Szép kilátás!

Hegycsúcsközvetítő Kaptatási Iroda - Egy amatőr túrázó töketlenkedései

Így tanulj meg via ferratázni

2015. június 15. 13:03 - 10czi

Tátongó mélység, világverő panoráma: instant hegymászás gyorsan és biztonságosan, öt lépésben.

p5102744.JPG

Ez a poszt azért született, mert sokan kérdezték tőlem, hogy vajon ők is tudnának-e via ferrátázni, és hogyan lehet egyáltalán elkezdeni az egészet. Via ferrata (olaszul), azaz klettersteig (németül), magyarul fix drótkötéllel biztosított sziklamászóút már Magyarországon is van, nem is akármilyen.

Két éve Cseszneknél nyílt meg az első a Kőmosó-szurdokban, aztán idén a második Tatabányánál, a Turul-szobor alatti sziklákon. Cseszneken az első évben több mint tízezren voltak a pálya üzemeltetője szerint, a látványosabb tatabányai mászóutak még nagyobb népszerűségre számíthatnak. Aki ezekbe belekóstolt, még többet akar, az érdeklődés pedig folyamatosan nő.

_mg_2288.JPG

A via ferratázásba kétféleképpen lehet belecsapni. Ahogy én csináltam, az egy kicsit meredek volt. Egy korábbi posztban leírtam, eltotojáztam az időt, ezért sötétben, egyedül másztam meg életem első klettersteigjét a Raxnál, úgy, hogy tulajdonképpen azt se tudtam, mit csinálok. Oké, a nyolcvanas évek legvégén a honvédségnél kaptam egy kis hegyi kiképzést (nem ért semmit, csak a kedvet hozta meg), meg a kilencvenes évek elején belekóstoltam az ipari alpinizmusba, de ezek inkább arra voltak jók, hogy megtudjam, kell ez a fajta adrenalin.

Muszáj elmesélnem, amikor fennragadtam viharban a fehérgyarmati adótorony tetején, 200 méter magasan (egy óra volt csak felmászni). A festést kellett volna javítani, de a torony kétmétereseket lengett ki a nagy szélben, minden cuccom lepotyogott. Először kétségbeestem, aztán csak jól megkapaszkodtam és élveztem a hihetetlen élményt: úgy éreztem magam, akár egy monumentális tengeri vitorlás matróza az árbockosárban. Süvített a szél, a közelben csapkodtak a villámok, ronggyá áztam egy perc alatt a nagyokat ingó acélalkalmatosságon, de életemben nem éreztem olyan jól még magamat.

Nekem így sikerült, de inkább a biztonságosabb utat ajánlom mindenkinek, amit a fiaimmal járok. Az ő biztonságukra százszor jobban ügyelek, és egy gyerek tényleg a nulláról kezd mindent.

Nulladik osztály: a Szlovák paradicsom

(A tragikus körülmények között a Mount Everesten elhunyt) Konyival és feleségével Beával ferrátáztunk valahol, amikor megkérdeztem őket, hogy 9 éves fiam számára mit ajánlanak, hol kezdje el? A Szlovák paradicsom útjait ajánlották, ami még nem via ferrata, de a meredek szurdokokban kiderül, hogy érdekli-e a gyereket a mászás, van-e tériszonya, biztonságosan mozog-e a magasban.

p4303785.JPG

A közben felnövő többiekkel bejártuk szinte az összes útvonalat, a zubogó Hernád felett vastrepniken egyensúlyozva, láncokba kapaszkodva, 30 méter magas vaslétrákra felmászva, és nagyon élvezték. A túrákról itt és itt van a poszt.

