Codename: Escape Navigator

Szép kilátás!

Szép kilátás!

Rohasztotthalevés a paradicsomban

2013. szeptember 11. - 10czi

A világ egyik legjobb túrája és legrosszabb vacsorája a Svéd Lappföldön. Fjällräven Classic, 2. rész.

_MG_2190-PANO.jpg

Ott hagytam abba az első részben, hogy holtfáradtan, sebekkel érkeztünk be 110 kilométeres Fjällräven Classic túra második napján Sälka állomásra. Onnan a pecsételés után még tovább gyalogoltunk 3 kilométert egy alkalmas sátorhelyet keresve. Este 11-kor, egy dombtetőn találtuk meg. A sátrat felvertük, a kimerültség levert minket.

Reggel sokáig aludtunk. Az volt a legjobb volt az öt napos túrában, hogy teljesen felrúghattuk a megszokott időbeosztást. Tehettük, mert a nappal 20 órás volt, az éjszaka (az se túl sötét) 4 órás. Tök mindegy volt mikor kelünk, fekszünk. Semmi dolgunk nem volt, csak az adott napra tervezett 20-25 km megtétele. Az idő kizökkent, a minket körbevevő monumentális tér pedig végtelen nyugalmat árasztott. Nem véletlen, hogy az útvonal mellett 30 km-ként meditation place-t, azaz meditációs helyeket alakítottak ki azoknak, akik nagyon filozofikus hangulatba kerültek.

_MG_2119.JPG

A reggeli kilátás megint letaglózott. Dombunk mellett a zöld völgyben folyó kanyargott, a túloldalon rétegesen terpeszkedett a hegy.

_MG_2120.JPG

Délelőtt 11 óra volt, mire elindulunk. A combközi kidörzsölődést úgy oldottam meg, hogy magamon hagytam éjszakai aláöltözet nadrágomat, és lezipzároztam a túranadrág szárait. Mint később kiderült, a viselet néha kicsit meleg volt, de bevált.

_MG_2121.JPG

Köves úton folytattuk a hágó felé. Gyakran megdermedt kőzuhatagokon, morénákon kellett átkelnünk. Az időre most nem lehetett panasz.

_MG_2124.JPG

Egyszer csak meghallottam egy fura hangot: mintha valaki sípoló tüdővel fújná fel a matracát. Már hallottam ilyet korábban is. Csodálkoztam, hogy egy tüdőbajos túratárs kora reggel akar tábort verni. Körülnéztem, és ekkor vettem észre, hogy a hangot nem ember, hanem egy madár adja ki. A pumpálós madár mintha kinevetett volna a jól sikerült tréfáért.

_MG_2126.JPG

Hamarosan jól kivehettük a közeledő hágót. Itt a nyári (gyalog) ösvény együtt halad a téli (motoros szán) ösvénnyel. Ez utóbbit piros keresztekkel jelzik.

_MG_2129.JPG

A hágó teteje előtt visszanéztünk a mögöttünk hagyott útra.

_MG_2132.JPG

Feljebb kanyarodtunk, ahol előtűnt egy menedékház.

_MG_2133.JPG

Rövid pihenő után elindultunk a völgyben lefelé. Ebben a magasságban a völgy egy sivár kősivatagnak tűnt.

_MG_2138.JPG

Ha addig déli napfény kísért, a hágó túloldalán a borús észak várt ránk.

_MG_2141.JPG

Épp köves hegyek mellett mentünk el, Gabi oldalán pedig vidáman kolompolt a Kőhegyi turistaház bádogbögréje.

_MG_2142.JPG

A sivár kősivatagot sziklák közé szorult zuhatagok tarkították.

_MG_2143.JPG

Nem voltam még Szibériában, de valahogy így képzelem el. Persze nyáron.

_MG_2147.JPG

Hopp, a patakparton fura pitypangszerű növények tűntek fel.

_MG_2149.JPG

Beleütköztünk a Motorosszán Által Elütött Rénszarvasok Emlékművébe.

