Szép kilátás!

Hegycsúcsközvetítő Kaptatási Iroda - Egy amatőr túrázó töketlenkedései

Március 15-i hóvihartúra a Bükkben

2013. március 24. 12:33 - 10czi

Az ország egyetlen természetes szökőkútjához indultunk, mély szűzhavat, jégcsaporgonát kaptunk.

Egy héttel a hosszú hétvége előtt, kissé megkésve próbáltam két helyet szerezni a bükki vagy a mátrai turistaházakban, de sorra csak azt a választ kaptam mindenhol, hogy megtelt. A Lillafüred feletti Fehérkőlápa turistaházban azonban volt még egy lehetőség: ha három éjszakára vesszük ki, akkor megkapjuk az utolsó négyágyas szobát kettőnk számára kétágyas áron. Megalkudtunk. Honnan tudhattuk volna még akkor, nem lesz semmiféle telt ház sehol, sőt, mindhárom nap mi leszünk az egyedüli ott alvó vendégek, magyarul miénk lesz az egész ház.

_MG_1581.JPG

Március 14-e délután jöttek az igen rossz hírek a havazásról, szélről, ezért azt javasoltam Gabinak, hogy vegyük fontolóra az indulást. Némi vita, a szél, csapadék, és hőtérképek alapos szemrevételezése után este nyolckor végül úgy döntöttünk - állampolgári felelősségre érzékenyek itt ugorjanak két bekezdést -, hogy nekivágunk Budapestről Bükkszentkeresztnek, legfeljebb, ha nagyon rossz a helyzet, visszafordulunk az úton.

Miskolcig az autópályán nagyjából nem is volt semmi baj, ám ahogy ráfordultunk az M30-asra, megkezdődött a tánc. Az északi szél bal elölről lökdöste a kocsi orrát, a jeges-havas úttesten keményen kellett markolni a kormányt. Úgy öt kilométerenként árokba csúszott, otthagyott, vagy épp mentett kocsik mellett mentünk el. Néhány kilométerre Miskolctól egy ponyvás kisteherautót keresztbe fordított előttünk a szél, épphogy megtudtam állni.


Bükk, vízesés, barlang, turistaház nagyobb térképen való megjelenítése

Lassan haladva, de szerencsésen eljutottunk Miskolcig, majd tovább Lillafüredig, ahol véget vetettünk az autókázásnak. Az eredeti cél, Bükkszentkereszt egyfelől még messze volt a csúszós hegyi úton, másfelől nem ismertem onnan a mintegy 3 kilométeres gyalogutat a Fehérkőlápa turistaházig. A turistaház Lillafüred felől is elérhető volt, igaz, egy 300 méternyi szintmagasság leküzdése után, de ezt a szerpentint legalább ismertem. Később kiderült, hogy nagyon jó döntés volt.

Az éjszakai megérkezést Lillafüredre megünnepeltük néhány korty 52 százalékos Tatrateával, meg egy kis sörrel. Felmálháztunk, felvettük a kamáslikat a bakancsra, és a kocsit otthagytuk egy tök üres parkolóban. A zöld jelzésen haladtunk felfelé, de már az első hajtűkanyarban egy a hó súlya alatt az útra omlott bozóton kellett keresztülvágni magunkat.

IMG_1612.JPG

 

Az úton 20-25 centiméter mély szűz hó volt (a fenti kép már egy nappal későbbi). Bekapcsoltuk a fejlámpákat, és sűrűn húzogattuk a Tatrateát. A hóréteg miatt földre hajló ágak alatt többször csak törpejárásban tudtunk átkecmeregni. Tudtam, hogy a széles turistaúton nem fogunk eltévedni, és a hó és a hideg ellen is fel voltunk szerelkezve. A Tatratea pedig egyre jobban hatott, így az utolsó fél órát már énekelve, azaz inkább kornyikálva tettük meg. Bőven éjfél után érkeztünk meg a turistaházba. István, a tulaj két pohár pálinkával várt, és alig akarta elhinni, hogy mégis lesz vendége. A szobákat ugyanis mindenki lemondta.