Első osztály: a Hohe Wand kindergartenje

Mielőtt valaki elmenne Csesznekre, főleg gyerekekkel, érdemes elugrani Ausztria egyik fő klettersteig-helyszínére, a Bécstől nem messze meredező Hohe Wandra. Több tucatnyi via ferrata között lehet válogatni, az egészen könnyűtől a nehézig. (A via ferratákat A, B, C, D, és E nehézségűként osztályozzák, az E az extrém.)

p4032553.JPG

Mi az A nehézségű Völlerinsteiget választottuk a fiúkkal, egy kis nehezítő kitérővel, a Frauenluckensteig felé. Ez utóbbi egy B-s nehézségű barlangos kémény, amiért megőrültek a fiúk. Fél óra-óra alatt fel lehet érni a Hohe Wand tetejére, ami egy szélesen elterülő fennsík. A másik oldal felől fel lehet menni kocsival, nagyon sokan siklóernyővel érkeznek, sok a tornacipős turista, nagy az élet. Erre az útra már kell biztosítószett, azaz beülő, kantár és sisak. Budapesten több helyen is kölcsönözhető, napi 1500-2000 forintért. (Újonnan a felszerelés összesen 50 ezer forint körül vásárolható meg.)

Második osztály: Csesznek

Ha tudod, hogy a magasság nem zavar annyira, és megbízol már a drótban, akkor jöhet a három cseszneki via ferrata közül a legkönnyebb (C) vagy a haladó (C-D). A harmadik cseszneki mászóút kifejezetten nehéz, komolyabb tapasztalattal, erőnléttel rendelkezők számára készült. A pályákat úgy építették, hogy 10-12 éves kortól gyerekek is meg tudják mászni, kezdő felnőtteknek is ideális tanulóterep.

_mg_2292.JPG

Az Ostromlók útja a cseszneki vár alatti sziklán halad. 120 méter hosszú, C-s, azaz közepes nehézségű. A két nagyobb fiú 45 perc alatt simán megmászta, igaz lihegtek néha, Leó pedig közölte a végén, hogy az egyik részen kicsit befosott. (Persze nem szó szerint.)

_mg_2294.JPG

A Várpanoráma út a szurdok szemközti oldalán megy, és a vége felé kitűnő kilátás nyílik a várra. A mászás hossza: 180 méter, a nehézségi fok: C-D (közepes-nehéz), ideje: 1 óra. Persze ki lehet hagyni a Hohe Wandot, és egyből Cseszneken kezdeni, de én fokozatosan építkezek a fiaimmal. A Kőmosó szurdok pályáit véleményem szerint nagyjából mindenki képes végigmászni, aki kedvet érez az ilyen típusú mozgáshoz. Itt viszont eldől, hogy akar-e komolyabb utakra menni, vagy elég volt a sziklából. Részletek a posztban.

Harmadik osztály: Tatabánya

Tatabányán, a Turulszobor alatti fehér sziklákon idén tavasszal adták át Magyarország második via ferrata pályarendszerét. Ez már haladóknak való terep. Itt még csak a legkönnyebb, C-D verziót másztam, egyszer még télen, amikor nem volt teljesen készen, egyszer pedig most tavasszal, a két nagyobb fiúval.

_mg_6633.JPG

Nem nevezném könnyű pályának, kifejezetten kell hozzá a karerő is. Leó a 150 centis magasságával el is akadt egy résznél, de a segítségemmel átvészelte a helyzetet. A két másik út állítólag még nehezebb, falrajz itt. Tatabányánál már a magasság adta térélménnyel is megismerkedhet a mászó, amikor szinte csiklandozzák a talpát a mélyben haladó kis kamionok.

Negyedik osztály: Rax, Haidsteig

Az oda-vissza 6-7 óra kocsiútra levő Rax az egyik kedvenc osztrák hegyem. Gyerekekkel is voltam többször, itt ferrátáztam életemben először. A Hohe Wand kezdő steigje kiváltható egy itteni úttal, Amerika kolléga például itt, a Teufelbadstubensteigen (B) ismerkedett meg a via ferrátázás szépségeivel.

_mg_6999.JPG

De az igazi, tulajdonképpen klettersteig-vizsgának is tekinthető Haidsteig (C-D) is itt található. A Haidsteig nem érett gyümölcsként pottyan az öledbe. Másfél órát kell kapaszkodni a hegyi ösvényeken, míg eljutunk a sziklafal aljában levő beszállási pontig (így nevezik a drótkötél-biztosítás kezdetét). Kemény az indítás, hogy már az elején elmenjen a kedve annak, aki nem igazán, vagy kevés tapasztalattal vág neki az útnak.

