Szép kilátás!

Hegycsúcsközvetítő Kaptatási Iroda - Egy amatőr túrázó töketlenkedései

Az Elátkozott hegység legkietlenebb csúcsán

2013. november 10. 09:32 - 10czi

Október végi indulásunk előtt egy héttel még azt sem tudtam, hogy van Albán-Alpok, és van Jezerce. Egész ősszel a Gerlachfalvi csúcsot terveztük, de valahogy sehogy sem jött össze. Azt álmomban sem gondoltam volna, hogy a Balkánon fogok hegyet mászni helyette, ráadásul egy 2694 méter magasat, ami még a Gerlachon is túltesz 31 méterrel.

PB024775-PANO.jpg

Egy ismerősöm hozott össze Attilával, aki épp november elején készülődött az Albán-Alpok baljósan hangzó Prokletije nevű hegységébe (a név azt jelenti, hogy Átkozottak), csatlakozott még Dani és Tamás, és meg is volt a csapat. Az időjárás-előrejelzések szerint épp megcsíphettük az ősz utolsó napos hétvégéjét, és hó sem esett még az elmúlt hetekben.


Maja Jezerce nagyobb térképen való megjelenítése

Belgrád felé mentünk az autópályán kocsival, a végcél a montenegrói Gusinje városka volt, az albán határ mellett. Belgrádtól lefelé haladva vége lett az autópályának, és az egyik döbbenetből a másikba estem. Szerbia keleti felén mintha népi sport lenne a szemetelés. Az út mellett magyar konzervet kajáló melós olyan természetességgel hajította maga mögé az üres fémdobozt, mintha az állampolgári kötelezettsége lenne. Szeméttelep helyett a patakok völgyébe borítja a teherkocsi a hulladékot, ahonnan majd úgyis elviszi a víz. El bizony, a tavaszi áradáskor. A parti fák karácsonyfaként vannak kidekorálva színes nejlonszatyrokkal, női betétekkel, minden lószarral, amit a megáradt víz rájuk aggatott.

_MG_2603.JPG

Kragujevác főútját piacozók miatt lezárták (csütörtökön), be kellett hajtanunk a város szűk mellékutcáiba. Ahogy az utat kerestem, a kocsit megrohanták hárman, összekenték koszos szivaccsal a szélvédőt, és azt kiáltozták be az ablakon, hogy Jeden euro! Micsoda? Kiadtam nekik egy százforintost, hogy itt van szto forint, igazi kemény valuta, de nem tetszett nekik. El se tudtam menni, mert egyikük nagy buzgalommal sikálta a kocsi lámpáját, elállva az utat. Végül a mögöttem álló kocsik olyan dudakoncertet adtak, hogy az ablakkoszolók jobbnak látták elfogadni a jó magyar forintot, és elhúzni a leshelyükre, ahol a következő balekra vártak.

_MG_2599.JPG

Tizenkét órás vezetés után érkeztünk meg Gusinjébe, ahol a Rosi hotelban (valamint vegyesboltban és vendéglőben) kaptunk szállást, négyen 50 euróért.

1441185_614687971907026_82687583_n.jpg

Este még kimentünk csepapozni a "citybe" (csevapcsicsa - balkáni kaja, amolyan fasírtféle, van benne marha is, sertés is, meg birka is). A feltört betonnal borított poros főutcán találkoztunk a városka legnagyobb arcával, az öreg hipszterrel. (A fotó négy nappal későbbi.) Sajnos egy szavát se értettük.

_MG_2606.JPG

Gusinjében is, mint Dél-Szerbiában mindenhol, állt egy új mecset, és még legalább kettőt építettek. A muszlimok ezerrel terjeszkednek. A pravoszláv egyház próbál lépést tartani az új templomok építésével, ők is húzzák fel sorra az új hitházakat, de nehéz az olajtőkét túlköltekezni. Terjed az iszlám észak felé: ha nem szóval, akkor lóvéval.

Másnap reggel indulunk Vusinjébe, az albán határhoz legközelebb eső faluhoz, és benézünk Arifhoz, vezetőink régi ismerőséhez. Ez már muzulmán albán környék, sötétben nem szabad erre mozogni, mert könnyen elsül egy puska.

_MG_2617.JPG

Arif beinvitált hatalmas házába, és belénkdiktált fejenként 3 rakit (ami valami törkölypálinkaféle), Gëzuar! felkiáltással. Közben a nagyobbik gyerek a szobában szaladgál, a kisebbik meg a böcsőben pihent, albán szokás szerint lekötözve, hogy ki ne essen.

_MG_2615.JPG

Arif gazdagnak számít, háza jó ízléssel berendezett. Amerikában dolgozott korábban. Olyan jól ment neki, hogy egy várost is megszégyenítő műemléket emelt rokonának, akinek a csetnikek vágták el a torkát a II. világháborúban.

