Codename: Escape Navigator

Szép kilátás!

A Tátrában van Európa legszebb panorámájú budija

2019. augusztus 16. - 10czi

A Magas-Tátra legmagasabban fekvő menedékházának vécéje messze van az épülettől. Valahogy mégis oda kell vonzani az embereket, ezért felejthetetlen kilátást varázsoltak neki.

img_1871.JPG

A 2504 méter magas Rysy, magyar nevén a Tengerszem-csúcs a Magas-Tátra egyik legnépszerűbb csúcsa. Két országból is támadják, mivel pont Szlovákia és Lengyelország határán csúcsosodik, sőt, ez utóbbi országnak a legmagasabb hegye.

Régóta terveztem a megmászását, aminek júliusban jött el az ideje. Nagyon ráérős menetet terveztem, mivel barátnőm és barátom mellett velünk jött legkisebb fiam, Vili, akit a hosszú, meredek kaptatók könnyen morcossá tesznek. Ezért három részre bontottam a kb 10 kilométer hosszú és 1157 méter szintemelkedést tartalmazó utat.

Első nap négy óra kocsikázás után a Csorba-tónál tettük le az autót, és felsétáltunk a Poprádi-tó mellé, a Podrádi-tavi erdei hotelbe, második nap innen fel a Rysy menedékházba, majd a csúcsmászást követően le a parkolóba és haza. Ez a beosztás ráadásul elég időjárásbiztosnak is tűnt, mivel a csúcsnak második nap délután és harmadik nap reggel nekivághattunk.

img_1799.JPG

A Csorba-tóra (Štrbské pleso, 1346 m) nem sok szót vesztegetek, rengeteg bódé, rengeteg (autós) turista, sísánc, ronda nagy szállodák - ezt a helyet már elrontotta a civilizáció. Innen öt kilométeres séta a Poprádi-tó, és a partján emelkedő erdei hotel.

Az égből foszlányokban csüngtek a felhődarabok, az eső hol szemerkélt, hol nem. Mégis megvolt a tátrai hangulat. Igaz, hogy ezt a részt elég sokan lesétálják a Csorba-tóhoz érkezők is, a kellemes budai kirándulásnak megfelelő 5 kilométeres, nem túl meredek (266 méteres emelkedéssel bíró) úton.

img_1812.JPG

Kicsit tartottam az erdei hoteltől a szocializmusból megmaradt üdülőépület-jellege miatt, de nagyon kellemeset csalódtam. A szoba meg a menza valóban a hetvenes-nyolcvanas éveket idézte, de a házat átlengi valami diákos-nyugatias szellem, a kaja jó, az árak nagyon barátiak, szóval kiindulópontnak tökéletes.

Egész este zuhogott, és a másnap reggel sem volt túl biztató. Még nedves időben indultunk el. Az önkéntes serpáknak kitett csomagok csillogtak a víztől, és bár szemeztem egy nagyobb zöldségcsomóval, a nedvesség miatt nem tettem a táskámba. (A fenti Rysy menedékházba (2250 méterre) hivatásos és önkéntes serpák cipelik fel az árut, meg a mindennapi élethez való dolgokat, az önkéntesek teát vagy rumos teát kapnak fent cserébe.)

img_1820.JPG

Ahogy haladtunk felfelé a Menguszfalvi-völgyben, kezdett felszakadozni a felhőzet, egyre többet láttunk a hegyekből. Vili egyik ámulatból a másikba esett és vadul fotózni kezdett a mobiljával. A Békás-pataknál kettéágazott az ösvény: balra a Nagy-Hincó-tó (1946 m) és a Kapor-csúcs (2363 m) felé vitt az út (ez egy majdani túrára maradt), jobbra pedig irány a Rysy a Békás-tavak mellett elkanyargó úton.