_mg_5044.JPG

A mászás a falon körülbelül kényelmes két órát vesz igénybe. Van itt minden: létra, függőleges fal, kémény, és iszonyatos kilátás 1500 m magasból, a hozzá társuló mélységgel együtt. (Részletek ebben a posztban.) Emlékszem, első utamon milyen görcsösen markoltam a drótkötelet, és még a pihenőkben is néha a torkomban dobogott a szívem a látványtól.

_mg_5055.JPG

Igen, át lehet ugrani a többi osztályt, és lehet egyből a Haidsteigen kezdeni. Ehhez a következő kell: kellő elszántság és megfelelő vezetővel ellátott, tapasztalt csapat. Garantált élmény így is, úgy is. Aki túl van a Haidsteigen, arra mondhatjuk, hogy megszerezte a jogosítványt, mehet ferratázni bárhová.

Ötödik osztály, Dolomitok, Garda-tó környéke

Olaszország via ferrata útjai között is vannak Haidsteig-szintű könnyebbek, és nehezebbek is. A Garda-tó melletti Fausto Sussati szikláin az ég és a tó kékje húzza a kontúrokat, van is lehetőség bámészkodni a bemelegítőnek beillő úton. Kicsit odébb, a Rino Pisetta már igazi ötödik osztályos erőpróba. Ide már kell a lélekerő és a karerő is.

p5102739.JPG

Előfordulhat, mint ahogy meg is történt, hogy egy nehezebb szakasznál elhagy a hit, eltörik a mécses. Ilyenkor a mászótársak pszichológiai rásegítése kell, mert a falon ugye nem lehet fennmaradni. A Garda-tóhoz mindenesetre már csak akkor utazzon ki valaki ferratázni, ha tudja, mire számíthat, mert az út nem olcsó, és nem jó az útitársakat lentről a parkolóból nézegetni, ha elszáll a mászókedv.

A Dolomitokba azért érdemes kiutazni via ferrátázni, mert hegyekből itt van Európában a legszebb látvány. A csipkésre szabdalt 2000-3000 méteres sziklafalak olyan gyönyörűek, hogy a hollywoodi filmesek is itt forgatták például a Cliffhanger legszebb részeit az amerikai Sziklás-hegység helyett.

p7300671.JPG

Völgyeiben halad az olaszok Kék túrája, az Alta via, amiről fel lehet kalandozni via ferrata utakon a közeli csúcsokra. Én a Monte Schiarát és a Monte Civettát hódítottam meg így. Mindkettő nehéz ügy volt, elsősorban nem a technikai szint, hanem a túra hosszúsága miatt. A mászásokról ebben a posztban és ebben számoltam be részletesen. Az biztos, hogy sosem felejtem őket.

A mestervizsga: a Königsjodler

A klettersteigek királynője egy igazi kemény dió: egy fáradtságosan hosszú, szédítően meredek, agyoncsipkézett sziklagerincen kell felmászni 3000 méter magasra, és közben olyan látványban van részed, hogy magad alá rosálsz.

imgp3260.jpg

Ide minden via ferrátázónak el kell jutni egyszer, mert ez maga a klettersteig Mennyország. A túrát részleteiben ebben a posztban fejtettem ki, akinek pedig ez sem elég, nézze meg ezt a kisfilmet:

Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! blog Facebook-oldalán is, sőt lájkold a blogot, ha még nem tetted!

a klettersteig óvodától a via ferraták királynőjéig

Posted by Szépkilátás blog on 2015. június 15.
5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szepkilatas.blog.hu/api/trackback/id/tr377542754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

spinat 2015.06.15. 21:42:25

Elöre szólok, hogy nem kötekedni akarok, de tényleg érdekelne, hogy mi ebben a ferratázásban az érdekes. Minden ki van építve, kapaszkodó kötél, lépcsö, meg minden. Szóval nekem úgy tünik, hogy ez sziklamászás olyanoknak, akik kényelmesre akarják venni. Mondom ezt úgy, hogy még nem próbáltam. Nekem az igazi sziklamászás sokkal érdekesebbnek tünik, ahol az emernek tényleg magának kell felmásznia a sziklán. Persze azért nem feltételezem, hogy gyerekjáték lenne az egész.
Másik kérdés, a létráknál nincs biztosítás, akkor se, ha 20 méter magas? 7 éves fiam felmászik a 17 méteres falra, de nem biztos, hogy létrán, kötél nélkül ugyanezt megcsinálná.

