A fővárostól délnyugatra eső, alig 300 méter magas hegyeket sokan ismeretlenül is lenézik, pedig itt húzódik az ország egyik leggrandiózusabb szakadékfala. Ennek meredek peremén, Sóskút szinte skóciai hangulatú dombjain és a Kő-orr sasbércén át vezet a Nyakas-kör, ami egyben az új (járvány sújtotta) idők egyik első, high-tech, egyéni teljesítménytúrája.

Itt a tavasz, vége a punnyadásnak, jöhetnek az első kihívások. Azért elsőre nézzünk valami könnyebbet, mégis látványosat. Tavaly év elején, a koronavírus-járvány előtt még tele volt a teljesítménytúra-naptár jobbnál jobb rövid és középtávú teljesítménytúrákkal, ma ez az oldal a korlátozások miatt üres.

Folytatás erre >>

Vannak Budapestnek olyan pontjai, ahonnan kiemelten jól látszik egy-egy főváros környéki hegy. Ilyen Dél-Pesten a Soroksári út, ahol naponta tízezrek csodálkozhatnak rá munkába menet a város fölött misztikusan elterpeszkedő Nagy-Kevélyre. A hegy sziklás tetejét sokan ismerik, de jóval kevesebben, tudják mennyi izgalmas hely van még rajta.

Amióta be vagyunk zárva az országba, divat lett túrázni. Valóságos no go zónák alakultak ki a szabad levegőre áhítozó tömeg által megszállt kirándulóhelyeken Dobogókőtől Királyréten keresztül a Kékesig. Ilyenkor sokat ér, ha ismerünk olyan övezetet, ahol aránylag kevesen mozognak. A Gerecse déli része pont ilyen, ráadásul olyan utakat rejteget, amelyek egy kalandregényben is megállnák a helyüket.

Egy kiszámíthatatlan téli hétvégén legbiztosabb, ha szurdoktúrára megy az ember. Lehet köd, felhő, hideg, egy szakadékvölgy mindig látványos. Sajnos a főváros környéki ismertebb szurdokokat a járvány idején fellendült kirándulókedv színültig telítette, van viszont egy attraktív szakadékvölgy az Ipoly mellett, Budapesttől autóval bő másfél órányira. Oda megyünk most.

Orrunkat a lógó felhőfoszlányokba fújó, szürke szöttyös-szottyos idő van, kinek van ilyenkor kedve túrázni? A csúcsokon csak a ködöt látni, a talaj sáros-csúszós, a megszokott kirándulóhelyek felejtősek. A szakadékvölgyekben, mély erdei árkokban azonban a kondíciók majdnem mindig ilyenek. A borongós árnyékok hívogatnak, és aki belevág, nem bánja meg.

Régi tévhit Magyarországon, hogy decemberben nem érdemes túrázni, mert csúnya az idő és ronda minden, valamint az is, hogy a Keleti Gerecse unalmas és szürke. Ez a két téveszme számunkra a múlt héten biztos, hogy megdőlt, de lehet, hogy a túraajánló végére érve más is így gondolja majd.

Már megint mi ez a hülye cím? A Margit hídnak nincsenek is hegyei, pláne nem 500 méter magasak! – gondolhatja az olvasó. Akkor azt javaslom, sétáljon végig a híd járdáján Budáról Pest irányába, a Margit-sziget elérése előtt forduljon északra, és nézzen el a Duna és az óbudai panelek fölött. Ott áll szépen egymás mellett a Szentendre fölé magasodó Nyerges-hegy (557 m), Nagy-Berseg (549 m), Kis-Bükk-tető (548 m), és Teknős-hát (569 m), mintha csak rá lennének nőve a korlátra.

A koronavírus miatt csak egy kóstoló jutott a világ egyik legszebb túraútjából, de legalább tudjuk, miről maradtunk le.

Majdnem egy évnyi tervezés, gyűjtögetés után ott álltunk az El Chaltén városka fölötti Condor-kilátón, és alig tudtam levenni a szemem a mintegy 10 kilométerre magasodó ikonikus Fitzroy 3375 méter magas, égnek törő kúpjáról.

A nap sütött, az ég tiszta volt, enyhén fújt a szél. Arra gondoltam, hogy milyen jó lesz a következő négy napban körbejárni a nevezetes hegyet, és híres szomszédját, a Cerro Torre 3128 méteres, gigantikus kőtüskéjét. Akkor még nem tudtam, hogy... Na, de ne vágjunk a dolgok elébe.

Még nem igazán kezdődött el a túraszezon, múlt héten is inkább estünk-keltünk az ónos esővel súlyosbított, jeges Pilisben. A napokban véletlenül belebotlottam viszont az egyik korábbi vízeséses fotómba, és eszembe jutott, mennyi szép helyen jártam, ahol zubogtak a szebbnél szebb vízesések. A legszebbeket összeraktam nektek

Magyarország

Ördögmalom-vízesés - Visegrádi-hegység, Malomkerti-völgy, Apátkúti-patak

Visegrádtól 2,5 km-re őrli a köveket. A Spartacus túrán találkoztunk vele.