Az albán-szerb viszony legendásan nem barátságos, Arif is azt mondja, hogy akkor a legjobb, ha nem is látják egymást. A helyi viszonyoktól és a pálinkától fejbe kólintva nekiindultunk dél körül a Zastan kolibához, ahol a szállásunkat sejtettük.

PB014728.JPG

A 7 kilométert és 300 méter szintet jókedvűen küzdöttük le. Nem sokkal sötétedés előtt érünk a kolibához, ami régen határőr barakk volt, ma már a birkapásztorok tábora. Az előbbiek az enyhülő politikai viszonyok óta eltűntek, az utóbbiak pedig hálistennek már levitték a birkákat a közelgő tél elől. Így nem kellett puskacsőbe meredve magyarázkodni arról, hogy mit is keresünk ott. A házat a pásztorok rendesen lelakták az elmúlt 3-4 évben, a mosogató helyén sajtkészítő vályú, ablaknak már nyoma sincs, a tető több helyen lyukas.

Novemberi szállásnak azonban tökéletes, bár egy kicsit az Evil dead elátkozott erdei kunyhójára emlékeztetett. Nem is kell mondanom, egész éjjel arról álmodtam, hogy ördögzombik részeg birkapásztorokkal fightolnak a bedeszkázott ablak résein besütő pengeéles holdfényben, ki koncolhasson fel brutálisabban. Brrr..., visszagondolni is rossz.

PB014732.JPG

Hajnali ötkor átizzadtan ébredtem, pedig 4-5 foknál nem volt több a házban. Összeszedtük magunkat, és elindultunk felfelé.

PB024734.JPG

Az út eleje erdőben vezetett. Ami néha emlékeztetett az álmomra.

PB024736.JPG

Az erdőből kiérve hegyi ösvényen haladtunk kék tobozú páncél- és puha selyemfenyők között.

PB024738.JPG

Amikor megpillantottam a varázsfalat, amilyent még sosem láttam: vastag kőrétegei 90 fokban elfordulva gyűrődtek fel.

PB024740.JPG

Az oldalából pedig vízszintesen fenyők nőttek ki.

PB024741.JPG

Innen már nem volt messze a határ, ahol a ledöntött határkő jelezte, hogy vége már a kemény időknek, amikor csempészek és diverzáns katonák fenyegették a két ország szélét. Ma már csak néhány elvetemült turista téved erre. (Mi a két nap alatt egyet se láttunk)

PB024746.JPG

A Ropojani-völgyben felfelé haladva egyre élesebb lett a kontraszt a felkelő nap fényében szikrázó nyugati sziklafalak és az árnyékban csörgedező kőtörmeléklejtők között. Feltűnt az első hegyi tó is. Majd a második.

PB024747.JPG

Visszatekintve láthattuk, hogy az elhagyott betonbunker hogy lesi még mindig a határösvényt. Szerencsére már nem katonákkal, hanem csak pásztorszarral volt megtömve.

PB024748.JPG

Némelyik sziklát mintha egy dühös óriásboszorkány méteres karmai szántottak volna végig. (Kellett nekünk az Elátkozott hegység!)

PB024752.JPG

A nap néha ránk pillantott a keleti csúcsok mögül.

PB024753.JPG

2000 méter fölé érve feltűntek az Albán-Alpok dermedten hullámzó, kőporral borított csonthólejtői. A napfényben barnás kis homokdűnéknek tűntek.

PB024757.JPG

Árnyékban jeges cementmezőnek. A Jezerce közelségét az jelezte, hogy egyre nagyobb hegytömbök magasodtak fölénk fenyegetően. (Amúgy a hegy neve Tó-csúcsot jelent, a körülötte fekvő hegyi tavak miatt.)

PB024759.JPG

Egy éles jobbos hajtőkanyarral, a völgy vonalát követve beérkeztünk a Jezerce hatalmas csúcstömbje alá. Az Elátkozott hegység királynőjének homloka darabos, mély ráncokkal szabdalt volt. A vegetáció a nullához konvergált. Még 300 méternyi szint állt előttünk, de most jött a neheze. Meredek, csúszós kőtörmeléklejtőkön kapartunk felfelé, néha többet visszacsúszva, mint előrehaladva.

PB024764.JPG

Viszont ha egy-egy biztos pihenőn megálltunk lihegni, elkápráztatott a panoráma. (Fent a Karanfili, azaz Szekfű hegyek.) A kőtörmelékek leküzdése után majdnem függőleges sziklafalon kellett másznunk egy olyan 50 méternyit. Ez jól esett, mert legalább minden tagomat átmozgatta.

