordultak, mint nekivágtak volna az éles és meredek Bosses-gerincnek, amelyen távolról is látszott, hogy kavarta az erős szél a hót.

 

223602_2034880478368_4493886_n.jpg
Mi viszont mentünk előre tovább, a hegy árnyéka követett minket. Lábam, mint az ólom. Enyhe fejfájásom mellé némi émelygés társult. Ennek ellenére óránként leerőltettem egy csokit vagy cerbonát teával. Tudtam, ha nem eszek, nem lesz erőm feljutni. Energiaszintem az elmúlt napok virrasztásainak köszönhetően folyamatosan az alsó szint körül táncolt. A csoki feljebblökte egy félórára kicsit, aztán visszaesett.

 

21.jpg
A nap lassan előbújt. Ez is erőt adott. A Bosses-gerinc élén betagozódunk egy idős japán férfi és a guide-ja mögé. Több idős embert láttam a Gouter-házban, de csak ő jutott ilyen messzire. A vezető lassan húzta a kötélen felfelé. Képzelem, milyen kínokat állhatott ki. Átvettük a tempót. Csossz-csossz. Lassított menet. Nekem elmondhatatlan könnyebbség volt.

 

24.jpg

A szél ugyan lökdösött a gerincen, de nem volt annyira vészes. Bele se akartam gondolni, mi van, ha egyikünk megszédül, és elindul lefelé rajta. Megjöttek az első emberek szemből, akik megjárták már a csúcsot. A legelső köztük egy magyar srác volt, azon lelkendezett, hogy tök egyedül volt a tetőn. (Ő egyébként sátorozott a ház mellett.) Egyre csökkent az emelkedő meredeksége. Egyszer csak váratlanul ott voltunk a tetőn.

 

22.jpg
A csúcsot úgy kell elképzelni, mint egy kb két méterszer nyolc méteres platót. Tök üres, nincs rajta kereszt, mert a hó néhány év alatt egyszerűen benyelné, mint lejjebb régebben egy nem sziklára épített meteorológiai állomást. Rajtunk kívül egy belga és egy orosz páros volt fenn. Eufóriaszerű tüneteket észleltem rajtuk.

 

DSC04424.JPG
Az idő ragyogó volt. A fejem kitisztult, az ólmosság elszállt. Vagy 10 percig fotózgattunk, várva a többiekre, hiszen mi még nem tudtuk, hogy visszafordultak.

 

27.jpg
Egy idő után kezdett megtelni a plató, el kellett indulni lefelé. Amennyire féltem az ereszkedéstől, annyira könnyű volt. A Gouter-háznál találkoztunk a többiekkel, ott tudtuk meg, hogy jártak. A házban evett 12 eurós tojásrántotta (omlett complete) életem egyik legjobb kajája volt. Már szemmel felfaltam. Sajnos sok időnk nem volt, délután négyig le kellett érni az út aljáig, mert a fogaskerekűnk állítólag akkor indult utoljára. 2800 méter szintet ereszkedtünk. Nem esett túl jól, de a térdem egész jól bírta. A vonatot elértük (persze volt később is). Az állomáson megengedtem magamnak egy sört. Mire leértünk, fejben teljesen kilazultam, combizmaim viszont bekötöttek. Este egy más Chamonix várt ránk. Tiszta, meleg idő volt, az utcazene vidáman szólt. Kedvem az egekben járt, még az sem tudta lerántani, hogy a pizzéria pincére 7,7 eurót számolt fel egy korsó nem túl jó sörért. Kenje a hajára.

Számokba fojtva

A Mont Blancra évente körülbelül 20 ezer ember mászik fel, ebből több száz magyar. A csúcs sok embert csábít. Jó időben ugyanis egy átlagos edzettségű ember (nagy akarattal) fel tud mászni rá. Igaz nagyon elfárad, mint én. Rossz időben azonban a Mont Blanc gyilkos hegy.