_MG_2155.JPG

Az út fekete víz felett, fekete sziklák mellett és fekete ég alatt vezetett. Mit szólna ehhez Babits Mihály?

_MG_2167.JPG

A hangulat valahogy elromlott. Már nagyon vártuk a következő állomást, Alesjaurét, ahol úgy tudtuk, szauna is lesz. Nagyon elfáradtunk megint, az eső is esni kezdett.

_MG_2171.JPG

És akkor végre begyalogoltunk az állomásra. Az eső esett, behúzódtunk a három faház egyikének az eresze alá. Ahogy egy kicsit gyengült az eső, odafutottunk a pecsételő sátorhoz, és bélyegeztettünk. Lenézve a völgybe, láttuk a sátrakat.

_MG_2172.JPG

Hideg volt, és újra esni kezdett. Sajnos túl későn érkeztünk, a szauna bezárt, így a felüdülés is elmaradt. Egy sört megittunk a boltban, de elzavartak minket, mert oda fjallravenesek nem mehettek be. Az eső végül végül elállt. Kihasználtuk az alkalmat, és ott vertük fel a sátort, nem messze a táborban. A legszottyosabb este volt. Megint nem kellett altatódal.

_MG_2180.JPG

Másnap délelőtt jobb volt az idő, amikor felszedtük a sátorfát.

_MG_2179.JPG

Szemben most lehetett látni Alesjaurét (a fenti kép jobb oldalának közepén). Ekkora egy lappföldi település, talán harminc faház.

map_2.jpgJó lett volna bemenni, és beszélni lappokkal, ahogy terveztük, de megint elcsúsztunk az idővel, és reménytelenül messzinek tűnt a falu.

Legnagyobb sajnálatomra nem is találkoztunk igazi lappal, pedig nagyon szívesen elbeszélgettem volna velük. Most kellene egyébként a kezemre ütnöm, mert azt olvastam, nem szeretik, ha lappnak szólítják őket.

Az igazi nevük számi, és Oroszországtól Finnországon és Svédországon át Norvégiáig kis csoportokban (összesen 70-80 ezren) lakják az északi területeket.

Lappnak a svédek nevezték el őket, a lapp szó maga foltot jelent. Melyik nép örülne, ha foltosnak neveznék?

Allasjaurétől nagyot változott megint a táj. Újra tavak mellett vitt az ösvény, jöttek a láposok, kedves lakóikkal, a szúnyogokkal.

_MG_2182.JPG

Gyakran bokáig érő sárban gázoltunk, palló ide-vagy oda. A combig érő cserjés szintén ismerős volt már.

_MG_2184.JPG

Ami tetszett, rengeteg víz és vízesés volt.

_MG_2190.JPG

A hegyeken gleccserek nyújtóztak.

_MG_2193.JPG

Egyre monumentálisabb lett a völgy, a távolban felbukkant az elefánt-hegy. 

_MG_2202.JPG

Az volt az egész túra másik legszebb helye.

_MG_2198.JPG

Leültünk kajálni a rengeteg szúnyog között.

_MG_2203.JPG

Ősi morénákon, gleccserek által lehordott kőtörmelék-foltokon kellett átmennünk.

_MG_2211.JPG

Hosszú gyaloglás után befutottunk Kieron állomásra. Az állomás egy madárról, a nyírfajdról kapta a nevét. Tökéletesen véletlen egybeesés volt, hogy itt bontottuk meg félliteres műanyagpalackban hozott Famous Grouse viszkinket is, aminek a nevében (grouse) benne van a nyírfajd.

_MG_2210.JPG

Gabit inkább a palacsinta érdekelte, amit a pecsételőhely mellett kaptunk, azt falta a lábosból. Evés után felkerekedtünk. Idővel most jól álltunk, mert rövidebb szakaszt kellett megtennünk. Három kilométerre állítólag volt egy jó sátorhely az Abiskojaure (tó) partján.