PB024765.JPG

A csúcs alatt nemsokkal Attila aggódva figyelte a hegygerincen egyre nagyobb nyájakban átbucskázó fellegeket. A csúcskereszt még verőfényben állt, de tudtuk, hogy hamarosan lecsaphat a vihar, és ha nem akarunk néhány villámot a nyakunkba, sietnünk kell.

DSC_5497.jpg

A csúcson zászlót bontottunk, pózoltunk sietősen, aztán elkezdtünk futni lefelé. (Kovács Attila fotója.)

PB024771.JPG

Biztonságos mélységbe érve láttuk, hogy a Jezerce ráncos homlokába húzta a felhősapkát. Visszafelé úton jobban tudtam fotózni, mert a napfény-árnyék kontraszt nem vágta agyon az objektívem lehetőségeit.

PB024777.JPG

A döbbenetes szirtformák itt jöttek ki igazán. Azt hiszem ilyen zord és barátságtalan hegyvidéket még sosem láttam. Nem véletlenül Elátkozott a neve.

PB024780.JPG

Egyik kedvencem a tökéletes kőtörmeléklejtő.

PB024781.JPG

A másik pedig a "száraz sziklák ölelésében" fantázianevű hely.

PB024782.JPG

Még egy kis hólejtőzés - amin hatalmasat estem -, és búcsút inthettünk a tájnak. A barakkban hagyott felesleges holmink hiánytalanul megvolt, 12 órányi gyaloglás után visszaértünk a gusinjei Rosi hotelbe, ahol rakival és montenegrói sörrel öblítettük le a fáradalmakat.

PB024779.JPG

Hazafelé Szerbia nyugati felét választottuk. Jó döntés volt. A gyönyörű szurdokokat itt nem torlaszolta el a szemét, összességében jóval kulturáltabb és szebb városokon haladtunk át. Több helyet is feljegyeztem, ahova vissza kell majd még térnem. Fotók garmadája itt nézegethető:

Konklúzió: Az út oda-vissza 1500-1600 km, ami 12-12 óra kocsikázást jelent, minimum két tanknyi benzinnel. (Visszafelé a magyar határon két órát vártunk.) Mindenképpen a nyugati útvonalat ajánlom. A helyi árak alacsonyak, a hegyen úgysem költesz semmit, tehát ez a túra az olcsóbbak közé tartozik. A hegyen útjelzés már van, de kissé nehéz követni, este meg lehetetlen, ezért még nappali visszaérkezést kell tervezni. Az emberek nagyon jó fejek, de valahogy a háttérben még mindig érződik a háború emléke. Az Elátkozott hegység döbbenetes látvány, és nagyon fel kell készülni étellel-itallal a túrára, mert turista-infrastruktúra, na az nincs. (Ez a király benne.) A mászós részek nem túl nehezek, a kőtörmeléklejtők viszont gyilkosak. A visszamennék-érzés néhány nap elteltével nagyon erős. Így is lesz.

Kommentelheted a posztot a Szép kilátás! blog Facebook-oldalán is. Az útról készült videó:

17 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szepkilatas.blog.hu/api/trackback/id/tr785622163

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hardenberg 2013.11.10. 17:35:31

Azt hiszem, erre mondják, hogy holdbéli táj. De megvan a szépsége.

átlátó 2013.11.10. 23:29:29

... bírom az ilyesmit, de az ottani lakosság ne akarjon itt vegyülni... valahogyan ezt nem akarnám... ugyanis nekem is azért kuriózum az ilyesmi, mert tudom, hogy nem akarok még olcsón se telket venni... szóval az ember elmegy, bámészkodik és visszajön... ők meg szemeteljenek maguknak, mondjuk a Globus az enyém is...

71stb 2013.11.13. 11:37:49

17 éve jártam errefelé az albán oldalon, igazi vad táj, barátságos emberek. akinek nincs pénze/ideje elutazni Nepélba itt vigasztalódhat kedvére. öröm volt látni a szép képekről a vidéket!

jan 2013.12.14. 10:50:47

Az, hogy a szerb-alban zoldhataron csak ugy atmentetek, mennyire volt szabalyos? Mi lett volna, ha jon egy alban hatarorosztag?;)

10czi 2013.12.14. 12:12:52

@jan: nem volt túl szabályos, de bevállaltuk

jan 2013.12.14. 13:56:59

@10czi: gondolom, a hivatalos ut bonyodalmas lett volna, a lebukas eselye + a kovetkezmenyek sulya meg kicsi volt...

1kópé 2014.02.02. 11:51:21

Nem szerb-albán, hanem montenegrói-albán határ! Viszont mindkét oldalon albánok élnek, és az eligazítótáblákon ki vannak írva a másik országbeli célpontok is. Például Vusenjeben (Montenegró) ki volt írva Thethi (Albánia) a Pejes-hágón (már Albánia) át. Sehol semmi kontrol.

