Szép kilátás!

Hegycsúcsközvetítő Kaptatási Iroda - Egy amatőr túrázó töketlenkedései

Földi űrutazás a Száraz-Andok kietlen tájain

2016. augusztus 19. 21:33 - 10czi

200 kilométerre minden lakott területtől, a Föld legszárazabb vidékének közepén, egy türkizkék sóstó partján áll a világ legszebb panorámájú... budija.

img_0406.JPG

Az Andokban magasodó Ojos del Salado az amerikai kontinens második legmagasabb hegye, 6893 méterével mindössze 70 méterrel marad le a legmagasabb csúcstól, a 6962 méter magas Aconcaguától. Az ezüstérem mellé arany is társul, hiszen az Ojos a legmagasabb aktív földi vulkán is. Idén februárban lehetőségem volt eljutni oda, amit persze örömmel kihasználtam.

Az Eupolisz 15 fős csoportjával érkeztünk február közepén Copiápóba, a hegyhez legközelebbi chilei városba. A 160 ezres bányászváros az elmúlt években többször is szerepelt a világ legfontosabb hírei között: 2010-ben egy bányabaleset miatt 33 bányász rekedt a föld alatt 69 napra, tavaly márciusban pedig a hegyekből lezúduló sárlavina öntötte el az utcáit. Ma már ebből alig látszik valami, a város vidáman éli életét, mint a fickó a grafitin.

img_0430.JPEG

A chileiek roppant barátságosak, semmi ellenérzés sincs bennük az idegenek iránt, ami Európában manapság már furának hat. A város teljesen európai jellegű, és biztonságos. Az egyetlen konfliktusom egy kocsmában történt, amikor a sör kikérésekor a pultnál többen is rám szóltak, hogy hé, hombre, belógsz a képbe. A kocsma tele volt focimeccset közvetítő tévével, és kígyótestű akrobata legyen a talpán, aki úgy tud helyezkedni, hogy ne takarjon ki valaki elől a valamelyik képernyőből valamennyit. Azért végül sikerült.

Dél-Amerika legjobban prosperáló államaként Chilében az árszínvonal olyan 10-20%-kal magasabb a magyarországinál. Reggel a tenger felől érkező felhők ülik meg a várost, déltől viszont tűz a nap. Irtó jó street foodokat lehet kajálni, én a churrascót, az asst és a főleg a zöldbabos chacarerót bírtam (ezek hotdog és hamburgerszerű húsos szendvicsek). A borról nem is beszélve.

img_0368.JPG

Na de nem Copiapó miatt mentünk Dél-Amerikába, hanem az Ojos del Salado miatt. A hegy megmászásában külön nehézség, hogy az alaptábor majdnem 200 kilométerre fekszik az utolsó lakott településtől (ami ugye Copiapó), közöttük pedig a világ legszárazabb régiójaként ismert Atacama sivatagi fennsík terpeszkedik. Ezt áthidalni csak bérelt terepjárókkal lehet, az itt húzódó országút ugyanis lánctalpas útgyaluk által úgy-ahogy összegyúrt apróköves "sóderút", amin az összes KRESZ-tábla max az úton átszaladó vikunyákra figyelmeztet.

img_0359.JPG

A poros-köves, marsbéli tájat csak néha törte meg egy oázis zöldje. Azok között mintha egy sivár bolygó felszínén haladt volna az ember. Három dzsippel mentünk. Én egy négykerék-meghajtású, felezős Nissan Navarót vezettem, ami végül is nem hagyott cserben. Nem úgy mint Szilveszteré, ami úgy 130 km után, egy hágónál felmondta a szolgálatot. Innentől kezdve dupla sofőrműszak várt rám, mert a többiekért is vissza kellett menni.

img_0378.JPG

Első táborunkat a Laguna Santa Rosánál, a Nevado Tres Cruces Nemzeti Park területén vertük fel. A 3700 méteren fekvő Laguna Santa Rosa egy lefolyástalan, jelentős részben kiszáradt sós tó, tele andoki flamingókkal. A természetvédelmi őröknek ugyan van itt egy konténerük, de aki a tónál akar aludni, annak sátort kell verni a szélben. Nekem szerencsére Daniék felállították a sátram, amíg a többieket mentettem a lerobbant kocsiból. Nem kellett sokat mantráznom az elalváshoz.

