Szép kilátás!

Hegycsúcsközvetítő Kaptatási Iroda - Egy amatőr túrázó töketlenkedései

Hó, bugyi, hó!, avagy bolondok a Börzsönyben

2015. április 04. 01:54 - 10czi

Az időjárás is megbolondult április elsején, meg az is, aki túrázni ment aznap Bugyihó hegyére.

Tavaly kezdtük a Bolondok napi túrákat, a Lófingató-hegy után idén mindenképpen a Bugyihót akartam megnézni. A nevet a Nagy-Hideg-hegyi turistaház egyik régi falitérképén olvastam először, egyből megfogott a hangzása. Bugyihó? Mi az isten lehet az? Megkönnyítette utunkat, hogy tavaly újították fel a közelben álló Szondy kulcsosházat, régi-új nevén a Pénzásási házat, amit egyből le is tudtunk tesztelni.

_mg_6793.jpg

A csapat a két kisebb fiúból, valamint a nagymamából állt, aki itt nyerte el az indián nevét, de erről majd később. Délelőtt indultunk autóval, nagyon rossz időjárási előjelekkel. Hidegfront, eső, sőt havas eső. Na de majd pont Bolondok napján adjuk fel!

A baljós előjeleket csak fokozta, hogy mikor dél körül Nagyorosziba értünk, nem tudtam elérni telefonon a turistaház gondnoknőjét. Szakadt a havas eső, ezért be kellett ülnünk fél órára a község főútvonalának egyetlen nyitva tartó vendéglátó helyiségébe, a Pokol kocsmába. A fiúkat egyáltalán nem rémisztette meg az alvilági jelenetekkel kipingált falú becsületsüllyesztő. Kisördögként kiabáltak, kergetőztek az asztal körül, a terítőt rángatva. Valószínűleg a kocsmáros is megkönnyebbülten sóhajtott, amikor hatalmas fogyasztásunkat (két kávé, két kóla) kifizetve elhúztuk a csíkot. Időközben ugyanis megkerült a gondnoknő is.

map_3.jpgA pont: a Pénzásási turistaház, B pont: a Bugyihó csúcsa alatt

A turistaháztól nem messze futottunk össze vele, negyed órányi autózás után. Általában azt szeretem, ha egy menedékházat gyalog lehet megközelíteni az erdő közepén, de most nem bántam, hogy kocsiút vitt oda. Egyfelől a sok cucc (társasjáték, hideg-meleg kaja) miatt, másfelől pedig azért, mert az erdőben leesett a március végi hó.

20150331_131526.jpg

Hamar belaktuk négyen a negyven fős házat, ebben az ítéletidőben csak mi voltunk ott egyedül. Megmelegítettük a gázrezsón a magunkkal hozott sajtlevest és a pörköltet, és jól belaktunk, hogy ne fázzunk a túrán. A házban egyébként van áram a tetőn elhelyezett napelemekből, de hogy az akkumulátor sokáig bírja, úgy állították be, hogy nagyobb áramfogyasztású berendezések használatánál egyből lecsapjon a biztosíték (mikró, hajszárító ezért nincs).

Fél három körül abbahagyta a havas eső, ezért úgy döntöttünk, hogy nekiindulunk a körülbelül öt kilométerre púposodó Bugyihónak, az Észak-Börzsöny második legmagasabb hegyének. A kék négyzet jelű úton kezdtünk, ami jó állapotú úton haladt sokáig.

_mg_6756.JPG

A fák ágairól nagy cseppekben olvadt az egy órája ráesett hó. Az erdő nedves volt, mintha megmerítették volna egy gigantikus kaspóban.

_mg_6760.JPG

A Csánki-kerti kereszteződésig nem volt semmi baj. Az út ugyan vizes volt, de kemény, nem süppedtünk a sárba. Itt kellett lekanyarodnunk a sárga jelre.

_mg_6765.JPG

A kanyar előtt egy korhadt boszorkányfa emlékeztetett arra, hogy nem korzózni jöttünk. A tábla szerint még majdnem két kilométer volt hátra a csúcsig, de sokszor bokáig érő sárban. Ráadásul rút, áztató eső kezdett esni.