A Menguszfalvi-Békás-tavak elnevezés elég furcsán hat egy 1921 méter magas tónál, békát valószínűleg nem is láttak soha. A magas-tatra.info szerint a tavak valószínűleg a nagyobbik tóban található hatalmas szikláról kapták érdekes nevüket, amelynek legfelső köve keletről nézve guggoló békához hasonlít. Nem összetévesztendő a kicsit lejjebb található Poduplaszki-Békás-tavakkal, amik az aranyásó regék szerint bizonyos tátrai tavakban élő, aranyat lenyelő békákról kapták nevüket.

img_1840_1.JPG

A mélyebb völgyhasadékokban itt már több centis hóréteg gyűlt össze, a nyári gyors hózáporok maradéka. Egy létrákkal, láncokkal túlbiztosított meredély után már majdnem a háznál voltunk, de a nyakunkba zúduló hideg havas esőt nem úsztuk meg az utolsó pár száz méteren.

img_1842.JPG

A Rysy menedékházba beesve kiteregettük vizes cuccainkat, és amíg megszáradtak, megettünk egy tál forró káposztalevest. Ekkor tudtam meg, hogy a házban nincs vécé, ha dolgunk akadt, el kellett gyalogolni a sziklákon egy kb 80-100 méterre levő oromra, ahol a budi állt. Ködben, elsőre nem is volt olyan egyszerű megtalálni.

Mivel a budi megközelítés roppant kényelmetlen, a menedékházat működtető csapat újítást eszközölt: a budi egyik fala (ülve a pont szembe levő) üvegszerűen átlátható műanyagból készült, így még az is unatkozásmentes nézelődéssel töltheti az időt benne, akinek elhúzódó szorulása van.

img_1886.JPG

A panorámavécézés a lustábbakat is arra ösztönzi, hogy ne álljanak meg az odafelé vezető út elején-felén, hanem menjenek végig. Igaz, a reggeli csúcsban a sorban állás nem mindig kellemes, pláne a metszően süvöltő hideg szélben, de hát semmi sem tökéletes.

A menedékház máshogy nagyon jó, mint a lenti erdei hotel. A komfort itt úri huncutság. A mosdó (kézmosó) kint van a budi mögött, áram nincs, a térerő és wifi szitokszónak számít. Este petróleumlámpákat tesznek az asztalokra és félhomályban megy a kártyázás-társasjáték. Szobatársainkról, egy német családról hamar kiderült, hogy zenei talentumok, kislányuk Chopint zongorázott a menedékház pianínóján (mert az viszont van), apja pedig dzsesszt, főleg ragtime-ot. Közülünk Balázs válaszolt gitárral, klasszik rockszámokat pengetve.

img_1869.JPG

A muri előtt azonban még megmásztuk a csúcsot. Elállt ugyanis az eső, stabil száraz idő ígérkezett pár órára, ami reggelre egyáltalán nem volt biztos. Egy szűk óra alatt fel is másztunk, sajnos a felhők miatt semmi kilátásunk sem volt.

img_1860.JPG

Másnap reggel derült ki, hogy jó döntés volt, délelőtt 10-ig esett az eső, csepergésben indultunk el lefelé. Ahogy azonban elhagytuk a csúcsrégiót, felszakadozott a felhőzet, kisütött a nap.

img_1891.JPG

Mire leértünk a Poprádi-tóhoz már szinte semmi felhő nem volt az égen. Kicsit vidámabb volt így a tó és a ház hangulata. A jó idő megnyitotta a turistazsilipet is, dőltek a túrázók, hatos-nyolcas csoportokban haladva a csúcs felé. Becslésem szerint elhaladt mellettünk vagy 300 ember, valószínűleg nem sokuknak adatott meg, az ami nekünk, hogy magunkban legyünk a csúcson. Igaz, ők legalább láttak valamit.