_MG_1565.JPG

Másnap hosszú alvás után a reggelinél azon tanakodtunk, merre tovább. Terveimet alaposan átírta a márciusi havazás. A hó egyébként még mindig nagy pelyhekben szakadt. Arra jutottunk, hogy kinézünk a közeli Fehérkő kilátóra, majd besétálunk a 3 kilométerre fekvő Bükkszentkeresztre, aztán majd meglátjuk. A kilátó felé már volt két nyom a 30-35 centisre hízott hótakaróban, tehát a délelőttöt már más is kihasználta túrázásra.

_MG_1574.JPG

A fákon valószínűtlenül vastagon állt a hó. Azon nevettünk, hogy ha az elmúlt hetekben bárki azt mondja, hogy majdnem térdig érő szűz hóban fogunk gázolni március 15-én, simán hülyének nézzük. Azzal szórakoztunk, hogy a mélyen meghajló fiatalabb fákra rácsaptunk a túrabottal. Az ágak a tehertől megszabadulva felálltak előttünk.

_MG_1566.JPG

A kilátóponton nem sokat láttunk a hófelhők miatt. A Fehérkő kilátóról visszamentünk a turistaházig, de nem mentünk be, hanem tovább lépkedtünk Bükkszentkereszt felé. Az erdőben még megvolt a néhány láb taposta nyom, de kiérve egy szabadabb helyre már semmit se láttunk, a szél ugyanis elsimította a havat. Egy régi villanyvezeték alapján tájékozódtunk, így sikerült átvészelni a hósivatagot. Itt derült ki, hogy ha előző este ezen az útvonalon jöttünk volna, akkor a sötétben biztos eltévedünk.

A faluba beérve lelkesen lapátoló emberektől kérdeztük meg, hogy hol van a közelben egy vendéglő, vagy legalább egy kocsma. Elirányítottak minket a Rusztikhoz, ahol forró csorba levest és erdélyi pápánást nyomtunk egy pálinka és egy sör közé csomagolva. (A nem teljesen tájjellegű, de ízletes kaját kínáló vendéglőt ugyanis egy erdélyi pár vezeti.) Jól felmelegedve ismét kimentünk a süvítő szélben kavargó hóba. A falu a hosszú hétvége ellenére üres volt. A visszaút sokkal rövidebbnek tűnt, annak ellenére, hogy néha megpihentünk.

_MG_1578.JPG

A hó az átfúvásoknál néha extrém mély volt. A turistaházban István már főzte a vaddisznópörköltet vacsorára. Amíg elkészült, a kemence mellett elbóbiskoltunk.

_MG_1560.JPG

A pörköltből bedobtunk egy jó nagy adaggal, bőven meglocsolva vörösborral, így nem volt nehéz az elalvás. Az éjszaka második felében viszont álmomban halálra vált Zrínyi Miklósként menekültem többször is a gyomromban tomboló vaddisznók támadása elől. Következő nap már jobb idő volt, nagyobb túrát is tervezhettünk. Már régóta meg akartam nézni az időszakos Vörös-kő-forrást, ami elvileg méteres gejzírként lövell fel egy sziklalyukból március-április környékén a Bükkben. Azért akkor, mert az olvadó hó összegyűlik a hegy gyomrában levő barlangokban, és a vízszintnél alacsonyabban fekvő nyíláson nagy nyomással préseli ki a vizet. Több ilyen időszakos forrás van még a Bükkben, de a leglátványosabb közülük a Vörös-kő-forrás.

_MG_1644.JPG

Lementünk a hegyről a lillafüredi parkolóig, lesöpörtük a kocsiról a 15 centis hót, és átgurultunk Répáshuta fölé kb két kilométerrel. Itt a Juhász-kúttal szemben, egy használaton kívüli erdészeti út bekötésénél kiástunk egy parkolóhelyet, letettük az autót, és felhágtunk a zöld körrel jelzett turistaútra, ami a Hárs-kút után csatlakozott be a Tar-kő sziklái alatt elvezető kék kereszt útba. A kék kereszten elbandukoltunk a 707 méteres Kuklya (jelentése amúgy kukora, azaz kurta szarv, Herman Ottó - A magyar pásztorok nyelvkincse könyve szerint) csúcsa mellett, át a Mumus-lápán (a mumusra nem találtam magyarázatot, a lápa hegylábat jelent) és a Toldi-bércen a Toldi kunyhóig, ahol letértünk a jelölt turistaútról jobb felé a völgybe egy erdészeti úton.