_mg_8239.JPG

Az első akklimatizációs túránk a 4989 méter magas Maricungára vitt. Ez volt új magashegyi bakancsom bejáratópróbája is. Sajnos elég hamar feltörte a lábam elöl-hátul, onnantól kezdve nem nagyon élveztem az egyébként sem könnyű túrát. A csúcsra már nagyon össze kellett szedni magam, de felértem a többiekkel együtt. A látvány persze kárpótolt, mondhatnám, de nehéz szívvel gondoltam arra, hogy ennél sokkal nehezebb dolgom lesz később.

img_0385.JPG

Az étkezéssel sem volt igazán szerencsém. Copiapóban sikerült valami borzalmas ízű kolbászt venni, a zöldségek meg az éjszaka röpködő mínuszokban szétfagytak. Egyedül a vízben bízhattam. Hoztunk magunkkal fejenként vagy 30 litert, mert a sivatagban, mint azt mindenki tudja, nincs. Na mindegy, tanulni kell a sivatagi életet, gondoltam magamban, majd legközelebb jobban pakolok. A képen atacamai országút:

img_0390.JPG

A Laguna Santa Rosa is az egyik legszebb hely volt, ahol valaha megfordultam, de következő nap még káprázatosabb helyre költöztünk. A ragyogó kék ég alatt, vörös sziklák ölelésében, átható türkíz színekben pompázó Laguna Verde mintha egy másik bolygón lenne. (4300 m)

A Középső-Andok magasföldjein és hegyóriások közé zárt medencéiben nagy tómedencék vannak. Csapadékhullás idején ezek gyűjtik a felföldi vizeket. Amíg elegendő a vízutánpótlás, édesvizűek. Ám itt alapvetően a Száraz-Andokban vagyunk, vagyis csapadékhiányos, ám erős párolgással jellemezhető területen járunk. A tavak vízutánpótlását messze meghaladja a párolgás értéke. Mára igen sok egykori tó teljesen kiszáradt, sósivataggá alakult. Amelyekben víz van, azok egytől egyik magas sótartalmúak. (Forrás: Az Atacama expedíció blogja)

A Laguna Verdében lehet fürdeni, bár vize nem túl meleg. Annál inkább a partján található kis medencék, amiknek vizét meleg források fűtik. A naplemente előtt érdemes a természetes dzsakuzzikból kiugrani, mert ahogy beborítja a tavat a hegyek árnyéka, villámgyorsan hűl le a levegő, éjszaka pedig jönnek a nagy szelek és mínuszok.

img_0412.JPG

A tóparti tábor az Ojos del Saladóra indulók pihenőtábora, itt még lehet élvezni az életet. Mikor mi megérkeztünk, két csapat is tábort vert előttünk, alig maradt sátorhely. A közös étkezőkonténert kisajátította egy argentin hegyi vezető a németeinek, ezért hamarosan vitába keveredtünk vele. Az érvei a következők voltak: előző alkalommal egy orosz csapat az ő emberei elől foglalta el a konténert, mi pedig szinte oroszok vagyunk, ezért jogos az okkupáció a részéről. Mivel nem akartunk jégcsákány párbajt, inkább levonultunk a színről a szélbe vacsorázni.

img_0396.JPG

Másnap reggel, amikor éppen a dolgomat végeztem a világ legszebb kilátással rendelkező szabad budiján, emberünk lent sertepertélt a konténernél, és barátkozva odaintett nekem. Hi, Occupy Man! - kiáltottam neki némi éllel, amitől egy kissé zavarba jött és odébb állt.

