Petőfi szép leányának egyik legingerlőbb idomát másztuk meg: a Tátra Nagyszalóki-csúcsát.

A Nagyszalóki tömbje a Lomnici-csúcs oldalából

Rögtön az első bekezdésben szeretném rendbe tenni a címet: természetesen nem részeg az a szép leány, nem is hányós-fosós influenzában szenved, hanem csak kitárulkozik Petőfi Sándor Úti jegyzeteiben, amelyben férfiúi gerjedelemmel ír a hegységről: "ott feküdt még a Tátra egész pompájában, mint valami alvó szép leány, ki álmában lehányta takaróját, mely bájait leplezte. Gyönyörittasan szemléltem egy darabig... mert aztán fölriadt - tán a kocsizörgésre - s mintegy elszégyenülve burkolta magát köd-paplanába... a Tátra... a szép leány." Valószínűleg a mi kocsink zörgését már messziről meghallhatta, mert mire Ótátrafüredre értünk, alaposan beburkolózott a nevezetes ködpaplanba.

Két éve, júniusban szántam el magam az első önálló magashegyi túrára, akkor 12 éves fiammal, valamint hegyi túrázásban zöldfülű barátnőmmel és kollégámmal. Azért választottam a 2452 méteres Nagyszalóki-csúcsot (Slavkovský štít), mert magassága már tekintélyesnek számít, a csúcs megközelítése azonban inkább túra, mint mászás. (Mátyás király például egy 2273 méter magas kiugróig fellovagolt rajta - amit azóta is Királyorrnak neveznek.)

A Szontagh-villa jó időben, háta mögött a Nagyszalóki-csúcs

Budapestről négy és fél óra autózás után érkeztünk meg a Nagyszalóki lábánál fekvő Ótátrafüredre (Stary Smokovec). Körülbelül dél lehetett, szemerkélt az eső, egy merő felhő volt az ég. Nem sokan voltak a városkában, gyorsan találtunk szállást az egykori Szontagh-villából lett apartmanszállóban. Erősen törtem a fejem, mi legyen, egy lenti eső odafent már komoly probléma lehet. Mindenesetre lepakoltunk, majd nekiindultunk a hegynek.

Gondoltam, felmegyünk a turistaközpontként üzemelő Tarajkáig (Hrebienok, 1285 m), vagy még feljebb egy kicsit. Ha esik tovább, a hegy oldalában is vannak szép helyek, vízesések, legfeljebb megnézzük azokat. A Tarajkára sikló visz fel, 5 és fél euróért. Néhány kilométert és 30-40 percet lehet spórolni vele, de esőben jó választásnak tűnt.

A Tarajkán (Hrebienok) mintha javulni kezdett volna az idő. Nekivágtunk az ösvénynek, amiről azt gondoltam, hogy a Nagyszalókira visz, de 20 perc múlva kiderült, hogy teljesen más irányba keveredtünk. A helyzet ugyanis az, hogy jelzett turistaút (a kék) csak Ótátrafüredről visz a Nagyszalókira, a Tarajka felől egy sílejtőn kell felgyalogolni, vagy szintben vissza menni nyugat felé a (piros) Magistrálán, majd abból becsatlakozni a kék jelzésű csúcsra vezető turistaútra, amit egyébként Weisz útnak is neveznek.

Mi felszenvedtük magunkat a meredek sílejtőn, és hirtelen rajta találtuk magunkat a törpefenyők között kanyargó Weisz úton, ami néhány perc után kivitt a Miksa-magaslaton kialakított vaskorlátos kilátóhelyre, a Maximiliánkára (1531 m). A hely Weisz Miksának, a Nagyszalókira vezető út (a Weisz út) kiépítőjének, a századfordulón a hegyi mentőszolgálatot megszervező túrázónak állít emléket.

Mint látható, itt még elég nedvesek voltunk az esőtől, de már határozottan úgy nézett ki, hogy jobb lesz az idő.

Innen a gerinc mellett haladó, nagy kőlapokból kirakott - több mint százéves - út vitt tovább a csúcs felé.

Olivér 2000 méter fölött egy kicsit elgyengült, keze hideg volt mint a jég. Megtömtem csokival, átdörzsöltem a bőrét, és rábíztam a választást: tovább menjünk vagy visszaforduljunk. A továbbhaladást választotta, és láttam rajta, hogy nem lesz baj.