_MG_1582.JPG

Az út egy nagy U-kanyarral ereszkedett be a Vörös-kő-völgybe, elhaladva a Vörös-kői-barlang mellett, amit nem hagyhattam ki.

_MG_1584.JPG

A meredeken lejtő barlangba kb 10 méternyire hatoltam be, de mivel két héttel azelőtt (barlangi vezetővel) bejártuk az onnan egyébként nem is olyan messze levő a Létrási-vizes-barlang mély hasadékait, úgy gondoltam, hogy a járatot nem ismerve nem kockáztatom, hogy elnyeljen egy megcsúszás után.

_MG_1585.JPG

Kifelé menet Gabi várt az ajtóban. Áthaladtunk egy zord sziklaszoroson, a tulajdonképpeni Vörös-kő alatt. Elnézve a rideg, meredek sziklát, el tudtam képzelni, hogy a Vörös-kő eredetileg Véres-kő néven futott, mint pogány áldozóhely. 

_MG_1583.JPG

Innen már hallottuk a Vörös-kő-forrás zúgását is, aminek nagyon megörültem, hiszen tartottam attól, hogy a természetes szökőkút még nem működik a nagy márciusi fagyban-hóban.

_MG_1587.JPG

Örömöm lelohadt, amikor odaérve azt láttam, hogy a víz a forrás körül egy kis tóvá duzzadt, ami lefogta a kitörő vízsugarat, csak enyhe fodrozódás mutatta a felszínen, hogy alulról érkezik a nyomás. (Most így visszagondolva egyre nagyobb a gyanúm, hogy ezt benéztem: lejjebb kellett volna mennünk még egy kicsit, és megláttuk volna a valódi zuhatagot.) De mi visszafordultunk, és elindultunk ugyanazon az úton, amin jöttünk, arra gondolva, hogy a másik időszakos forrás, az imó-kői, talán látványosabb lesz.

_MG_1592.JPG

Menet közben vigasztalásképpen kisütött a nap is. A Hárs-kúthoz visszaérve, ahol a kék kereszt jelzés találkozik a zöld kör jelzésű úttal, van egy harmadik leágazás dél felé, ami kék kör jelzéssel vezet az alig egy kilométernyire zúgó Imó-kő-forráshoz. Ezen indultunk el.

_MG_1604.JPG

Húsz-harminc perc séta után odaértünk a forráshoz, ami szerencsére látványosan bő vizet ontott, kedvem lett volna fejest ugrani bele.

_MG_1605.JPG

Benézve a sziklaodúba, ahonnan a dől az ár, látszik, hogy alulról tör felfelé az egyébként 10-12 fokos, tehát az adott hőmérsékleti viszonyok között melegnek számító víz.

_MG_1599.JPG

A forrás felett magasodik az Imó-kő sziklája. Miután jól kiélvezkedtük magunkat, irányt vettünk a kocsi felé. Egy órán belül már benne ültünk, és meg se álltunk lillafüredi parkolóig. Itt a felszerpentinezés előtt az egyetlen nyitva levő helyen, a Tókert étteremben bedöngettünk egy kis Unicumot, és ismét nekivágtunk gyalog a sötétben a 300 méteres szintnek. István fent már a vaddisznópörkölt maradékával és serpenyőben pirított krumplistésztával várt, amit elfogyasztva megint nem kellett altatódal az elalváshoz.

_MG_1629.JPG

Utolsó napi levezetésnek azt a Lillafüredhez közeli, félreeső kis időszakos vízesést szántuk, amit István ajánlott előző este. A nap délelőtt 7+1 ágra sütött, könnyedén ereszkedtünk lefelé a hegyoldalban.

