Nincs jobb mulatság, mint egy alpesi törpefenyőerdő tetején beszakadni a hóba.
Minden túrázó megéli egyszer - bár lehet, hogy sokat kell várni rá -, hogy a mindig ködbe burkolózó hegycsúcsot teljes pompájában is meglássa. Ez történt velünk most decemberben a Keleti-Alpokban, a Raxon, ahova egy felderítő villámtúrára ugrottunk ki: megpillantottuk a szomszédos Schneeberg csúcsát.
Ezt a túrát nem fejtem ki bővebben, mert egyrészt kb egy ötvenfős nagy csoporttal voltunk, másrészt a Hárs-hegyi körtúrával vetekszik a nehézsége (csak most nem voltak itt a gyerekek sem). Ám a képeket, amiket az új, kéz alatt vett, használt Canonommal készítettem, nem hagyhatom az enyészetre, ezért egy gyors posztot mégis csinálok belőle.
Alapvetően egy felderítő jellegű túrát terveztem, amihez az egyik nagy utazásszervező cégnek az útja teljesen jónak ígérkezett. Hoztak-vittek-vezettek tízezer forintért, körülnézhettem, megtervezhettem az utat, amit majd a fiaimmal, vezető nélkül teszünk meg majd nyáron.
Barátnőmmel és Oli úrral csaptunk bele a hólébe. Hajnal 5-kor indult a busz Budapestről. 11 óra körül érkeztünk Reichenauba, ahonnan a Rax Seilbahnnal, azaz a felvonóval fellanovkáztunk plusz ezer métert. Innen kemény 200 méter szint leküzdése után már fent is voltunk az Ottohaus menedékháznál, majd a fölötte levő Jakobskogel csúcskeresztjénél. Aminek tetejére egyik vezetőnk félmeztelenül gyorsan fel is mászott:
Hótalpazni indultunk, de csak 1600 méter fölött volt aránylag nagy hó. Vezetőink ravaszsága azonban megoldotta a gyér hóréteg okozta problémát: a kereszthez fölfelé és lefelé is belevezettek minket egy törpefenyőerdőbe:
Itt aztán lehetett küszködni, imbolyogni a széles hótalpakon, be-becsúszva a hóval fedett fenyőgallyak alá, sokszor derékig elsüllyedve a hóban. Nadrágunk, kabátunk jól tele lett fenyőgyantával. A viaszszerű réteg azonban hidegen könnyen ledörzsölhető a ruháról, ha nem várjuk meg míg beleolvad a melegben. A hótalp meg hadd ragyogjon a waxtól!
A Rax fennsíkján nem mentünk el az igazi csúcsig, a 2007 méteres Heukuppéig (fent), mert világosban már nem értünk volna vissza, inkább megnéztük a Hollental kilátót. A völgy fölé kiálló faszerkezet egyben a nem túl nehéz Alpenverein klettersteig teteje is, ahonnan elég szédítő látványt nyújt a völgy.
Mire ideértünk, lassan kezdett lemenni a nap, így ideje volt visszamenni a felvonóhoz.
A nyári túra azonban már összeállt a fejemben: a fiúkkal természetesen nem használjuk a felvonót, első nap a felmászásé. Az Ottohausban megszállva másnap irány a Heukuppe, harmadnap pedig az Alpenvereinsteig megmászása után mehetünk is haza. Már alig várom.
Az album további képei itt nézhetők meg.