 

Eddig összesen nyolcezren haltak meg rajta, ami nagyon nagy szám. A fő okok: lavina, eltévedés és kihűlés, megszédülés (vagy széllökés) miatti mélybe zuhanás.
A jó felszerelés nagyon fontos. Nagyon be kell öltözni, mert nincs hervasztóbb a csúcs alatti visszafordulásnál fagytól fájó lábakkal. A jó vezető még ennél is fontosabb. A magyar cégek átlagban 100-120 ezer forintot kérnek el a vezetésért, ebben benne van a különleges felszerelés kölcsönzése is (hágóvas, jégcsákány, stb.) Az autós útiköltség rohadt drága, főleg az olasz autópályadíjaknak és az alagút díjnak köszönhetően, de négy felé osztva kijöhet 40-50 ezer forintból. A szállások (alpinkártya-kedvezménytől és félpanziótól függően) 100-150-200 euróba kerülnek. Azaz a túra nem úszható meg 200 ezer forint alatt, de ára elérheti a 300 ezer forintot is.

*A képek Tenczer Gábor és Molnár Anikó (Salamandra Outdoor) fotói. A csapat további tagjai: Nedeczky Júlia (túravezető), Vörös László (Cinó, túravezető), Balsai Tamás, Benyik György, Horváth István, Kárpáti Manó.

21 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szepkilatas.blog.hu/api/trackback/id/tr794697332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

chipanddale74 · http://www.autosvilag.com 2012.08.06. 19:44:46

A Mont Blanc olyan, mint a halál, ha menni kell, akkor menni kell!

Cap'n Törp 2012.08.06. 20:09:18

Szép teljesítmény!
Némi áldozattal egyébként olcsóbban is megúszható, de jól át kell gondolni a dolgot. Én egy éve egy tapasztalt mászó barátom vezetésével, tehát hivatalos "fizetős" vezető nélkül jutottam fel egy kis csapattal. Menedékházra sem költöttünk, sátor nélkül "bivakoltunk" a hóban. Így persze sokkal nehezebb a felszerelés a hálózsákok, derékaljak, stb. miatt. Néhány szintén baráti alapon kölcsönkért felszereléssel kb. 120ezerből kijött. Utólag is elnézést az okoskodásért :)
Egy biztos, tényleg hatalmas, eufórikus élmény!

big-fat 2012.08.06. 20:30:58

A Mont Blanc csúcsán még pezsgőfürdőzni is lehet, csak cipeld fel magaddal :o)
www.jaccuzzi.ch/index_e.html
Ez az akció látványosan elbagatellizálta az Alpok csúcsát.

adambari 2012.08.06. 20:35:36

Nagyszerű beszámoló! Jól esett olvasni, ahogy a hétköznapi ember szavával fogalmazott, ezáltal szinte én is úgy érzem, hogy képes lennék a csúcs megmászására. Ahogyan a cikkből kiderül, hatalmas élmény lehet :)

nyitraig 2012.08.06. 20:45:00

Mi 5-en mentünk saját kocsimmal. Fejenként 50e Ft volt a túra. Ennyi pénz bőven elég volt mindenre. Reggel indultunk Pestről, első éjszaka sátraztunk Chamonixban, másnap a 3000m lévő menedékház mellett aludtunk sátorban (kényelmesebb és kalandosabb sztem, mint a ház), harmadik este a 3800m lévő házban, bár jobb lett volna felvinni oda is a sátrat. A házban csak későn lehet lefeküdni aludni és korán már éjfél - hajnali 1 között a mazsolák elkezdenek nekiindulni a csúcsnak és nem lehet rendesen aludni. Negyedik éjszaka újra a 3000m lévő menedékház (aznap megvolt hajnalban a csúcs, kényelmesen le lehet sétálni a házig, még a vonatig is).
Másnap le a kocsihoz és irány haza.
Aki esetleg képeket szeretne nézni, itt talál a kirándulás rovat alatt www.nyitraigabor.hu

tajgi 2012.08.06. 20:53:34

Mi 3 éve voltunk a barátommal a Monte Rosan. Csatlakoznék nyitraig-hoz, hogy sokkal olcsóbban ki lehet hozni. Nekünk is 50000ft volt, de mindennel együtt, utazás (vonat), kaja, biztosítás, szállás. Persze mindent magunk vittünk. Bár a Monte Rosa kb. 300 m alacsonyabb, mint a Mount Blanc, szerintem meglett volna az is. Szal aki kicsit hajlandó kalandosabban nekivágni, rengeteg pénzt tud spórolni.

