Bár a júniusi kánikulában teljesített vértesi Vérkör után megfogadtam, hogy hőségben soha többet nem teljesítménytúrázok, pláne nem 75 km hosszút, a hétvégén megint belevágtam a fejszém, ezúttal a pilisi (nagy) Szénáskörbe.

A kis Szénáskör (31 km) már tavaly megvolt, tetszett, a tanulságokat levontam belőle. Ezért előre letöltött és lementett térképpel és track-kel készültem, kicsi, vízzsákos hátizsákkal, nagyjából futószerkóban. Ketten jöttek velem a 75 km-es nagy körre (Péter és Ági), ketten (Gabi és Amerika) csak a kicsire neveztek be. Az első 25 km-en együtt meneteltünk.

Hajnali ötkor indultunk, és 16-17 órás menetet terveztünk. Nagyjából délután egy óráig tűrhető volt az idő, aztán egy szekérúton nyomni kezdte a fejemet a nap melege. Ekkor értünk a túra leghosszabb, legmeredekebb emelkedője elé, a Pilis-tetőhöz. Jó időzítés.

Mondhatnám azt is, hogy eddig élveztem a túrát (az első 41 km-en), ezután már inkább a végét vártam. Az lefolyó izzadság kezdett becsorogni mindenhova, a lábfejem megduzzadt, némi vízhólyag is kialakult, szóval kezdtem úgy érezni, hogy a Balaton partján esetleg jobb lenne inkább.

A fauna hasonlóan működött, mint a Vérkörön: az árnyékos részeken körbezümmögtek mindenféle rovarok - szerencsére most szúnyog kevesebb volt -, amik a napon eltűntek, cserébe viszont hajastul leolvadt a fejbőröm.

A szűk kajaellátás (három vékony szendvics, pár müzli, csoki, energiagél és mogyoró) elégnek bizonyult, vizet is mindig tudtunk vételezni jó ütemben. Sőt, három kocsmában is le tudtam dönteni fél-fél liter hideg kólát. Sajnos a vége előtt 3 km-rel, a nagykovácsi Muflon-itatóba tervezett sörhörpölés elmaradt, mert későn érkeztünk, így jártam.

A túra nehézségét a meredek, köves lejtők-emelkedők adták, jó megdarálták a lábfejemet, főleg a befutó előtti sötétben. Ezért egy órával tovább is tartott az út, mint az amúgy két km-rel hosszabb Vérkörön: 17 óra 23 perc alatt nyomtuk le, este 10-re beérve.

A Szénáskör vonzerejét a fővároshoz való közelsége, az útvonal több remek kilátópontja, és rugalmassága adja. A túrát ugyanis bármikor el lehet kezdeni, a lényeg, hogy a 20 órás határidőn belül be kell érni a célba. A teljesítést az út közben elhelyezett QR-kódok beolvasása igazolja, tehát ez már egy új generációs, okosteljesítménytúra.

Most újra megfogadtam, hogy nem teljesítménytúrázok ilyen gatyarohasztó melegben, de ki tudja, a következőre lehet, megint elfelejtkezek róla.