_MG_1622.JPG

 

Az elmúlt napokhoz képest tízszer annyi túrázó merészkedett ki a hóba. Lent beugrottunk a kocsiba, és a Hámori tó csücskénél levő kereszteződésben balra fordulva elindultunk Újmassa irányába. Körülbelül két kilométer után balra ráfordultunk a Jávorkúti útra, aminek az elején rögtön le is tettük a kocsit. Innen egy kétszáz méterre található egy, a műútról nem nagyon látható kőfejtő, aminek az oldalán (a fáktól takarva) csörgedezik lefelé a vízesés.

_MG_1630.JPG

Jelen esetben jégorgonává fagyva.

_MG_1632.JPG

De a tűző nap és Gabi meztelen vállának hatására még a jégcsapok is olvadni kezdtek. A kőfejtőben napozva megállapítottuk, hogy ezt a látványt kár lett volna kihagyni, majd lassan elindultunk hazafelé.

_MG_1620.JPG

Konklúzió: Az időjárást nézve elég extrém hóba szaladtunk bele március 15-16-17-én, de mi még mindig sokkal szerencsésebben jártunk, mint sokan, akik a Dunántúlon az autópályán rekedve töltötték el ezt a pár napot. Úgy fogtuk fel, különleges kegyben van részünk, hogy a téli Bükköt tavasszal, szűz hóban láthatjuk. Ebben a két hónapban azonban hó hiányában is érdemes ellátogatni ide, ha másért nem, akkor az időszakos források látványa miatt. A Vörös-kő-forrás ügyében most elég bizonytalan vagyok, vajon azt láttuk, vagy esetleg lejjebb kellett volna-e mennünk a völgyben, de a bizonytalanságot néhány hét múlva feloldom, mert a fiúkkal is elbandukolunk oda, ezúttal, dél, azaz Felsőtárkány felől. Ha máskor nem, akkor majd választ kapok a kínzó kérdésre.

Bónusz: Lihegő krokodil a Létrási-vizes-barlangban

Két héttel a március 15-i túra előtt leugrottunk a három fiúval a Létrási-vizes-barlangba.

_MG_1516.JPG

A Bükki Nemzeti Park honlapján keresztül lehet vezetőt és időpontot kérni, nekünk elsőre a kívánt napra sikerült. A részletekről (ár, hely, időhossz, stb) minden kiderül, ha ide kattintasz.

_MG_1521.JPG

Ez a barlangtúra abban különbözik a Pál-völgyi barlangban vagy a Solymári Ördög-lyukban tapasztalt élményeinktől, hogy itt az út jelentős részén csobog a víz. Tehát hol váratlan hideg zuhannyal kell számolni, hol pedig azzal hogy egy szűk járaton egy hideg vízzel teli teknőn kell keresztülkúszni úgynevezett "krokodilba".

IMGP3002jo.jpg

A fiúk végig élvezték a másfél órás létrázást-kúszást-mászást, csak a legkisebb, a 7 éves Vili fáradt el fejben a legvégére.

_MG_1526.JPG

Nekem az elején a mélyhibernálásban csüngő denevérek kerülgetése okozott kisebb gondot, majd az overall alatti utcai ruházatom elülső fele ázott át teljesen egy vidám krokodilozás közben.

_MG_1531.JPG

A kedves nevű Dög-szifon nem rohasztott oda igazán, de végül a kijárat előtti, szűk sáros-csúszós függőleges kürtőben küszködve kissé megroppant a vállam. (A fenti képen a Sóhajok hídja, a bal sarokban egy durmoló denevérkolóniával.)

_MG_1534.JPG

Amúgy szeretek barlangozni, de most megint megerősödtem abban a véleményemben, hogy egy évre egy barlang bőven elég.

Aki a többi fotóra kíváncsi, ami már nem fért be a posztba, ide kattintva megnézegetheti.

