Codename: Escape Navigator

Szép kilátás!

Citromos bukta: a Sárga 70 legyőzött

2014. május 02. - 10czi

Éjszakai menetelés a harmatos tavaszi mezőkön és zöldbe borult erdőkben, ahol környékbeli városok fénye kirajzolja a hegyek kontúrjait az égre. De eljön a nappal is, sajnos.

vörös-hegy1.jpg

A Sárga 70-et Gabi választotta ki tavaly, mint egy emberi léptékű teljesítménytúrát, ami szép útvonalon halad. Hosszú, de nem olyan hosszú mint a Kinizsi Százas, kemény, de nem olyan kemény, mint a Mátrabérc. Én is azt hallottam róla, hogy egy könnyen teljesíthető, baráti túra. Sajnos ehhez mérten készültem rá.

Az sokat elárul a túráról, hogy éjfélkor indul, Esztergomból. Ez azt jelenti, hogy munkanap után, már aránylag fáradtan startol el az ember, amikor a többiek már átfordulnak az ágyban a másik oldalukra. Hacsak nem tudsz aludni napközben. Én nem tudtam, sőt, az előző estét is lazára vettem sörök és a késő este elfogyasztott csülök szempontjából, ezért akkor sem aludtam többet néhány óránál. Ez volt az első nagy hibám.


Sárga 70 nagyobb térképen való megjelenítése

Négyen indultunk este fél 11-kor busszal Esztergomba. Tibor és Gabi már túl volt egy könnyen teljesített Gerecse 50-en, Sanyi pedig rendszeresen fut, akár 10-20 km-t is. Ebből következően elég optimisták voltunk. Éjfél után 10 perccel rajtoltunk el a vasútállomás melletti indítópontról.

A városból kivezető úton már az első néhány száz méteren háromszor is eltévedtünk, ami nem volt jó jel. A Sárga 70-ről már korábban hallottam, hogy könnyű elkeveredni rajta, na de rögtön az elején? Később kiderült, hogy feleslegesen aggódtam. Esztergom határától nagyon precízen jelölve volt az út: egyszer ugye a hivatalos sárga csík turistajelzéssel, ami mentén haladt a túra, másodszor pedig piros-fehér szalagokat raktak ki a nem egyértelmű letérőknél.

Sárga 70: Az ELTE és a BEAC által szervezett teljesítménytúra. Minden év május elsején rendezik meg. Start este 11 és hajnal 1 óra között Esztergomból, a cél Budaörs. Az útvonal a sárga csík jelzést követi Pilisszentivánon, Pilisvörösváron, Hűvösvölgyön át, Budakeszi mellett, a végállomás Budaörs. A részvételi díj 1000 forint. A 72 kilométert 18 óra alatt kell teljesíteni. Van éjszakai 30-as, nappali 20-as és 50-es távja is.

A hajnali menetelés a harmatos, frissen sarjadt tavaszi mezőkön és a zöldbe borult illatos erdőkben a túra legjobb része. A hold és a csillagok világítanak, a környékbeli városok tompa éjszakai fénye kirajzolja a környező hegyek kontúrjait az égre. Az első 15 km ebben a békében telik, így haladtunk át az alvó Pilisszentlélek főútján is.

Klastrompuszta előtt egy izzasztó emelkedő törte meg a békességet, de onnan megint könnyű részek következtek. Reggel öt óra felé értünk fel a Vörös-hegyre, a hátunk mögött felkelt a nap. Sajnos ezt csak akkor vettem észre, mikor befordultunk az erdőbe a gerincről, így nem tudtam lefotózni a látványt.

vörös-hegy.jpg

Vörös-hegyről lefelé készítettem az egyetlen jó fotót, a túra korai hangulata elég jól átjön. Szemben a Szénások kúpjai. Besétáltunk az ébredező Pilisvörösvárra, ahol a Sramli sörözőben elbúcsúztunk azoktól, akik a 30 km-es távot választották. Az út innen a Zsíros-hegyre vezetett, ahol a Muflon itató nevű kiskocsmában (ami egyben ellenőrző pont is volt) már olyan jól éreztük magunkat, hogy egy gyümölcsös sört is megengedtünk magunknak, hiszen féltávnál jártunk.

A jókedv a következő ellenőrző pontig tartott ki, a 42. km után a Tök-hegy oldalában futó hosszú, ferde és sunyin emelkedő ösvény lelohasztotta. Nagyon elkezdtük várni a hűvösvölgyi ellenőrző pontot (51 km), de egy meredek lejtő előtte még jól megdolgoztatta a térdeinket, aztán jött egy meredek, éles, kiálló kövekkel teli meredély az Újlaki-hegyre, és egy ugyanilyen kellemetlen lefele menet.

Ez az utóbbi felmorzsolta Sanyi térdeit, aki elfelejtett botot hozni magával. Gabinak szétment a lába a cipőjében (két kisujján óriási vízhólyagok nőttek, bokája is bedurrant). Tibor, és a rossz bakancsválasztásnak köszönhetően én sem voltam jobb állapotban (a rossz bakancs volt a 2. nagy hiba). Ezért a hűvösvölgyi ellenőrzőpontra bebicegve úgy döntöttünk, hogy átregisztrálunk az ötvenesekhez (Sárga 50), és befejezzük a túrát. (A lenti képen Tibor vág olyan képet, mint aki citromba harapott.)

20140501_114204.jpg

Konklúzió: A Sárga 70 egy különleges teljesítménytúra, az éjszakai része fantasztikus. Nagyon nem szabad lebecsülni, még többszörös Kinizsi Százas teljesítőknek sem,mert egyrészt az éjféli rajt miatti elkerülhetetlen kialvatlanság, másrészt a kellemetlen szakaszok miatt gyorsan ledarálja a túrázó kedvét.

Ez a túra nem a teljesítménytúrázás profi fesztiválja, mint a Gerecse 50, nem a híres Kinizsi Százas, amit egyszer mindenki teljesíteni akar, hanem egy még kevésbé ismert, főleg lelkesedésből szervezett, rendkívül szimpatikus esemény. Nincsenek sokan rajta, ahogy az egyik ellenőrző ponton hallottam a büszkeségtől ragyogó szervezőtől: csúcs született, 270 induló volt a hetvenes távon.

Mivel nem szeretek félbehagyni dolgokat, jövőre újra indulok majd. Ezúttal kialszom magam, ha kell kiveszek egy nap szabadságot is. Valószínűleg abban a terepfutó cipőben jövök, amiben 22 és fél óra alatt végigmentem a Kinizsi Százason tavaly, és több zoknival. Valamint kellő alázattal.

Kommentelheted a posztot a Szép kilátás! blog Facebook-oldalán is.

A bejegyzés trackback címe:

https://szepkilatas.blog.hu/api/trackback/id/tr606107448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.