_mg_6766.JPG

Attól tartottam, a fiúk hamar megunják a sárdagasztást, de éppen ellenkezőleg. Élvezték, ha belegyalogolhattak a dágványba. Tudtam, hogy a lábuk nem fog fázni, mert dupla zoknit adtam rájuk, a két zokni közé pedig egy teszkós szatyrot húztam szigetelő rétegnek. Ezt a barkácsjellegű vapor barriert még Konyitól tanultam annak idején, mínusz 20 fokban védte meg az átázott lábam a fagyástól.

_mg_6786.JPG

Anyám viszont bepálinkázott traktorosként imbolygott a sárban. Meg kellett állapítanom, hogy nem a 70 éves lábaknak való a mocsár. Ennek ellenére lánctalpas akarattal gyűrte a kátyúkat, le-le maradozva. Néha úgy bukkant elő mögülünk a ködből mint egy sárlepte Gólem. Egy tisztáson meg is kértem, hogy inkább várjon meg minket, amíg mi megfordulunk a közeli csúcson.

Az utolsó kilométeren megkérdeztem a fiúkat, szerintük vajon honnan kapta a hegy a furcsa nevét. Vili, azaz Hegyi Főnök szerint azért, mert olyan nagy ott a hó, hogy a lányok bugyijáig ér. Leó, indián nevén Gumiégető azonban még szebb magyarázattal állt elő: amikor felvitték régen a parasztok a feleségüket a hegyre, a nagy szél lefújta róluk a bugyit, a férfiak meg csak kapkodtak utánuk kiáltozva, hogy: Hó, bugyi, hó!

_mg_6770.JPG

Közben felértünk a hegy tetejére, ami sajnos olyan, nem túl látványos képet nyújtott, mint amilyen lehangolóan fantáziátlan a csúcs nevének eredete: előtagja a szláv Budich-féle személynévből alakult ki a birtoklást kifejező szláv -ov képzővel* (Budichov hegye >> Bugyihó hegye), azaz sajnos semmi köze az intim női ruhadarabhoz.

_mg_6775.JPG

A fiúk így is örültek annak, hogy végre felértek. Gumiégető a csúcskövön felvette a hálaadó konkvisztárdor-pózt. Addig forgolódtunk a hegytetőn, hogy sikerült végül az ellenkező irányba elindulnunk lefelé. Borzasztó, hogy az erdőben mennyire meg tud kavarodni az ember.

_mg_6779.JPG

Lefelé bandukolva még visszanéztem egyszer a Bugyihóra, hogy lekapjam büszke bérceit a fényképezőgéppel, de csak egy ködbe burkolózott halmocskát sikerült rögzíteni.

_mg_6783.JPG

Visszafelé rövid ideig elállt az eső, így tudtam még egy-két képet készíteni a nyirkos erdőben. Sajnos a Csóványost szinte végig köd takarta, a hegyvonulatok közé felhőfoszlányok kúsztak.

_mg_6793.JPG

Kissé odébb érve látszott, hogy a hegy jó vastag felhőzoknit húzott a lábára. Legalább az nem fázott, nem úgy mint mi. Kabátaink és cipőink lassan kezdtek átázni a visszatérő esőzésben. Olyan 4-5 Celsius fok lehetett, szerencsére nem fújt nagy szél.

_mg_6798.JPG

Elértük a tisztást, ahol becsatlakozott a magát közben kipihent nagymama is. Újabb hosszas sárdagasztás után visszaértünk a normál útra, ahol Vili, akarom mondani Hegyi Főnök előre szaladt, és eltűnt. Kezdtem egyre idegesebb lenni, amikor az egyik kanyar után a misztikus homályból egy törpezombi bontakozott ki, eléggé ránk ijesztve. Eh, elvégre is Bolondok napját jöttünk ünnepelni, gondoltam magamban, és visszatettem a Vilinek előkészített nyaklevest a zsebembe.

_mg_6809.JPG

Három órányi ázás és caplatás után értünk vissza a házba. Jól bedurrantottam a vaskályhába, és alaposan bevacsoráztunk. Mint látszik, a fiúknak nem szegte kedvét a lucskos idő, az istennek se akarták abbahagyni a bolondozást. Persze a kép tanúsága szerint volt, akinek már az agyára ment a Bolondok napja.