Psyman 2012.08.06. 20:56:26

Ez az írás nagyon jól jött. Úgyis azt tervezem, hogy 2 éven belül felmászom én is, mert gyönyörű hegy. Most legalább már van róla fogalmam, mennyibe fáj és mire kel készülni...

olipapa · http://www.oliworld.hu/ 2012.08.06. 21:29:02

Sziasztok!
Ha alkalmas lesz az időjárás Németh Csaba a héten tervez egy fölfutást a csúcsra és vissza. 8 óra környékével számol, remélem minden rendben lesz!
Aztán még 4 hét és UTMB, ami nem föl, hanem körbe, jó pár magyarral. Hajrá!

10czi 2012.08.06. 21:54:20

@olipapa: az Ultra-Trail nagyon kemény, minden elismerésem annak, aki megcsinálja, hajrá!
lóvé: az olyan amatőröknek mint én, meg akinek nincs profi mászó barátja, aki felviszi, marad a perka, ez van.

sveppir 2012.08.06. 22:11:28

Nem semmi, hogy ennyi pénzt költenek emberek egy ilyen közeli célért. Én 400.000.- pénzért voltam 6 hétig Nepálban... Ebben minden benne volt: két trekking, rafting, dzsungel, kaja-pia, utazás, szállás...

_Toto_ 2012.08.06. 22:32:51

Riszpekt, és gratulálok a poszthoz! Élvezetes volt olvasni nem mászónak is.

_Toto_ 2012.08.06. 22:34:11

@sveppir: Közel 300 ezer Nepálba a repjegy, 100 rugóból elvoltál 6 hétig, és folyamatosan progiztál?? Én is lezavartam a régióban pár hónapot, de ez azért kissé túlzásnak tűnik...

sveppir 2012.08.07. 06:28:07

@_Toto_: Pár éve 200 volt és 200-ból 6 hétig nagyon jól el lehet lenni... Idén is terveztem (sajna már nem jön össze) tavasszal 160-180-ért lett volna repjegy és 120-130-ért úgy, hogy csak Delhi-ig repülő onnan vonat-busz. Ezért sztem idén is kijött volna 400-ból...
Amúgy te merre jártál?

doktorkotaszka 2012.08.07. 09:31:07

Nagyon jó volt olvasni az élménybeszámolót, annak ellenére, hogy távol áll tőle ez az egész. A képek is tetszettek, a leírás pedig emberközeli, nem tudományoskodó. Egy szóvel: Élvezetes! Köszönöm!

juud 2012.08.07. 10:32:08

Nagyon jó volt olvasni és a képeket nézni! Szinte ott motoztam körülöttetek:-)
Visszahozta a régi, Fogarasi-havasokban tett gerinctúránk emlékét. /elő is keresem a diákat :-)/
köszönet a leírásért!

csuvakka 2012.08.07. 11:19:36

Jó volt a cikk, tetszett. A menedékházakat ismerve, a legközelebbi túrámon szerintem én is inkább sátorban alszom, ahogy itt pár hozzászoló már leírta. Inkább a hideg és a plusszteher, mint a lágerben a matatás, hangzavar, meg a 100 decibeles horkolás kórusban.

Allium sativa 2012.08.07. 13:28:30

Érdekes, hogy a GPS menyit téved... A Google Maps-en jól látszik a kijárt útvonal, a rögzített track pedig időnként jó messze van az úttól. Lehet, hogy a hátizsák mélyén volt a GPS, és emiatt torzított? Vagy ritka mintavételezési frekvenciára volt állítva és emiatt nagy az eltérés?

Egyébként szuper út lehetett!

A horkoláshoz pedig ennyit, hogy egy egyszerű sárga, vagy narancsszinű munkavédelmi füldugó tökéletes megoldás: csak arra kell figyelni, hogy jól sodord össze mielőtt beteszed, és akkor mélyre be tudod tenni. Attól kezdve pedig úgy alszol, hogy észre se veszed, mi történik. Az El Camino első szakaszán félálomban mentem végig, annyira nem tudtam aludni a horkoló kövér olaszoktól és németektől aludni. Amikor rájöttem a használatra, akkor már símán végigaludtam az éjszakákat...