_MG_2215.JPG

Egyre több nyírfa bukkant fel.

_MG_2217.JPG

A tóparthoz már konkrét dzsungelen kellett keresztültörni magunkat.

_MG_2218.JPG

A tópart igazi beach volt, a partján sűrűben tucatnyi sátor.

_MG_2222.JPG

Mi is felvertük a miénket.

_MG_2219.JPG

Lefürödtünk a jéghideg (8-10 fokos) vízben, (a híres nyírfajd segített), majd tüzet raktunk. Élveztük az eszméletlen luxust. Víz, amiben fürödni lehetett! Tűz, ami mellett melegedni tudtunk!

_MG_2226.JPG

Olyan jó kedvünk támadt, hogy elhatároztuk: megesszük a Surströmminget. A lapos konzervet még Kirunában vettük, Dani biztatására, aki szerint a benne rejtőző rohasztott hal a világ legundorítóbb eledele, mind szagra, mind ízre. Nem hagyhatjuk ki. Maga a bolt eladónője is figyelmeztetett erre, de minket nem lehetett eltántorítani. Azt a tanácsot adta, hogy akkor legalább együk kenyérrel, nyers lila hagymával és paradicsommal, úgy talán megmarad bennünk.

20080618-roda-ulven-surstromming.jpg

Elővettük a fémdobozt, ami közben felpúposodott a benne fejlődő gáztól. Víz alatt szúrtuk fel, de így is feltört vagy egy méterre a bűzös hallé.

Ezt a bekezdést érzékeny gyomrúak ugorják át! A csirizes-taknyos csuszpájzban úszó halnak szaga olyan volt, mintha egy bomló haltetemet több napos hajléktalanhúgyban pácoltak volna, de az összhatásba rohadó bőr, égett szőr, és ürülékszag is vegyült. Nem túlzok! Beleharapva rágtam egyet-kettőt a sikamlós, hideg haltesten, majd kiöklendeztem. Percekig utána úgy éreztem magam, mint akit szájba fingott egy gyomorrontásos bálna. Az este maradék részében lila hagymát rágcsáltunk, és hosszan öblögettünk viszkivel.

A Surströmmingtől eltekintve ez volt a túra legjobb helye. Az összes rohadt hallal érintkező fémet kiégettük, a papírokat elégettük a tűzben.

_MG_2229.JPG

Reggel kialudva, jókedvűen ébredtünk. Ilyen volt kilátás a sátorból a tóra.

_MG_2235.JPG

Az utolsó, legrövidebbre hagyott szakasz következett: már csak 15 kilométer állt előttünk a célig. Elindultunk a végtelen tópartokon, a zsombékosban lefektetett pallókon. A tó közben folyóvá szűkült, ami egyre gyorsult.

_MG_2249.JPG

A táj megint változott, vadabb szorosok, zuhatagok sorjáztak.

_MG_2252.JPG

A távolban feltűntek a norvég hegyek, közeledtünk a határhoz.

_MG_2257.JPG

És akkor az ideális táborhely után felfedeztük az ideális ebédlőhelyet is.

_MG_2261.JPG

Úgy falatoztunk, hogy mellettünk néhány méterre a zuhatag bömbölt.

_MG_2267.JPG

Újabb nyíres következett. Egyre több lett szembejövő turista, és egyre több tábla mutatta, hogy közeledünk a végállomáshoz.

_MG_2269.JPG

Abisko előtt a folyó még tartogatott számunkra egy szép zuhatagos részt. Abiskóhoz közeledve azt hittem, meccs van a városban, mert olyan hangot hallottam, mintha gólnak örülnének. Mikor odaértünk az utolsó állomáshoz, akkor láttuk, hogy a befutókat ünneplik a már befutottak. Minden egyes befutót üdvrivalgás, taps fogadott.

_MG_2272.JPG

Megkaptuk mi is az utolsó pecsétet és a jelvényt a gratulációkkal. Nagyon jó volt utána hátradőlni, és végiggondolni, hogy min mentünk keresztül.

