Codename: Escape Navigator

Szép kilátás!

Szép kilátás!

Patagónia utolsó boldog, járványmentes túranapja

2020. március 25. - 10czi

A koronavírus miatt csak egy kóstoló jutott a világ egyik legszebb túraútjából, de legalább tudjuk, miről maradtunk le.

Majdnem egy évnyi tervezés, gyűjtögetés után ott álltunk az El Chaltén városka fölötti Condor-kilátón, és alig tudtam levenni a szemem a mintegy 10 kilométerre magasodó ikonikus Fitzroy 3375 méter magas, égnek törő kúpjáról.

img_3501.JPG

A nap sütött, az ég tiszta volt, enyhén fújt a szél. Arra gondoltam, hogy milyen jó lesz a következő négy napban körbejárni a nevezetes hegyet, és híres szomszédját, a Cerro Torre 3128 méteres, gigantikus kőtüskéjét. Akkor még nem tudtam, hogy... Na, de ne vágjunk a dolgok elébe.

Nem túlzás azt mondani, hogy Patagónia a világ másik felén, sőt szinte a világ végén van. Barátnőmmel már évek óta nézegettük, hogy lehet oda eljutni, végül az egyik magyar utazási iroda mellett döntöttünk. A nemzetközi repülőút, plusz a belföldi repülőút, plusz a buszos menet összesen 36 órát vett igénybe a várakozási időkkel együtt, és hipp-hopp már az argentínai El Chalténban is voltunk. El Chaltén Argentína és Patagónia outdoor fővárosa, olyan mint a franciáknak Chamonix, a svájciaknak Zermatt vagy éppen a szlovéneknek Bovec.

img_3486.JPG

A Las Vueltas folyó partján, a Los Glaciares Nemzeti Park területén fekvő El Chaltén 1985 óta létezik, és tulajdonképpen szinte csak a bakancsos turisták tartják el. Nyáron, novembertől márciusig nyüzsög a sok túrázótól, akik a FitzRoy vagy a Cerro Torre lába körüli túrautakon trekkingelnek, vagy a hegymászóktól, akik valamelyik csúcs meghódítására törnek. Télen a település szinte teljesen bezár, a panziósok, vendéglátósok hazautaznak.

img_3483.JPGEl Chaltén

Március eleji megérkezésünk már a nyári szezon végére esett, de El Chalténban még sok volt a turista. Első napunkon, a komolyabb túrák előtt egyfajta bemelegítésként felgyalogoltunk az El Mirador De Los Condoresre, azaz a Kondorkeselyűk kilátójára, ahol az egész völgy a településsel együtt a lábunk előtt hevert, és jól kivehetők voltak a 10 kilométerrel északra magasodó Fitzroy és Cerro Torres hegyes csúcsai. A pár órás túra oda-vissza 10 kilométert tett ki, 250 méter szintemelkedéssel.

img_3505_1.JPG

Szerencsénkre, mint ahogy a poszt elején írtam, kitűnő időnk volt, jól láthattuk az ikonikus hegyeket. A Fitzroy eredeti neve Cerro Chaltén, azaz Füstölgő-hegy. Még az őslakók (a tehuelches indiánok) nevezték el így, mert a hegy tetejét megülő gyakori felhőzetről azt gondolták, hogy füst. A lenti település is a hegy eredeti nevéről kapta nevét. Az őslakókról pedig még annyit, hogy hatalmas termetük miatt Magellán, a híres portugál felfedező, Patagonesnek keresztelte el őket egy 16. századi regény óriás főhőséről, Patagónról. Így lett Dél-Amerika déli, alsó része Patagónia.

img_3474.JPG

A Fitzroy mellett balra szúr az égbe a Cerro Torres hegyes csúcsa. A rendkívül meredek falú csúcs az egyik legnehezebben mászható hegy a földön. A tetején laza hóból és jégből álló, mintegy 50 méter vastag sapkát visel, ennek aljában, mintegy 3080 méteren egy mára már hegymászó emlékművé avanzsált kompresszor van a sziklához rögzítve. Ezt a kompresszort használta a Cerro Torres első megmászója, Cesare Maestri, hogy a falat telelője szögekkel, és így fel tudjon jutni a csúcsra. Meg is kapta érte az alapos kritikát, hogy tönkretette a természetet. Persze a teljes történet ennél jóval hosszabb, és bonyolultabb, akit érdekel, olvassa el ezt a cikket.