A hangulaton nagyot javított hogy kisütött a nap, Gabi már szinte a modellkifutón érezte magát.

A háttérben kibontakozott a lenti Poprádi-medence Poprádi tóval és a tátraalji településekkel.

A Királyorrnál (Slavkovský Nos, 2273 m) nyomokban friss júniusi hóra lettünk figyelmesek, ami nem volt túl jó jel.

A csúcsig hátralevő fél óra az egyre vadabb környezetben elröppent, és már ott is voltunk a csúcskeresztnél.

Nagy örömömben kiosztottam a csúcscsokikat, majd elkezdtem kicsomagolni a szendvicseket. Épp addig jutottam, amíg kinyitottam egy joghurtot, amikor elsötétült az ég, feltámadt a szél, és jó kis hóvihar kerekedett.

Úgy húztunk lefelé, hogy a joghurtot félig felbontva dobtam vissza a szendvicsek közé.

A Királyorrhoz érve a szép leány fordult egyet álmában, és újra kitakarózott ködpaplanából.

Nyugtalan álma lehetett, mert csak rángatta fel-le azt az átkozott takarót. Végül csak lenyugodott, az út nagy részét már napsütésben tettük meg lefelé. 1200 méter szintet mentünk felfelé, 1500-at lefelé, éreztük a lábunkat, mikor végre befutottunk Ótátrafüredre. Az esti sör után olyat aludtunk az egyébként meglepően korrekt árú Szontagh-villában, mint a bunda. Akarom mondani, ködpaplan.

Miért Tátra a Tátra?

A Tátra először Kosmas cseh krónikás 1125-ből származó, kézzel írott művében Tritri vagy Tryti néven szerepel, majd Tatur vagy Trytur (Anonymus művében) néven bukkant fel az 1200-as évek magyar irataiban. A XII-XIV. század között kelt magyar források Turtur, Turtul, Tortol, Tarczal elnevezéseket használnak, míg egy 1255-ből fennmaradt lengyel okirat mai nevén, Tatry név alatt említi a hegységet. Egy 1778-ban megjelent latin nyelvű kiadvány Tatur, magyarul Tátra néven említi a hegységet. A kevésbé elfogadott névmagyarázók közül a Tátrát Dr. Szontagh a régi szláv Tathor szóval hozta összefüggésbe, amelynek jelentése: a hegyek atyja. Stupnicki a tatároktól vezette le a Tátra nevet. Más források szlovák eredetűnek tüntetik fel a Tátrát, amely az ősszláv Trtri (szikla, omladék) szó mai változata.

A Nagyszalóki-csúcs első hivatalos megmászója Id. Buchholtz György (1643-1725) felkai evangélikus lelkész. 1664. júliusában, több társával egy orvvadász vezetésével a Tarajkáról megmászta a Nagyszalóki-csúcsot (azaz pont arra, mint mi). Tízen indultak a csúcs meghódítására, de csak négyen jutottak föl a csúcsra (mi ennél jobb arányt produkáltunk). Ez volt a második tátrai csúcs, amelyet megmásztak, és a családi krónikában fennmaradt leírás szerint a túra három napig tartott. (Forrás: Magyar Természetbarát Szövetség)

Konklúzió: A 2452 méteres Nagyszalóki a Magas-Tátra legkönnyebben megmászható csúcsa, ami igazi magashegyi érzést nyújt. Egy jó, bokát biztosan tartó bakancsban simán fel lehet érni rá 3-4 óra alatt. Viszont odafent arra kell számítani, hogy akár percek alatt megváltozhat az időjárás, lehűl a levegő, és megérkezik nyáron is a hóvihar. Ezért a meleg öltözetet, esőkabátot érdemes felcipelni. Ha valaki egy könnyed egynapos túrán akarja letudni, hajnali indulással, oda-vissza 8-10 óra kocsiúttal + 5-6 óra mászásidővel megoldható az esti hazaérés Magyarországra. Én inkább az ott alvást választom, mert nyugisabb, és nem is olyan drága (négyen 40 eurót fizettünk két éve egy négyágyas szobáért, most azt hiszem 50 ugyanez).

Kommentelheted a posztot a Szép kilátás! blog Facebook-oldalán is.