Gatyáig áztunk a Krivánon, a hegység csapott vállú toronyőrén, és még szerencsénk volt.

Ha a Magas-Tátrába megyünk nyáron, akkor jó előre érdemes szállást foglalni. Ennek jegyében két héttel indulás előtt elkezdtem keresni megfelelő helyet, a Kriván (2494 m) megmászását ugyanis kétnaposra terveztem. Nem volt egyszerű szállást találni, végül a Poprád és Ótátrafüred közötti Nová Lesnán (Alsőerdőfalván) sikerült. Ez egy olyan kisközség, ahol meglátták a lehetőséget a turistákban, és minden második ház kiadó.

A Marika panzió tulajdonosa viszont nem értett se magyarul, se angolul, ezért nem voltam teljesen biztos benne, hogy levelezésünk alapján tényleg fenntartanak-e egy helyet a házban. Ketten mentünk fiammal, Olivérrel, akivel már két éve tervezgetjük, hogy megmásszuk a Krivánt, de valahogy csak most jött össze. Kicsit tartottam is tőle, elvégre is 1350 méter szint felfele, ugyanannyi lefelé, az nem kevés.

Kora délután futottunk be kocsival Nová Lesnára. Marika tényleg nem beszélt angolul vagy magyarul, viszont szlovák-német keveréknyelven egész jól megbeszéltünk mindent (én meg nem tudok szlovákul és németül). A szoba mindössze 9 euró volt fejenként, ami 20-25 eurós árakhoz képest nagyon korrekt, a reggeli pedig 4 euro/fő, ami szintén elég elfogadható ár. Olyan sok pénzem maradt, hogy el tudtunk menni vacsorázni Alsóerdőfalva egyetlen vendéglőjébe, a Kolibába, ahol 15 euróból bő vacsorát abszolváltunk.

A házban este találkoztunk két magyarral, akik előző nap a Lorenz-hágónál jártak. Elmesélték, hogy fent elkapta őket egy zápor, aminek következtében a lefele utat átszelő patakok bokáig érőből derékig gázolóssá dagadtak. Volt ahol át se tudtak menni, felhalmozódtak vagy 30-an, szlovákok, lengyelek, magyarok. Már-már helikopteres mentést akartak hívni, amikor néhányan összekapaszkodva nekiindultak az árnak. Végül csatárláncban, összefogódzkodva valamennyien átjutottak. A hegyekben amúgy sincs szlovák-magyar ellentét, de bajban végleg eltűnik a nemzetiség.

Uhh, nem jó ómen, gondoltam. Az időtől tartottam egy kicsit. Az yr.no tökéletes kétnapos szép idős ablakot mutatott egy héttel az út előtt, aztán ahogy közeledtünk az időben, úgy lett először felhős, aztán esős. A mászás reggelén is rápillantottam a meteora, déltől jelezte az esőt, 3 mm-est. Az nem sok, gondoltam, és nekivágtunk.

Félórányi autózás után a Kriván alatti parkolónál (Byv. Vazecka ch. 1140 méter) hagytuk a kocsit, borsos 5 erós díj fejében.

A Tri studnicky legendája: régen egy helybeli erdész két lánya, Zuzka és Marienka vízért ment a közeli forráshoz, ahol egy sánta őzikét találtak. Megsajnálták és ápolni kezdték az állatot. Mostohaanyjuk az elmaradó lányok miatti türelmetlenségében és haragjában átkot mondott rájuk, ami azonnal beteljesedett. Az erdészlányok többet nem tértek haza, de az erdészlaknál egyszerre három forrás kezdett csörgedezni az elátkozottak könnyeiből.

Kilenckor indultunk el a kocsitól, innen negyedóra gyaloglásra volt maga a Tri studnicky a piros jelzésen, onnan pedig fel a zöldön. Egész lentről indultunk, így szépen végignézhettük, hogy változik emeletenként a hegy növényzete.

Kezdetben volt a dzsindzsa, aztán a lucfenyves. A viharoknak és a szúinváziónak köszönhetően néha elég apokaliptikus képet mutatott az erdő.

Szerencsére a törpefenyvest nem fenyegette egyik vész sem. Kedvenc hegyi illatom, kellemesen simogató, hosszú tűlevelek: ez a Magas-Tátra legkomfortosabb emelete. Aztán kezdtek elkopni a törpefenyők is. Félúton felfelé megkajáltuk az otthonról hozott egynapos szendvicseinket, és kortyintottunk rá egyet. Másfél liter vizet vittünk fel fejenként. A különböző túraoldalak alapján, nagy ráhagyással úgy terveztem, hogy 4-5 óra alatt kényelmesen felérünk, 3-4 óra alatt pedig le. Úgy gondoltam, hogy a csúcs körül kapunk még egy gyenge esőt is, ami jó lesz majd frissítőnek.

A Kis-Kriván alatti kőomladékos dolina elérésekor ültünk le enni másodszor. Azt hittem, hogy már dél van, de kiderült, hogy csak két órája jövünk. Olivér sokkal jobban bírta, mint vártam, mindig előrement, én meg öregesen baktattam mögötte. Innen tulajdonképpen már csak egy órányi út volt hátra, a Kriván gerincén felfelé.

Felnéztem a csúcsra, látszott, hogy elég sokan vannak fent, de nem lepett meg. A Kriván a szlovákok szent hegye, a szlovák eurocent érmék hátoldalára is beszavazták.