1kópé 2014.02.02. 11:56:56

@1kópé: Egyébként augusztus elején még akkora volt a hó, hogy északról hágóvas-jégcsákány nélkül nem lehetett feljutni a Jezercére, így körbeautóztunk Thethibe, és onnan mentünk fel.
Az autóút 7 óra volt (250 km, de az utolsó 30 km durva sziklás hegyi földút), így tettünkmeg légvonalban 16 km-t.
A közúti határon persze van kontrol, de sokkal lazább, mint pár éve: Albániába is jó a személyi, és az autót se kell már regisztrálni (és fizetni se kell érte).

1kópé 2014.02.02. 12:16:51

A videóért pedig külön köszönet! Nagy élmény volt újra látni a helyeket.

pipahamu 2014.07.10. 20:26:55

Sziasztok!
Térképetek honnét volt az Albán-Alpokhoz? Én is készülök menni, de itt elakadtam...

10czi 2014.07.10. 21:25:07

@pipahamu: Attilának volt valami másolt régi katonai térképe. Ebben a könyvben is van aránylag használható térképvázlat:
www.port.hu/magashegyi_turak_a_balkantol_perzsiaig/pls/w/document.document_page?i_document_id=101573

pipahamu 2014.10.27. 16:15:55

Na, okt. 23-a alkalmából ellátogattunk mi is. Csak a fránya hó ne pont épp most esett volna le! Emiatt, meg az ehhez szükséges felszerelés hiánya miatt nem jutottunk föl a csúcsra. Nyáron visszamegyek és jól megtaposom! Most viszont legalább láthattam havasan, gyönyörű volt!

A Zastan kolibában minket sem látogatott meg a törpe a Twin Peaksből, viszont egerek voltak. Eltartott egy ideig, mire hozzászoktam, hogy úgy kell a földön aludnom, hogy körülöttem egerek szaladgálnak és folyamatosan rágcsálnak, zörgetnek valamit egész éjjel a vaksötétben. Minket azért nem bántottak, szóval azért tudtunk aludni. Mindenesetre ha valaki ott tervez éjszakázni, vigyen egérfogót és egérirtót!

10czi 2014.10.27. 17:22:31

@pipahamu: Hát, igen, mi is dupla vagy semmit játszottunk azzal, hogy nem cipeltük fel a hágóvasat. Azért gratula!

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2014.11.01. 01:56:12

Hahh, az hogy Albániában terjed az iszlám, talán még nem olyan meglepő, de az, hogy itt Stockholm mellett is, még hozzá nem is kicsit; az már kifejezetten durva... :-o

Csodásak a képek, jövő nyáron talán mi is megyünk egy Balkán körútra, többek közt Albániába; már ha télleg úgy sikerül.Jó volt olvasni, kösz.

pipahamu 2015.06.29. 16:19:33

Visszamentünk. Június 27-én kb. 11.45-re értünk föl a csúcsra. Most nem a Zastan kolibában aludtunk, mert az egereket azóta sem kedveltük meg, hanem inkább vittünk sátrat, és a határ után nem sokkal található bunker tetején tettük el magunkat másnapra. Persze azon nem lehetett kicövekelni a ponyvát, emiatt trükkös megoldásokat kellett alkalmazni, de a szél és az eső ellenére is remek éjszakát töltöttünk ott.
Most vittünk jégcsákányt és hágóvasat is, nehogy ismét vissza kelljen fordulnunk, és jól is tettük, mert szükségünk volt minden felszerelésünkre és tudásunkra. A videóban azt mondtátok, hogy rohadék lejtők vannak ott, ezt alá is támasztom. Szerintem nektek marha nagy mázlitok volt az időponttal, vagy nagyon ügyesek vagytok, vagy mindkettő. Nekünk így másodjára is igen nehezen adta meg magát a Jezerce, valószínűleg szeptember végén érdemes menni, amikor már elolvadt a hó nagy része, és még nem esett újabb, vagy még az október is jó lehet addig, amíg nem esik le az első hó, de már kockázatos, mert a múltkor mi is ráfaragtunk, pont egy nappal ha előbb érkezünk, még felmászhattunk volna, de az időjárás nem volt kegyes hozzánk.
Szóval most végre mi is kitűztük a zászlónkat, de visszafelé majdnem ottmaradt a fogunk, kifejezetten félelmetes volt a meredek havas hegyoldal, amin megcsúszva nem tudni, hol áll meg az ember. Nagyon sok hó volt, amire persze számítottunk, de arra nem gondoltam, hogy komolyan megtapasztalom a félelmet. (És nem ez életem első magashegyi vagy éppen téli túrája, megmásztam már néhány csúcsot a világban.) Igazából nem rajtunk múlt, hogy sikerült.