A kékestetői TV-torony 1124 méter magasan levő 18. emeletéről pont átlátni az ország legmagasabban fekvő szállására, a galyatetői toronybivakra.

Keletről nyugatra járjuk végig az Országos Kéktúrát. Először a Zemplénen keltünk át, majd a Cserehát lankás dombvidéke következett. Tettünk egy kisebb kört észak felé az aggteleki karsztban és karszton, aztán lejjebb a Bükkben, és most a Mátra jön. Ha vizuális típus vagy, nézd meg a vonatkozó Kékperces videót, de vigyázz, lehet, hogy szédülni fogsz:

A Mátrára sokan azt gondolják, hogy ismerik. Többek között azért is jó a Kéktúra, mert azon kiderül, hogy ez egyáltalán nem olyan biztos. A Kék mátrai szakaszát a bükkaljai Szarvaskőtől számítjuk, holott földrajzilag csak Siroktól kezdődik. Összesen 65 kilométer hosszú. Egy 3 napos etap, hacsak nem teljesítménytúra-tempóban rohanunk végig a tájon.

Ha valaki aránylag könnyen akar jó magas, nagyon látványos csúcsot mászni, a szlovén-olasz határhoz kell menni. A látványos szurdokok, vízesések csak a körítés.

A szlovákiai Kriván megmászása után egy következő lépcsőfokot kerestem középső fiamnak, ami 2500 méternél magasabb, látványos, és nincs messze Magyarországtól. Nagyobb fiamnál ez a szlovén-olasz határ nyugati oldalán csúcsosodó, 2666 méteres, attraktív Jof Fuart volt, de vállsérülésem egyelőre nem enged via ferrátázni, ezért olyan hegy kellett, aminek a tetejére csak lábon is fel lehet jutni.

Az új kor teljesítménytúrázójának már nem kellenek a szervezők és túratársak, elég egy okostelefon. Kipróbáltuk, bevált.

A teljesítménytúrázás népszerűsége nagyot ugrott az elmúlt években Magyarországon, sokan már pont a nagy tömeg miatt ódzkodnak az indulástól. Nekik találták ki az okos-teljesítménytúrázást.

Hat éve jelölték ki, ma már Európa egyik legnépszerűbb túraútvonala az Alpok-Adria trail. Az ausztriai gleccserektől indul, majd szurdokokon át és hegyi tavak mellett kígyózik le egészen az olasz tengerpartig. A 683 kilométeres túra bejárása egy fél nyárba telik, mi egy négynapos-négyszakaszos etapot teljesítettünk belőle.

Az Alpok-Adria motoros, sőt biciklis túráról már korábban is hallottam, de hogy 2012 óta gyalogosan is be lehet járni az utat az Alpok gleccsereitől a tengerpartig, az új volt nekem. Ezért kapva kaptam az alkalmon, amikor lehetőségem támadt egy négynapos szakaszát bejárni. Nem számítottam kemény próbatételre, így az útra legkisebb fiam és barátnőm is velem jött. Az út leglátványosabb részeit jól összefoglalja ez az ott készített pár perces videó:

A túra Karintiából indul, Ausztria legmagasabb hegye, a Grossglockner alól, a Ferenc József magaslatról (Kaiser-Franz-Josef-Höhe). Kedd reggel vágtunk neki. Előzőleg a közeli Heiligenblutban aludtunk, ahonnan a Postbus vitt fel minket a 2396 méter magasan fekvő starthelyre. (Kocsival nem érdemes felmenni a 39 eurós útdíj miatt, jobb, ha az autó lent marad Heiligenblutban, ami amúgy is az első szakasz végpontja.)

Ha Bükk, akkor tél, ha tél, akkor hó és süvítő szél, ha zimankó, akkor Cserepes-kői barlangszállás.

Keletről nyugat felé járjuk végig az Országos Kéktúrát. Először a Zemplénen keltünk át, majd a Cserehát lankás dombvidéke következett. Tettünk egy kisebb kört észak felé az aggteleki karsztban és karszton, és most a Bükk jön. Ha vizuális típus vagy, nézd meg a vonatkozó Kékperces videót, de vegyél kabátot, mert dideregni fogsz:

A Kék bükki szakasza a Putnoktól Szarvaskőig 63 kilométer hosszú. Szerintem 3 napot rá kell szánni az ütemesebb teljesítésre is, pláne télen. Mályinka adja magát, mint első napi szálláshely, van turistaház is (igaz eléggé lerobbant), de komfortosabb szállás is. Én a spártaibb körülményeket is jól bíró túrázók közé tartozom, a hozzám hasonlóknak ajánlom a Cserepes-kői barlangszállást, a kényelmesebbeknek inkább a bánkúti megállót, vagy a bélapátfalvi éjszakázást.