Konklúzió: Először az anyagiakról. A vonattal és repülővel az útiköltség 100 ezer forintra rúgott, ami nem kevés. A regisztrációs díj 50 ezer forint, ami szintén nem kevés. Ezen túl költeni már nemigen kell. De mit kapunk cserébe? Egy profin megszervezett túrát. Először röhögtünk, hogy könnyű lesz, napi húsz kilométer. De rájöttünk, tényleg nehéz. Az első és utolsó napot nem számítva teljesen kigyalogolunk a civilizációból, csak hegyek és végtelen tág völgy vesz körül. Az életritmus lelassul, beáll egy végtelen nyugodtság. Nem véletlen, hogy az útvonal mellett elszórva meditációs helyek vannak. Az út maga az erény, mondá vala a számi bölcs, akinek elfelejtettem a nevét. Haha, azt hiszem, igaza van.

Kommentelheted a posztot a Szép kilátás! blog Facebook-oldalán is.

(Az utat a FENIX Eastern Europe GmbH, a Fjällräven hazai forgalmazója támogatta felszereléssel.)

A bejegyzés trackback címe:

https://szepkilatas.blog.hu/api/trackback/id/tr235506566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HgGina 2013.09.12. 08:37:10

Fantasztikus. Lehetne rögtön azzal kezdeni, hogy nem nevezzük Lappföldnek, amit ők maguk Saaminak hívnak, mert magát a lapp megnevezést is rühellik. Ahogy mi sem szeretjük, ha bozgornak neveznek minket a szőröstalpúak, a kutyazabálók, a káposztafalók, virslievők, sajtfejűek, feketelábúak, rétinégerek, stb.
Ez azért alap kellene legyen.
És vajon mikor látunk ilyen szép hosszú írást mondjuk a német humorról vagy az angol konyhaművészetről?

Mrs.Columbo 2013.09.12. 09:04:11

"Percekig utána úgy éreztem magam, mint akit szájba fingott egy gyomorrontásos bálna."

Ez megalapozta a napomat. :DD (Tudom, megragadtam a lényeget)

baliquez 2013.09.12. 09:14:23

@HgGina: ostoba vagy, annyira rühellik hogy soha egy kurva szóval nem jelezték a számik bazinagy bánatukat. A számik zöme kb. leszarja a finneket, és ez nagyjából kölcsönös, nem foglalkoznak azzal hogy ki mit gondol vagy mond róluk, köszönik szépen elvannak magukban. Minden második cég neve Lapin*Oy, minden harmadik utca nevében dettó szerepel a lap szó, és a kedvenc sörük is Lapin Kulta (szvsz kb. ihatatlan, híg american bud jellegű).

Fogalmatlan egy troll vagy Gina, majd lehetőleg akkor ugass bele Lappföldbe ha éltél ott és vágod a mivant, addig inkább kérdezz. Mondjuk olyanoktól akik nem csak képeslapról meg a télapóváros felé csoszogó turistabusz ablakából tapasztalták.

♔batyu♔ 2013.09.12. 09:53:45

"Ne nevezzük lappoknak mert nem szeretik". Ez inkább tudálékosságra utal, mint toleranciára.

Nyilván leszarják, de tökmindegy is, mert MI itt lappoknak ismerjük őket, az indiánokat indiánoknak hívjuk, a négereket négereknek.

Drago Brutic 2013.09.12. 10:27:10

Remek poszt, jó volt nézegetni a képeket, és az írás is életszagú. A rohasztott hal sztori annyira lehangoló volt, hogy most azonnal kidobom még a szardíniákat is.

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.09.12. 10:29:34

@baliquez: ha kicsit utánaolvasol, egy ostoba náci ez az álnőstény.

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.09.12. 10:30:56

@Drago Brutic: nekem már a poszt sem kellett hozzá.
A lett (rigai) füstölt sprotnit imádtam. Pár év kihagyás után múlthéten vettem egyet. Soha többé. :(
Az állaga kb. megfelelt a posztban jelzett, rohasztott halnak, bár az íze még nem volt annyira markáns.