Ezen a napon követtük el második akklimatizációs túránkat a Mulas Muertas nevű hatezres hegyre. Mivel azonban az indulást jelentősen hátráltatta, hogy találkoztunk egy magyar klímakutató csoporttal, és hosszasan beszélgettünk velük, így csak egy 700 méteres szintet másztunk, a hegy 5000 méteren magasodó válláig. (A kutatók 3 éves műszeres vizsgálatok adatait gyűjtötték be, amikkel meghatározták a klímaváltozás következményeit, és előre jelzik az extrém (rendkívül száraz és hideg) környezetek átalakulásait. A beszélgetésről készült videó ezen a linken megnézhető.)

img_0422.JPG

Ez az út viszont egy örömtúra volt. Innen bontakozott ki igazán a tó szépsége. Örömünket csak kicsit csökkentette a feltámadó szél. Szélmérőnkkel 70 km/órás széllökéseket is mértünk, de inkább élveztük a lökdösődését. Mikor leértünk, az alkonyi fény vörösbe borította a tavat és a felhőket.

img_0417.JPG

A második túranap után visszaautóztunk az Atacama-fennsíkon keresztül Copiapóba, hogy megcsappant víz- és ételkészletünket feltöltsük. A város egyik legbarátságosabb éttermében egy angolnával jutalmaztam magam az addigi fáradalmakért. Pedig hol volt még az igazi tánc!

Ha kevés volt a kép, ebben a galériában még lehet találni egy csomót:

Következő rész hamarosan.

Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! blog Facebook-oldalán is, sőt lájkold a blogot, ha még nem tetted!

*Az utazás támogatásáért köszönet az Eupolisznak, a felszerelés jelentős részének kölcsönzéséért pedig a Fjällräven hazai forgalmazójának.

A poszttal indulok az Allianz blogversenyén.

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szepkilatas.blog.hu/api/trackback/id/tr638773918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

virgo 2016.08.21. 05:49:43

Én is megnézném, természetesen a kaktuszok miatt is.

micsoda? 2016.08.21. 08:32:43

Mennék, csodaszép. Micsoda ötlet, a világ végén épített wc:)

val 2016.08.21. 10:38:35

"A chileiek roppant barátságosak, semmi ellenérzés sincs bennük az idegenek iránt, ami Európában manapság már furának hat."

A politika nem maradhat ki. Juhé! :)
A chileiek nem ilyenek, vagy olyanok, mint ahogy a németek, a hottentották, a zsidók, a pirézek és a négerek sem ilyenek, vagy olyanok.
Egyszerűen arról van szó, hogy nem tobzódik még egymillió hozzád hasonló jövevény arrafelé manapság.
Na, ezért roppant barátságosak.

10czi 2016.08.21. 11:32:24

@val: Ej, ez egy erős érzés volt, minden hátsó szándék nélkül írtam le, nem kell rögtön politikai kampányt mögé képzelni. Amúgy ők se teljesen szentek, ha bármivel találkoznak, ami az ősellenség argentinokkal kapcsolatba hozható, rögtön elmúlik a barátságos világ.

10czi 2016.08.21. 11:39:53

@tlantos: Az biztos, engem is lenyűgözött. Az utakon láttam néhány személyautót a terepjárókon kívül, szinte mind az út szélén állt, defekttel. Az igazi sivatagi terep azonban még csak ezután jött, lásd 2. rész :)

Kedélyes Paraszt 2016.08.21. 11:58:21

@val: persze, hogyne, ezert baratsagos a holland meg a belga, mert 1025 eve nem talalkozott masik parejjal. nem? larva.

tlantos 2016.08.21. 13:41:04

@10czi: A defekttol paraztam a legkevesbe. Nem is kaptunk. Igaz, Indoneziaban sem, pedig ott minden sarkon vangumijavito, nyilvan nemveletlenul. Az elso kepen az a pont van (mar viszafele nezve), ahol azt hittem, nem fog felmenni. A Kia Rio nem egy magasepitesu auto, neha bizony felhasalt. (Igaz, az asztaltuton egyes fekvorendorokon is :)

val 2016.08.21. 19:41:31

@Kedélyes Paraszt: Te pont olyan jól tudsz szöveget értelmezni, mint helyesen írni.