10czi 2012.08.07. 15:25:06

@Allium sativa: A track-et letöltöttem, azt hiszem innen: www.gpsies.com/map.do?fileId=nirhloldmvtmwqqb, nem tudom, hogy rögzítették. A füldugó nekem is eszembe jutott, de már csak menet közben. Sajnos.
sátor vs menedékház: Rossz időben el tudok képzelni sokkal nehezebb éjszakát sátorban, mint a házban (alpin-kártyával) 18-20 euróval többért. Az meg kifejezetten kellemetlen, amikor nagydarab zuhanó kövek kopogtatnak a sátorajtón, mint az már megtörtént a Gouter úton. Ettől függetlenül az igazi hegymászóknak a ház nyilván nem alternatíva, azt megértem.

Thomas_Kovacs · http://majeristvan.emlektura.hu/ 2012.08.07. 17:39:28

Szia!

Az a bizonyos magányos farkas (nevezzük Károlynak, merthogy ez a neve:) nem sátrazott, hanem bivakolt (ráadásul). És mégis kisebb volt a hátizsákja, mint nekünk. De megnyugtatlak, mi sem sokat aludtunk (részben mert sokat pofáztunk, részben pedig a szél miatt - pedig igazán magasra építettük azt a falat az edény-téglákkal.) Károlytól sokat tanultunk.. (ja, majdnem elfelejtettem, hogy lagzi után jött, tehát az utolsó 72 órában ő sem sokat aludhatott).. szóval Károly felszerelése: jóféle ruházat, felül pehelykabát, éjszakára pehelyhálózsák és bivakzsák, derékaljból is a top: ThermoRest. (még melege is volt). Rengeteg kis kolbász, energiaszeletek meg hasonlók.
Mi ehhez képest vittünk mindenféle súlyos élelmet, pl. rizst. De hát ha az útitársamnak ez volt minden vágya?! :/
Szó volt az árak csökkentéséről - én saját felszerelést használtam (egyszer kell megvenni), de a srác jobban járt - ő kapott szinte mindent a vendéglátónktól... ja a lényeg kimaradt: kerékpárral érkeztünk. Igaz, ez 22 napig tartott, de simán teljesíthető két hét alatt - www.emlektura.hu (elnézést az önreklámért, ha zavar, törölhető)

Ja, a lényeg majdnem kimaradt: GRATULÁLOK!
Visszafelé (mivel a vizem helyett jégkása volt kulacsban, ritkán ittam, ezért nálam a dehidratáltság jelei mutatkoztak - de egy 5 euros víz rendbe hozott :) És minket is leelőztetek, de aztán visszaelőztünk, bibibí. Szóval akkor így 11 magyar volt odafent egy nap (legalábbis akiről tudunk...aztán ki tudja, még hányan a 200-ból)

Hajrá!

daito 2012.08.07. 17:45:49

@10czi: de, alternatíva. A sátornál is be lehet nyalni a zajt, mi 3 napja más helyen kifogtunk 2 olyan szomszéd sátrat, amiben 6-8 fiatal jól érezte magát, még este 11-kor is, miközben mi már 2-3 órája aludtunk (volna). Cserébe ők is korán keltek, akaratuk ellenére...
Meg a sátor téma mocsok időnél kemény, olyan időben istenáldásaakukoricagombóc meg a hütte.
Azonkívül nehéz, ha átázott akkor még inkább, nem 5 perc felállítani vagy elrakni, különösen nem rossz időben.
Az van, hogy a Tete és a Gouter is iszonyat tele tud lenni, időben kell foglalni. (Ezt valószínűleg a túravezetőd és cége megcsinálta.)

Ez fontos különbség a saját és a szervezett út között; a saját útban azért benne van a külön-saját sz.pás lehetősége bőven. Nyilvánvalóan, ha évente 2-3-4-10 alkalommal viszel csoportot fel, akkor a menedékházakban is máshogy állnak hozzád, mintha életedben egyszer fel akarsz menni; "utasként" meg nem neked kell kitalálnod a dolgokat. Ami egyéniben persze mókás meg élmény, csak amikor nem, akkor nem.

10czi 2012.08.07. 21:43:45

@Thomas_Kovacs: megnéztem az oldalad, nem semmi, emelem kalapom.
@daito: hát igen, a vezetőinket eléggé ismerték a gouterben, a reggeli termosz teát pl már este előre odahozták nekünk. De 3 év kocamászás után nem is vállalhattam volna be nélkülük.