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.09.12. 10:34:16

Na, most értem a poszt végére. Irigylem azokat, akik egyáltalán bele mertek vágni. A látványt leszámítva ez nagyon nem az én világom. Félúton belehalnék. :)

Ishiseven 2013.09.13. 19:27:06

Gratulálok! Klassz lehetett :-) Mennék szívesen, már csak azt kell kitalálni mit mondok a családnak :)

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2014.02.03. 04:43:54

Na szuper útleírás és rengeteg kép, köszi.Mi voltunk ugyan mindkét végén a túrának, de közte csak papírkutya módon az aszfalton tettük meg a távolságot.
Én spec inkább skóterrel, vagy kisrepülővel, helikopterrel tenném meg a túrát... :-)
A sunströmming leírása abszolút helyénvaló, a rettenet és a katasztrófa közt húzódik valahol az íze. :D

Az erre tévedőknek ajánlom télen az Ice Hotelt Kiruna mellett, illetve Jokkmokkban a Sápmi Múzeumot. Illetve több idő és pénz esetén a norvégiai Lofoten szigeteket.Annál szebb kevés van egy hegybuzinak.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2014.02.03. 04:54:04

Ja, Abisko alatt a Tornetrásk felé van egy csodás kis szurdok, arrafelé nem jártatok?Meg télen a tó jegére kigyalogolva látszódik a Lappföld Kapuja nevű hegy, aminek ha épp a hupplijában süt a nap, akkor az csodaszép.

Illetve szintén Abisko-tól nem messze a hegyoldalban van egy nagyon jó sarkifény-megfigyelő állomás.Ha már itt jár valaki, nem szabad kihagyni szeptember-október, illetve február-március környékén.

Képek:

indafoto.hu/geegee/abiskonarvikkiruna

:-)

10czi 2014.02.03. 09:57:45

@geegee: abiskoba csak beestünk a végén, két óra múlva indult a busz vissza kirunába. a sarkifény-megfigyelőt vágyakozva néztük, de augusztusban hiába mentünk volna fel. amúgy tervezem, hogy visszamegyek egyszer, de ahhoz sok mindennek össze kell állni :)

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2014.02.04. 04:57:55

@10czi: Mondjuk ha van fény (augusztus még talán nem szezon annyira) akkor az látszódik alulról is, csak a sok ház, fa, stb bezavar.

Én is akarok még visszamenni, sőt, még följebb is.Mikor még arrafelé laktunk, terveztem Nordkappot, meg Murmanszkot is.De a Spitzbergákat is megnézném.
Jó, én csak sima kocaturistaként.

Sirinwara 2015.04.19. 16:59:12

Nagyon jó és alapos írás!
Néhány érdekességet azért hozzátennék:
- a Kebnekaisét nem érdemes szervezett túra mellé beiktatni. Ami szakaszt a svéd csóka könnyűnek nevezett, az nagyjából egy gerecsei Bánya-hegynek felel meg, tízszer akkora távval, a végén bokatörő kősivataggal. A csúcson egyébként is érdemes figyelni, mert az év nagy részében hó födi, és egy tizenegynehány méter széles, szűk részen lehet csak megállni (mindkét oldalán szakadék van)
- a patakparti pitypangszerű növények neve gyapjúsás és Magyarországon is lehet velük találkozni rejtettebb lápos vidékeken
- a piros vasúti jelzések valójában a télen sível próbálkozóknak szólnak. A Kungsleden melletti területek nagy részére motoros járművel még télen sem szabad behajtani
Egyébként tényleg nagyszerű írás, a képek is remekek.

