Az Olasz-Alpokból hazafelé vetődtünk el júliusban a postojnai cseppkőbarlangba. Eredetileg nem terveztük be, de mivel a postojnai kempingben szálltunk meg, nem lehetett kihagyni. Kicsit tartottam a barlangtól, mert bár hallottam, milyen szép, tudtam, hogy rengeteg a turista is. Ehhez képest szabályosan lehidaltam attól, amit ott láttam.
Kisvasúton lehet megközelíteni a cseppköveket, de hogy már maga a kisvasút is hatalmas, cseppkövekkel teli alagutakon és termeken megy át. Képzelje el valaki a 4-es metró hatalmas állomásait rogyásig szebbnél-szebb cseppkövekkel, ahogy végigrobog rajtuk a metró!
És akkor még nem beszéltem a gyalogos részről. A kisvonat egy a Nyugati pályaudvar csarnokához mérhető terembe fut be, ahol több szinten, hol orgonasípszerűen sorakozva, hol cápafogakként meredezve, hol pedig kőbe fagyott gólemekként álldogálva tolongtak a cseppkövek.
Voltam már a Baradla-barlangban, és nem igen szeretném ahhoz képest mérni a postojnai barlangot, de ha a Baradla gyönyörű, akkor Postojna maga az elvarázsolt meseország. Körülbelül fél órás séta alatt jártuk be a hatalmas, 21 kilométer hosszú teremrendszer leglátványosabb részeit, hallgatva a vezető angol nyelvű ismertetőjét, aztán jött újra a vonatozás a felszínre.
El kell mondani, hogy tényleg rengeteg a turista, de a barlangban olyan precízen és profin vezérlik az ötvenfős csoportokat (kb ennyien férnek fel egy kisvasútra), hogy nem zavaró különösebben. A borsos belépő (egy felnőttnek 26 euró) már inkább, de ezért a látványért megéri.
A barlang honlapján 37 millió látogatóval dicsekednek az elmúlt 200 évre visszatekintve. Maga a kisvasút is 145 éve szállítja a hegy gyomrába az utasait. Szóval, igaz, hogy nem egy magashegyi túra, de aki Szlovéniának ebben a sarkában túrázik, ne hagyja ki.
További képek a galériában:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! blog Facebook-oldalán is, sőt lájkold a blogot, ha még nem tetted!