De miért Kriván a Kriván?

A helyi monda szerint, az Úr a teremtés hetedik napján megpihent de közben elgondolkozott művén. Mivel úgy érezte, hiányzik még valami a világból, megbízta egyik angyalát, hogy szórjon még szét a földön néhány természeti szépséget. Az angyal teljesítette kérését és szépítgette a tájakat. Így jutott el a tátrai vidékhez. Miközben repkedett a csúcsok felett a szárnya véletlenül beleakadt az egyikbe, aminek következtében kiszakadt a zsákja. Így szóródtak ide a rétek, sűrű erdők, állatok, azaz annyi természeti szépség, amennyi kevés hegységnek van még a világon. Az a csúcs, amelyikkel az angyal összeütközött, kajla maradt, így a Kriván (magyarul ferde) nevet kapta. A csúcs meghódítása Czirbesz András nevéhez fűződik (1773-ban), de megfordult itt II. Frigyes Ágost szász király is 1840-ben, akinek tiszteletére emlékoszlopot állítottak a Krivánon.

Az utolsó szakaszon néha kellett használni a kezünket is, de nem volt olyan rész, ahol komolyabban meg kellett volna kapaszkodni, vagy jelentősebbet kellett volna mászni. Korábban olvastam láncos kitett részekről, hát ilyet nem láttam.

Egy óra helyett háromnegyed óra alatt felértünk. A csúcson körülbelül 10-15-en lehettek, fotózkodtak, eszegettek. Elismerően néztem Olivérre, irtó jó időt jöttünk, úgy hogy még csak nem is siettünk.

Az első fotó egy közös csúcsszelfi lett. Az arcunk magáért beszél, aki tud olvasni róla, megérti, hogy miért nagyon jó hegyet mászni.

Egy negyedórát maradtunk a csúcson, élvezve a kilátást.

Mondjuk meg is könnyebbültem, mert az esőt addig egész jól megúsztuk. A felhők ugyan láthatóan gyülekeztek, de biztos voltam benne, hogy fél órán belül nem lesz zuhé. Lefelé menet vastagodtak a távoli felhők, egyre kevesebben jöttek felfelé.

Egy tátrai zerge egészen közel jött hozzánk. Izmait megfeszítve megállt egy pillanatra, hogy jól megnézzen minket, aztán kecses ruganyossággal tovaszökkent.

Félúton lefelé már bizonyossá vált, hogy az egész túrát nem ússzuk meg szárazon. A Krivántól dél-keletre és dél-nyugatra is nagy viharfelhők ontották a vizet magukból, tőlünk légvonalban 10-20 kilométerre. Mennydörgés hallatszott több oldalról is, villámok csapkodtak a távolban. Már nagyon kevesen mentek felfelé. Kábé félúton lehettünk, mikor elment mellettünk egy család egy 7-8 éves gyerekkel a csúcs irányába. Keményen szívatja az apja a srácot, ha így beleviszi a viharba, gondoltam magamban. Ez a fiú se lesz valami boldog fent, ha egyáltalán felérnek.

Remélem semmi bajuk nem történt, mert körülbelül fél óra múlva felettünk is rázendített az ég. Villám, mennydörgés, bővízű zuhany, ahogy kell. Szerencsére volt útközben egy kis kunyhó, aminek a teteje alá behúzódtunk úgy huszadmagunkkal. Ha már így összejöttünk, elosztogattam egy tábla csokit. Amikor az eső halkult, gyorsan lesiettünk a parkolóig és bedobtuk magunkat a kocsiba. Esőkabát ide vagy oda, teljesen átáztam. Egészen hazáig egy szál vizes alsónadrágban vezettem. A jókedvünket azonban nem tudta elvenni még az a másfél órás dugó sem, amibe Ruzomberok előtt belefutottunk.

Konklúzió:
A Kriván megmászása a hegyi túrázás haladó foka. Neki lehet menni egy nagy levegővel kezdőként is, de inkább csak akkor, ha van egy tapasztalt vezetőnk. Olivérrel a hazai hegyek, a Szlovák paradicsom, a Schneeberg, a Rax és az Alacsony-Tátra csúcsai után vágtam neki úgy, hogy előtte már meghódítottuk együtt a kisebb erőfeszítést követelő Nagyszalóki-csúcsot. Az 1350 méter szint felfelé és lefelé elég combos, három napig izomlázam volt utána. Céltúra, nem lehet befűzni több célpont közé, azaz felmegy ember és lejön. Fent nincs menedékház sem. Két héttel később barátnőmmel, Gabival túráztunk három napot a Tátra felsőbb régióiban, menedékházakban, az egy teljesen más tészta (hamarosan lesz belőle persze poszt is). A Krivánt meg lehet csinálni Magyarországról egy nap alatt is, de szerintem nem érdemes: a hajnali indulás, felszaladás, késő esti hazavezetés nagyon kényelmetlen és rohadtul fárasztó. Az összköltség: egy tank benzin + 50 euro két főre a szállás és a kaja. Érdemes a Tátra közelében megaludni valahol, és onnan támadni. Hogy megéri-e? Tekerj vissza a csúcsszelfinkhez, az arcunkról leolvasható!

Kommentelheted a posztot a Szép kilátás! blog Facebook-oldalán is.