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szepkilatas.blog.hu/api/trackback/id/tr195164987

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szerintem nagyon jól csinálta a Tibi 2013.03.24. 14:26:41

Ne légy bizonytalan, még NEM láttátok a Vörös-kő forrást. :)

rubeus 2013.03.24. 15:00:19

Igen, csak a Felső-Vöröskői-forrást láttátok; az is látványos, de messze nem annyira, mint a másik.
(A lápa egyébként nem hegylábat jelent.)

10czi 2013.03.24. 18:30:58

@Szerintem nagyon jól csinálta a Tibi: Rendkívül bosszantó lenne a dolog, ha nem mennénk vissza amúgy néhány héten belül a fiaimmal. Reményeim szerint az olvadás után akár rekordot is dönthet a magassága, bár nem tudom, mi a mostani, talán 2 méter körül.

csepke 2013.03.25. 10:40:26

Nagyon szépek a képek, és gyönyörű a táj. Nekem kicsit rémisztő volt az a sok alkohol az úton. Az író remélhetőleg tudja, hogy ilyen hidegben azért elég veszélyes alkoholt inni. Pláne ha esetleg benne van a pakliban egy eltévedés, vagy csak 4-5 órás nem tervezett kerülő, is. Feltehetőleg ők is csak azért ittak, mert bizonyára mint a tenyerüket úgy ismerik a környéket, de ismeretlen terepen túrázók azért ne tegyék.

10czi 2013.03.25. 11:02:51

Igazad van, nagy hidegben, ismeretlen úton, kitett terepen nem jó ötlet az alkohol. Itt a kiadós ebéd mellett, a már egyszer végigjárt úton visszafelé nem volt veszélyes, az éjféli felfelé gyalogláson, ahol pedig már tényleg ismertem a terepet, kifejezetten szívderítő volt. Amúgy nem vödörrel ittuk... :)

csepke 2013.03.25. 11:20:56

@10czi: Ok. ;) Mi is nagyon szeretünk túrázni, de azért vannak még fehér foltok. Azzal nem tudom mit lehet kezdeni amikor az erdőben ilyen-olyan ok miatt, pl. természetes felújítás miatt kerítést csinálnak, egyszercsak megszűnik a turista út. Mi belefutottunk ilyenben a Pilisben ahol az országos kék szűnt meg egy szakaszon átmenetileg. Igaz ez egy szép őszi napon volt, de azért hamar sötétedett. De ez keresztülhúzta a számításunkat, kikerülni reménytelen volt, gyerekkel nem kockáztattam hogy letérjünk a turista útról és a domborzat alapján tartsuk az irányt, ezért más utat kellett keresni. Ez a kerülő azzal járt hogy más településre értünk le, ezzel borult minden, a kigyűjtött közlekedési információk..stb. Szóval csak azt akarom mondani, hogy bármikor előállhat olyan helyzet hogy hosszabb időt kell kint tölteni mint a tervezett...stb. Meglátásom szerint katasztrófálisak sok helyen a turista jelzések. Nem tudom arrafelé a Bükkben milyenek? De kedvet csináltál azt hiszem hamarosan elmegyünk arra is!

10czi 2013.03.25. 11:50:09

@csepke: ha visszaolvasol a blogban, meglátod, hogy eltévedésben ász vagyok alkohol nélkül is. Sőt, gyerekekkel is. Ilyenkor turistatérkép (kötelező), szembejövők, újratervezés. Ahogy a pilóták mondják, fent még nem maradt senki. A Bükkben aránylag jók a jelzések, és forgalmasak az utak pl a Karancshoz vagy a Gerecséhez képest. Én mindig a gyerekeket bízom meg a turistajelek figyelésével, mert így bevonom őket, és a versenyzés közben, hogy ki látja meg előbb a jelet, jól el is vannak egy darabig.