10czi 2015.06.15. 23:27:36

@spinat: a via ferrata egy út a hétköznapi embereknek, amin betekinthetnek a sziklamászás világába. Felmászhatsz oda, ahova a sziklamászók, hegymászók csak évek gyakorlása után juthatnak el. Ezért lett népszerű nyugaton. Sok via ferrátázóból szikla- vagy hegymászó lesz később. Akiből nem, az is megérzi, milyen egy igazán meredek falon lenni. Sok embernek ez is éppen elég. Ez olyan, mintha a motorozásra azt mondanád, hogy biciklizés olyanoknak, akik kényelmesre akarják venni. Más azért.
A Szlovák paradicsom létráin nem használnak biztosítást. Biztos a fogás, biztos a lépés. Kisebb gyereknél persze nincs biztos, ezért én régebben nagyon közel mentem mögöttük, szinte átölelve őket. De a létrák többsége nem 20 méteres. Mire a kisebbeken túl van, fel se veszi a magasabbakat, ez a tapasztalat. De ha a biztosítással jobb, akkor nyugodtan lehet használni azt is.

71stb 2015.07.29. 14:28:34

az A-B-C-D-E nehézségi besorolás jól mutatja, hogy mire lehet számítani, ezenkívül nézni kell az út hosszát, szintjét, magasságát, biztosítottságát, menekülési útvonalakat is többórás utaknál. célszerű könnyen megközelíthető, rövid utakkal kezdeni C fokozatig. kivétel az említett Haidsteig, ahol mindig vita tárgyát képezi, hogy ugyan a másfél mozdulatnyi D miatt miért lett felminősítve az egyébként könnyen járható, kitett, de szép út. D/E magasságában már bejönnek azok a részek ahol az ember fémet fog és fémet tapos, meg inkább kalandpark az egész, mint sziklán való mászás. mindenki eldöntheti mi jön be neki.
személyes kedvencek: Sas-út (na jó ez nem ferrata), Haid, HTL, Eisenerzer, Dachstein Super, Dolomitok

pamutpamlag 2015.10.05. 23:57:55

Szintén nem kötekedni akarok, hanem épp ellenkezőleg.
Nem szabad elfelejteni, hogy a via ferrata utak jó része - az itt említettek némelyike is - magashegységekben vezet, ennek minden következményével, kockázatával. Tehát merőben más, mint a hazai terepeken megszokott túrázás!
Nem elegendő a ferrata nehézségi besorolásával tisztában lenni, mert nem csak karerőre, megfelelő zuhanásgátló felszerelésre és ennek használatához szükséges technikai jellegű ismeretekre van szükség.
Legalább ilyen fontos a (magas)hegyek bejárásához szükséges további ismeretek megléte. A legfontosabb az időjárás (hőmérséklet, szél, csapadék, stb). Szélsőséges körülmények között, rendkívül gyorsan változhat (nyáron is hirtelen minuszokba forduló hőmérséklet, jegesedés, viharos szél, villámveszély, stb stb), megbízható előrejelzés szükséges. Megfelelő ruházat, lábbeli. Folyadék, élelem. Tájékozódás, alpesi segélykérés, segélynyújtás szintén elengedhetetlen szakismeret, az ehhez szükséges eszközök alapfelszerelésnek számítanak (pl eü csomag, síp, fejlámpa, térkép, stb). Nem árt ismerni a hegyi terepek sajátosságait, az azon való mozgást, az objektív veszélyforrásokat (pl törmeléklejtő, kuloár, firnhó foltok, kőhullás, stb stb). Fel kell tudni mérni, mit jelent x ezer méter szintkülönbség, y km táv a hegyekben, de 2500 m felett gondot jelenthet a tengerszint feletti magasság is (kb ez a magashegyi betegség előfordulási határa).
A felsorolás nem teljes, de talán ennyiből is érezhető, hogy a valóban élvezetes és biztonságos ferrátázáshoz alapos(abb) felkészültség kell (mint amit esetleg a poszt sugallhat a tapasztalatlanabbak számára).
Érdemes keresni a nagyobb hegymászó egyesületeket, ahol a szükséges tapasztalat és szakismeret birtokában vannak.