img_1897.JPG

Összegzés: Sokan takarékossági okokból egy nap alatt másszák meg a Rysyt, rohanás fel, rohanás le, aztán haza. Én jobban szeretem a kényelmes menetet, jobban át tudom élni a természetet, megismerni embereket, fent aludni a magasban, ráadásul fiamban is egy szép, kényelmes túra emléke maradt meg, nem úgy, mint a Nagyszalóki-csúcs megmászása után. A két érintett turistaház más-más okokból, de nagyon jó döntésnek bizonyult, és nem is volt drága: a lenti házban 20 euro a szállás fejenként, fent 24, a félpanzió lent 15 euró, fent pedig 13 euró, azaz fejenként összesen 72 euró két napra, és már csak a sörre kell költeni. A Csorba-tónál a parkolás napi 5 euró. Ami fontos: hétvégén, tuti jó időben tömegekkel kell számolni, ezért nem is bánom annyira, hogy esett kicsit az eső.

További képek a galériában:

Az út az outdooractive.com térképén:

Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! blog Facebook-oldalán is, sőt lájkold a blogot, ha még nem tetted!

A bejegyzés trackback címe:

https://szepkilatas.blog.hu/api/trackback/id/tr6115011192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pienaar 2019.08.16. 22:50:58

Én első nekifutásra a lengyel oldalról másztam meg a Rysy-t, de magahegyi tapasztalat nélkül az északi oldalt NEM ajánlom senkinek.
A fenti bejegyzésben nagyon tetszik hogy a szálláshelyek és a menedékház ilyen részletesen körül van írva, hiánypótló! (Az átlátszó ajtós budiban ücsörgés feelingjét egyszer majd ki kell próbálnom, mert ez régebben nem volt, nagy ötlet! :-)
Amúgy a Tátrában a legjobb szeptemberben túrázni, csak már jobban oda kell figyelni hogy ne sötétedjen rá az emberre.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2019.08.17. 01:03:58

Haha, jó kis poszt.A kaptatóktól én nagyon morcos szoktam lenni, jobban is szeretek kabinkával, lanovkával (ééééérted, Szlovákia...) hegyet mászni.
:D
Az ablakos klozet nagyon sárkány dolog, meg még a festése is klassz.
Csak egy kérdésem van, a víz honnan lesz a hátuljában?Patak van elterelve, vagy felhúzták a szolgáltatók a Csorga-tótól* a vizet eternit csőben?
(*Gyerekkoromban mindig így mondtam, az tűnt értelmesnek... :D)

Első mohikán 2019.08.17. 04:26:01

A Tengerszem csúcs tudtommal 2499 méter magas, nem 2504.
Mikor mi ott jártunk, még földszintes és faépítésű volt a Rysy-menedékház. Pár éve leégett úgy hallottam, az újjáépítés óta néz ki így. A lánccal biztosított szakasz is másmilyen volt, nem volt létra sem fémpalló, csak a csupasz szikla, illetve pár lépéssel beljebb a falon a lánc.
A menedékház feletti szakaszon egy kis platón rengeteg kőmanót láttunk, kísértetiesek voltak, ahogy sorakoztak a ködben.
Nekem harmadjára sikerült tiszta időt kifognom a csúcson, tényleg a legszebb panorámájú csúcs a Tátrában, kár, hogy Ti felhőben mentetek.
Ahogy fentebb írták, a Tátrába szeptemberben érdemes menni túrázni, kiszámíthatóbb az időjárás, gyönyörű az őszi erdő és az árak is az utószezonhoz igazítottak.
Érdemes a menedékházakban kis jelvényeket vásárolni, melyek az adott épületet ábrázolják és összegyűjtögetni őket, ahogy pipáljátok ki a túraútvonalakon útbaeső menedékeket.
Ahoj!

10czi 2019.08.17. 10:08:06

igen, a magasságra az lehet a megfejtés, hogy a turistaúton a határnál 2499 m, de van egy közeli magaslat, ami 2504 m, legalábbis a térkép szerint.
szeptember kitűnő időszak, csak sajnos iskolaidőszak, és nem segíti elő a tanulást :)
@geegee: szerintem valami tartályból vagy ciszternából megy oda a víz, de nem tudom pontosan