csepke 2013.03.25. 11:59:15

@10czi: Hehehe én is a gyereket szoktam megbízni a jelzés nézésével! Na igen, én is azt gondolom, hogy egy hegységben ha mindig lefele megy az ember előbb-utóbb egész biztosan le fog érni. ;) Valahova. És mi is mentünk már eltévedés miatt, toronyiránt is, a gyerek azt élvezte a legjobban, az úttalan utakon járást. Mi egyébként a ti hétvégétek előttin voltunk egy kétnapos gyalogláson a Börzsönyben, hideg nem volt sőt meleg, viszont a hegyen 30-40 cmes vizes hó. Nyakig sárosan vizesen értünk a szállásra és abban a percben határozott meggyőződésem volt hogy az emberiség legnagyobb találmánya a forró fürdő és forralt bor. ;)

hunter84 2013.03.25. 12:40:01

Szuper képek, abszolút átjött a hangulat.

Abban tudnátok segíteni a túrázást épp csak elkezdeni akaró fiatalnak, hogy a Bükkben pl. hol érdemes szállást foglalni? Autó nélkül mennénk a tavasszal több napra, de tényleg mint kezdők, ezért néhány hasznos tanácsért hálás lennék.

10czi 2013.03.25. 13:07:42

@hunter84: nagyjából háromféle szállás van. a 3 csillagos: panzió, általában lakott területen - ez a legkényelmesebb, bázisnak jól használható, de nincs meg az erdei érzés, amit egy "világtól elzárt" turistaház tud nyújtani. a 2 csillagos: turistaház, ide általában gyalog kell menni a lakott területről 2-3 km-t, hátizsákkal, cuccokkal. itt is szoktak adni kaját, általában zuhany is van, de már megvan a Robinson-érzés is (kivéve, ha nem egy 8.-os osztály a szomszéd). és az 1 csillagos: kulcsosház, ez üresen bérelhető, te viszel mindent, zuhany nem jellemző, szóval elég nomád, de nagyon jó tud lenni. (Azt nem is mondom, hogy sokan sátraznak, vagy nyáron szabad ég alatt alszanak, mert az egy külön kategória.)
A Bükkben a kedvencem a posztban szereplő Fehérkőlápa turistaház, kényelmes, barátságos, elzárt, aránylag olcsó. Jártam már a Várkúti turistaháznál, éppen felújították, de ígéretesnek tűnt, most üzemel. A Fehérkőlápa a miskolci oldalon van, Várkút az egrin, a neten mindkettőnek van honlapja. Voltam még a Borostyánban, Répáshutánál, tetszett is, de azt 30-an béreltük ki egyszerre, egyénileg nem tudom hogy megy. Szentléleknél van még két turistaház, az egyikben jártam már, engem inkább egy úttörőtáborra emlékeztetett. Még nem voltam, de valószínűleg bejönne a Samassa kulcsosház és a Barátságkert kulcsosház is, de ezek inkább nagyobb társaságra vannak kitalálva, de lehet hogy aránylag olcsón odaadják néhány embernek is az egész házat. Amiről írtam most, mind megtalálható a neten, telefonszámokkal, a részleteket ott megtudhatsz mindent. Ha még valaki kommentben tud ajánlani jó szállást, azt szívesen veszem

10czi 2013.03.25. 13:16:59

@hunter84: és egy nagyon jó gyűjtemény a tárgyban: www.kulcsoshaz.hu/

hunter84 2013.03.25. 13:54:31

@10czi: Szuper, köszönöm az infókat, a blog pedig lementve kedvencek közé.

10czi 2013.03.26. 08:16:27

@hunter84: szívesen, jó túrázást!

10czi 2013.04.02. 17:20:58

@rubeus: nem írtad oda, hogy szerinted mit jelent a lápa, ezért amikor volt időm, jobban utána néztem. Hefty Gyula Andor: A térszíni formák nevei a magyar népnyelvben (www.fsz.bme.hu/mtsz/mhk/tfnevek/166.htm) című gyűjtése szerint a lápa a., talajmélyedés, b., hegyalja "Borsod: Melegvízlápa, Fehérkő lápa stb. stb. (uo. 11:288, 336, Pesty 110, 230, 284)"
Nyilván a b., pont a vonatkozó, a hegyalja pedig a hegyláb szinonimája, ezen gondolom nem veszünk össze.