A két kályha nem nagyon akarta felfűteni sem a szobát, sem az étkezőt. (A gondnok szerint legalább egy napig kell menni ehhez a fűtésnek.) Ezért a kályhától fél méterre társasoztunk, meg makaóztunk a fiúkkal, amíg el nem álmosodtak. Közben a vaskályha tetején kezdtem párolni a vizes zoknikat, ami egész jól működött, ha gyorsan forgattam őket. Egy idő után anyám átvette a zokniforgatást, de elmélázott, és az egyik zokni odalett. Ezért a gyerekekkel rögtön rá is ragasztottuk új indián nevét: Villámkéz, a Zoknipörkölő. Lefekvés előtt a folyosón és a vizesblokkban 2 Celsius fokot mutatott a hőmérő, a szobában 10 fok lehetett. De a vastag paplanoknak köszönhetően nem fázott senki.

_mg_6816.JPG

Másnap reggelre teljesen kihűlt minden, de nem volt erőm újra begyújtani a kályhákat, a meleg vizes kazánt meg még úgy se. A nap betűzött az ablakon, aki odaült alá, nem fázott. Úgy reggeliztünk meg, hogy a napfény szinte kettévágta az étkezőt.

_mg_6821.JPG

A ház végül is jól funkcionált, bár egy kicsit nehézkes volt a befűtése. A vécé és a vizesblokk patent, mint egy vadiúj lakóparkban, a szobák világosak és kényelmesek. Víz és áram van, tehát tulajdonképpen minden van. A turistaházat azonban inkább egy nagyobb csapat tudja ideálisan kihasználni, főleg nyáron, amikor minden ajtót-ablakot ki lehet tárni. A házat fél éve adták át, minden új még, a szekrények tele edényekkel, az ágyneműtartók jó paplanokkal, remélhetőleg így is marad még sokáig.

_mg_6829.JPG

Kint az udvaron egy táblán megtaláltam azt is, hogy miért Pénzásási turistaház a volt kulcsosház neve. Eszerint a közeli Kámor-hegyi várrom egykori ura, Kámor rablólovag, egy vasfazéknyi aranyat rejtett el itt, amikor feldúlták a várát. A kincset évszázadokon át keresték a szerencselovagok, de még a vasfazekat sem találták.

A turistaház ősét munkásszállónak építették 1935-1937 körül az itt dolgozó kőfejtők számára. A háború után elhagyatott környék volt, majd raktárként, szolgálati helyként hasznosították, egészen 1984-ig, amikor a Spartacus SE felújította, és Szondy néven kulcsosházat üzemeltetett a helyén. 1998-ban a ház újra ebek harmincadjára került, végül 2013-ban az Ipoly Erdő Zrt. újra felújította.

Sajnos a következő napra tervezett drégelyvári túránk elmaradt. Ezt akkor döntöttem el, amikor megvizsgáltam a fiúk beázott, és még mindig vizes cipőjét. A kabátok még megszáradtak volna útközben, de száraz zokni és cipő hiányában nem kockáztattam meg egy alapos megfázást a metsző szélben és a 4-5 fokban. Így is eléggé a bolondját járatta velünk a Bugyihó. Drégely vára pedig már megtanult várni, várhat még egy kicsit ránk.

Konklúzió: "Aki esőben megy túrázni, az ne csodálkozzon, ha ronggyá ázik." (A kezdő túrázó 10. törvénye) Szerintem egyébként nem szabad megijedni a felhőktől, tízből kilencszer elmarad a zuhany. Most ez volt a tizedik, ez benne van a túrázásban. A fiúk kedvét ez se tudta elvenni, végigökörködték az egész utat. A turistaházat csak ajánlani tudom (árak, részletek ide kattintva), de a környéken valószínűleg több érdekesebb hely is található mint a Bugyihó. Ilyen jó nevű azonban egy sem.

*Reszegi Katalin: Két hegyvonulat Árpád-kori névállományának összevető vizsgálata

Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! blog Facebook-oldalán is, sőt lájkold a blogot, ha még nem tetted!

Budich és a női alsónemű, kontra Kámor rablólovag arannyal teli vasfazeka

Posted by Szépkilátás blog on 2015. április 4.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szepkilatas.blog.hu/api/trackback/id/tr557334774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.