10czi 2015.04.19. 23:24:21

Kösz az infókat és az elismerést!
Akkor örülök, hogy kihagytuk a Kebnekaisét, de ha legközelebb arra járok, azért is felmegyek :)
A piros keresztek alatt motorosszán ábra van, azért gondoltam arra, hogy nekik szól, ilyen:
farm7.static.flickr.com/6182/6127785617_43618c8f2b_m.jpg

Sirinwara 2015.04.20. 21:02:55

Mindenképp megéri, tiszta időben felülmúlhatatlan a kilátás!
Úgy tűnik, a motorosszánban tévedtem... Úgy tudtam eddig, az ottani nemzeti parkok területére (amiken keresztül a Kungsleden is vezet) nem igazán lehet bemenni motoros dologgal.
Mindenesetre a bejegyzésből úgy tűnt, hogy a hely nagyon megragadta a poszt íróját (nem tudom, tegezzek-magázzak-e). Ha esetleg érdekes még a dolog, belinkelem a Kungsleden első szakaszáról (Abisko-Vakkotavare - északról dél felé) szóló írásom, hátha kedvet csinál a visszatéréshez!
geldar.blogspot.hu/2015/04/te-is-fiam-larsson.html

Sirinwara 2018.11.30. 15:25:04

@10czi

Sziasztok!

Nem gondolkodtatok esetleg a visszatérésen Északra?

Nyáron folytatódott a kaland a rénszarvasok (és a szúnyogok közt) s arra gondoltam megosztom az erről készült írást, hátha meghozza a kedvet a visszatéréshez.

geldar.blogspot.com/2018/11/te-is-fiam-larsson-ismet-eszakon.html

Nagyon kíváncsi lennék egyébként, hogy tetszene a következő nyáron soros szakasz a bakancslistás társaságnak - 8 nap, elég vad terepen, elég távol mindentől.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2019.09.07. 02:37:06

@Sirinwara: Valamiért visszanéztem erre a posztra és akkor már elolvastam a túrátokat.Haha, maxirespect, kemények vagytok, mint a Rambó 3...
:D
Oda a vadonba nyáron én minimum egy hátipermetezőnyi Chemotoxxal mennék csak, elismerésem a rohadékokkal vívott küzdelemhez.
Kvikkjokkban voltunk mi is, de csak autóval, pont Lulujóból, szerencsére kevés volt a szúnyog, mert februári mínusz 30 fok volt...Részemről inkább ez, mint a vérszívófelhő.
:D
Egész biztos egy csoda lehetett a vidék, valami helikopterel, kisrepülővel vagy télen motorosszánnal kegyetlenül lenne kedvem végig "túrázni".
De a gyaloglás az nem az én asztalom.Bringa az még oké lenne, de azt meg ott nehéz.

Sirinwara 2019.09.09. 13:02:56

@geegee: pont ezen a második szakaszon (Saltoluokta-Kvikkjokk) elérhető a helikopteres lehetőség. Nagyon drága, de a svédek időnként megteszik és marha sok szép képet csinálnak a tajgáról! (javaslom a Fiskflyg meg Sitojaure oldalakat a facebookon, csurig vannak gyönyörű képekkel)
A harmadik szakaszt idén nyárra terveztük (Kvikkjokk-Ammarnas), de a tavalyi keménymagot eltántorította a szúnyogfelhők sokasága és az, hogy az tényleg a szó eredeti értelmében vett vadonon megy által, házikók meg boltok nélkül - majd jövőre!

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2019.09.09. 13:13:39

Igen, Abisko és vidéke áfész viszonylatában is vannak ilyen légitaxi szolgáltatások.És pont ja, a fotózás miatt mennék fel egy ilyennel, sárkány lehet...
"a tavalyi keménymagot eltántorította a szúnyogfelhők sokasága "
:-))))), hát, nem csodálkozom, mi is mondogattuk magunkban, hogy legközelebb, harmadjára már inkább nyáron kéne menni Északra, de valahogy, na, nehéz nekiindulni.
Helyenként lehet hogy egy köbméter levegő tartalmaz két köbméter szúnyogot...
:D
Sok sikert, ha mentek!
süti beállítások módosítása