Javában ünnepeltünk odabent a turistaházban, sötét este lett, amikor Gabi azzal jött vissza a kinti vécéről, hogy valami nagy macskaféle dorombolt-mormogott mellette néhány méterre bozótban. János, a gondnok közölte, hogy nem macska az, hanem vaddisznó: ilyenkor este több is fel szokott jönni egészen a ház ajtajáig.
A Mátra a legtöbb embernek a Kékest, esetleg a Galyatetőt jelenti, aszfaltostól, szuvenírestől, nyaralóstól, fukszos-papucsos turistástól. Nyilván fel kell menni az ország tetejére, visz oda persze turistaút is, sőt erdőnyi kilátótorony is van arra, de az igazi Mátra számomra inkább a nyugati oldalon van.
Ágasvárra véletlenül bukkantam rá, egy klasszik, csak gyalog megközelíthető turistaházat keresve. Először barátnőmmel és egy haverommal voltunk fenn tavaly, tulajdonképpen születésnapot ünnepelni, de annyira megtetszett a hely, hogy idén júliusban három fiammal is meglátogattuk.
Az Ágasvári turistaház a budapestieknek rendkívül praktikus választás, alig több mint száz kilométerre van, másfél órányi autózást, és egy bő órás sétát jelent. Mindkét alkalommal a mátrakeresztesi Óvár vendéglő parkolójában tettük le a kocsit, és ha már ott voltunk, fel is halmoztunk némi helyzeti energiát korsó sör vagy pohár kóla formájában.