Nagy nap volt múlt hétfőn: harmadik fiam, Vili is belekóstolt a magashegyek világába. Tizenkét évesen megmászta az Alacsony-Tátra csúcsát, a 2043 méter magas Gyömbért, méghozzá nem is akárhogy: mínusz 10 fokban, tejködben és hófúvásban. Innen is gratula neki, és Amerika kollégának, aki a nagy ködben nem tudta tesztelni tériszonyát.

A túráról nem írok részletesen, mert megtettem már többször is, amikor a legnagyobb, vagy a középső fiúval voltam fent (a poszt itt olvasható). A különlegesség most az volt, hogy április közepén, amikor már a fene se gondolt volna rá, húsz centis hó esett le pár óra alatt. A hegyet 1600 méter fölött áthatolhatatlan köd/hófelhő ülte meg.

Eredetileg úgy terveztem, hogy a Tarangoska parkolótól 600 méternyi szintre levő Stefanik menedékházban szusszanunk egyet (vacsorával, alvással), és másnap reggel kaptatunk fel az innen még 300 méterrel feljebb meredező Gyömbér (Dumbier) csúcsra. Mivel azonban még több hóra állt a barométer, a menedékházból rövid pihenés után nekivágtunk a csúcsnak, hogy még aznap, a kisebb hóban letudjuk a hegymászást.

A térkép forrása: mapy.hiking.sk (a zöld jelzésen a Trangoskától a Stefanik-házig, onnan a zöld szaggatott vonalon (a téli, síalpin úton) a Gyömbérig

Először úgy tűnt, hogy rossz döntés volt. Az útjelző póznákat gyakran alig láttuk a homályban, a szél minden nyomot eltüntetett. Néha úgy éreztük magunkat, mintha egy tejüveg lámpabúrát húztak volna fölénk: minden egyformán fehér volt, a talaj, a látóhatár, az ég. Egy óra alatt felértünk, majd még éppen a besötétedés előtt le, a menedékházba.

A jó meleg étkezőben már boldogan szürcsölgettük a levest, jót kártyáztunk, majd még jobbat aludtunk. (Tehettük, mert csak mi hárman, Amerika kollégával voltunk az össz-vendéglétszám a házban.) Másnap derült ki, hogy jól döntöttünk előző nap, vastag hótakaró hullott le. Nagyon megküzdöttünk volna a csúcstámadással. Így viszont jókedvűen legázoltunk a mély hóban. Mondjuk a kocsit fél óráig ástuk ki a hóból, de az már nem számított.

Konklúzió: A Gyömbér ismét igazolta, hogy tökéletes első lépcsőfok a 2000 méternél magasabb hegyek világában. Vili ugyan kissé fáradtan kezdett, és a menedékház előtti meredéllyel is erősen megküzdött (nyáron a szerpentin-ösvényen könnyebb), de a csúcstámadást már ő is támogatta. A hó miatt az út sokkal nehezebb volt, mint gondoltam, de megküzdöttünk vele. A 4-5 méteres látótávolság a tejködös hófúvásban olyan élmény volt Vilinek és Amerikának is, amit azóta emlegetnek. Az út a parkolótól a menedékházig 2,5 óra volt, a csúcs plusz egy óra. A szintemelkedés 900 méter.

Szívesen ajánlom a túrát családoknak, akár 10-12 éves gyerekekkel is, de inkább nyáron, mert akkor sokkal könnyebb, és nagyobb az esély a panorámára is. A gyerekek részéről azonban komoly motiváció kell, mert ez a szint nem kevés. Ha nem járt még senki magashegyen, érdemes vezetővel nekiindulni. 

A költségekről: az út 235 km a Trangoska parkolójáig Budapestről, mi kijöttünk 13-14 ezer forintból oda-vissza. A házban 21 euró a felnőtt szállásdíj, 15 a gyerek, ezekben már a reggeli is benne van. A kétfogásos vacsora is kijött fejenként 10 euróból. Szóval nem egy kifizethetetlen összeg.

A képek a szerző és Martiskó "Amerika" Gábor felvételei. További fotók a galériában:

Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! blog Facebook-oldalán is, sőt lájkold a blogot, ha még nem tetted!