Szellemkilátóból, kristályosan tiszta levegőben bámulni az alulról megvilágított, durrogó szmogburkot: kihagyhatatlan.

2015 végén a zebegényi kilátóban koccintottunk a pezsgővel, idén a Hármashatár-hegyet szemeltük ki magunknak. A kilátóban süvített a szél, olyan mínusz 4-5 fok volt. Jól lehetett látni felülről a szmoghatárt, mert megvilágította a város fénye. Amikor a szememet becsuktam, egy ostromlott városban éreztem magam, a petárdák és rakéták ropogása folyamatos volt. Amikor kinyitottam, tucatnyi tűzijátékot láttam körben a városban.

A tavaly nyáron átadott Guckler Károly-kilátóban már többször jártam, de éjszaka még sosem. Kifejezetten érdemes sötétben is felbaktatni a Fenyőgyöngyétől, még szilveszteren kívül is, pont arra vezet a Kéktúra jelzése.

A kilátó két szintes, az alsó szinten pihenőhely-vendéglátó terasz lesz állítólag, de egyelőre még nincs ott semmi. (Az eredeti építészeti megrendelésben volt egy büfépult.) A 495 méteres hegycsúcson álló szerkezet négy méterrel emeli meg a nézelődő turistákat, és valóban jobb a kilátás, mint korábban volt, igaz, az sem volt kutya. Dél felé nézve látszik az enyhe S-kanyart leíró Duna, és a folyó mentén a Parlamenttől a Gellért-hegyig minden. De jó a kilátás Óbudára, Újpestre és az Árpád-hídra, valamint a Pilisre és a budai hegyekre is.

Az első kérdésen át is lendülhetünk: a kilátót érdemes volt megépíteni, szebb, szélesebb a panoráma. Igaz, nem volt olcsó, az építtető Pilisi Parkerdő 31 millió forintot fizetett ki érte. A második kérdés: hogy néz ki, elcsúfítja-e a hegyet? A válasz: érdekes a formája, nem tolakodó, nem zavaró, tehát nem. Magasabb – pláne torony –, nem is lehetett volna, éppen elég adótorony meredezik már a hegy tetején.

A bonyolult faszerkezetű, 40 köbméter fenyőgerendából készült kilátó egy második világháborúból ottmaradt vasbeton légvédelmi ütegállás tetejére épült. Ebből jött az építészeti koncepció is. Innentől az építészfórum.hu nevű szakportált idézem:

Az építészeti koncepció a katonai múlt és a természet összekapcsolásának különös módját választotta: Lőke Ferenc Bernie Boston 1967-es Flower Power című ikonikus fényképéből – amelyen a vietnami háború ellen tüntető hosszú hajú fiatalember virágot helyez a vele szemben álló nemzeti gárdista puskacsövébe – kiindulva, a meglévő lövegállásokra egy fából épített hatalmas virágot álmodott meg.

Szóval egy gigantikus fa virágbimbóval van dolgunk, aminek "szárát" egy ütegállásba dugták. Peace! Az összehasonlítás kedvéért mutatom az eredeti képet is:

A kilátót Guckler Károly fővárosi erdőmesterről nevezték el. Neki köszönhető, hogy a 1900-as évek elejére a lakosság tűzfaigénye miatt letarolt kopár budai hegyeket ismét erdő borítja. A szerkezet generál tervezője a Koller Stúdió, az építész tervező Lőke Ferenc, építész munkatársak: Koller József, Bánfalvi Zoltán.

A forma rejtélye tehát megoldva, de egyetlen kérdés megmaradt: ha már van egy jó erős teteje a kilátónak, akkor egy keskenyebb csigalépcsőn vajon miért nem lehet felmenni oda? Jó időben sokkal jobb a nyílt térben nézelődni, nem állnak be elénk a fagerendák, ráadásul még jobb lenne a panoráma.

A fotókért köszönet Martiskó "Amerika" Gábornak, aki velünk fagyoskodott fent.

Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! blog Facebook-oldalán is, sőt lájkold a blogot, ha még nem tetted!