img_3470.JPGEgy meglepően jó argentin sör: a Patagonia Küné pale ale

Nekem személyesen esélyem se volt persze, hogy akár a Cerro Torre, akár a Fitzroy megmászására induljak, mivel nem vagyok hegymászó, de a nevezetes csúcsok körüli túraösvények is káprázatos látnivalóval kecsegtettek a következő napokra. Aznap azonban már csak egy másik kisebb túrát tettünk meg a Rio Los Vueltas völgyében észak felé, a Chorillo del Salto vízeséshez. A 4 kilométer hosszú út végig a folyóparti erdőben vezetett. A magyarországi télből érkezve rendkívül élveztük az átható növényillatot. A Los Vueltas szép ívekben kanyargott mellettünk. Annyira békés volt a táj, hogy ha valaki akkor azt mondja nekünk, hogy másnap szinte fejvesztve menekülünk El Chalténből, azt hülyének nézem.

img_3521_2.JPGA Chorillo del Salto

A vízesés az út végén a hegyről érkező Arroyo del Salto utolsó állomása, mielőtt beleömlik a Rio Los Vuletasba. Húsz méteres vízfüggönye előtt kisebb tó, annak a partján pedig csupasz fa álldogál magányosan. Mivel a túra könnyű, a vízesés környéke tele volt emberekkel, akik a különböző méretű sziklákon sütkéreztek, mint a gyíkok. Csatlakoztunk hozzájuk. A visszasétálás után a panzió udvarán futottunk össze a többiekkel. Aggasztó hírek futottak be estére, amik szerint Argentina napokon belül lezárja a reptereit a koronavírus-járvány miatt, elég zaklatottan dőltünk le aludni. Másnap reggelre sikerült elérnünk a nagykövetséget, és egyértelműen eldőlt: össze kell pakolnunk, és elhagyni az országot mielőbb, ha nem akarunk hosszabb időre Argentínában ragadni. Persze az nem volt olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, a sokszor gyomorgörcsökkel járó menekülésről külön itt számoltam be, ha valakit érdekelne.

img_3526.JPGA Rio Las Vueltas

Maradva a túráknál, sokáig gondolkoztam, hogy egyáltalán írjak-e blogbejegyzést róla, hiszen tulajdonképpen épphogy csak belekóstoltunk Patagóniába, de az ott készült képeket elnézve úgy döntöttem, legyen mégis egy kisebb emlékposzt erről, hiszen mégiscsak a világ egyik legszebb pontja. Az elmaradt túrákat nyilván nagyon sajnáljuk, de máig azt mondom, hogy a lehető leggyorsabban és legjobban döntöttünk a hazaindulással, és az az érzés, hogy végül sikerült biztonságban hazajutni, felülírja a veszteség miatti szomorúságot. Ha maradtunk volna, akkor se értünk volna el semmit, az argentin hatóság még aznap lezárta az összes túrautat El Chalténnél. Mindegy, legalább most elmondhatom magamról, hogy azon kevesek közé tartozom, akik csak úgy kiugrottak egy hosszú hétvégére Patagóniába.

img_3468.JPG

Mivel hosszú útra terveztem, nem akartam sok pólót magammal vinni. Feladtam régóta tartó merinógyapjú fóbiámat, és beszereztem a Trexpert túraboltból egy (merinó felsőkhöz képest közepes árfekvésű) Husky merinógyapjúból készült aláöltözet-pólót, hogy kipróbáljam, vajon tényleg nem büdösödik-e. Tulajdonképpen az első túranap húztam fel magamra, és az volt a terv, hogy abban leszek két hétig. Ha két hétig nem is túráztam benne, de az első napot és a hazaút három napját szinte egyhuzamban végigverejtékeztem benne, szóval kapta a kiképzést. Sokan arra panaszkodnak, hogy a merinó anyaga szúrós, bosszantja a bőrt, én ezt olyan enyhe fokban tapasztaltam, ami egyáltalán nem zavart. Itthon vettem le pólót, és kíváncsian mélyet szippantottam bele. Azt már megéreztem volna eddigre is, ha kikunkorodott volna belőle a hónaljszag, de az az igazság, hogy mélyen letüdőzve sem éreztem semmi mást, csak a póló anyagának semleges szagát. Szóval a póló bevált, sőt simán kiváltott négy másikat. Térkép az útról itt:

Az út patagónai részeit az Eupolisz utazási iroda támogatta.

A bejegyzés trackback címe:

https://szepkilatas.blog.hu/api/trackback/id/tr7515553156

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kelly és a szexi dög 2020.03.26. 18:30:04

Ott kellett volna maradni, a következő 3 hónapban alaposan kiismerhetted volna a környéket - mellette meg blogoltál volna... :(

10czi 2020.03.27. 00:32:21

@Kelly és a szexi dög: gondoltam rá, két túratárs ott is maradt. de már aznap lezárták az összes túrautat, pár napra rá pedig életbe lépett a kijárási talilom. szóval jó döntés volt. most blogolhatnék a négy falról :)
süti beállítások módosítása